156177. lajstromszámú szabadalom • Folyékony fürdős elektrolizáló kemence
156177 8 résziben a hőálló 14 tartóelem által keltett szigetelés, részben a különböző, a csésze alakú szénidomok által képzett, szén és folyékony fürdő közötti érintkező rétegek következtében. A 3. ábrán látható megoldásinál a távolság- 5 tartó' kizárólag 15a idomokból áll (amelyek anyaga grafit vagy előégetett széntartalmú anyag és alakja csonkakúp, amelyeiknek nagy átmérőjű része lefelé van). A 4. ábrán hasonló módon kialakított távolságtartó van szemléltet- jo ve, amely a 115b tölcsérszerű csészékből áll. Ezek anyaga grafit vagy előégetett széntartalmú anyag. A 15b csészék vagy tölcsérek is csonkakúp alakúak amely csonikakúp nagyobb átmérője felül helyezkedik el. 15 A 15b idomokon a 4a. ábrán látható módon bevágások vannak, amely bevágások feladata hasonló a 2. ábrán vázolt kivitel 16, 16', 16" nyílásainak feladatához, azaz a távolságtartó zónában a fürdő cserélődésének megkönnyítése 20 annak érdekében, hogy kiküszöböljük ebben a zónában az élektródaszén elhasználódásának szabálytalanságait. Az 5. ábrán vázolt 18 távolságtartó a 2. ábrán látható távolságtartó 14 tartóeleméhez hason- 2 5 lóan osonkakúp alakú és elektromosan szigetelő, hőálló .anyagból van. Ez a távolságtartó a fölötte levő kétsarfcú 6 elektróda (teknő) 6a amódfelületébén levő megfelelő 19 mélyedésbe nyúlik be. Ez a mélyedés arra szolgál, hogy itt az S Q elektrolízis közben keletkező 20 gáz összegyűljön, a fürdőt a gáz innen elnyom ja, úgyhogy a mélyedésben elektrolízis ne jöjjön létre és a távolságtartót ez a gáz az anódzónában a fürdő támadó hatásától védje. Ilyen .módon az is 35 megakadályozható, hogy a távolságtartó a fölötte levő elekitródateknő anódzóinájába behatoljon, minek eredményeként a szén elektrokémiai elhasználódása nem jön. létre. A következőkben az 1. ábrán vázolt kemence 40 murikamódját vagy üzemét különösen a kétsarkú elektródák kicserélése szempontjából ismertetjük. Az előállított fém kivételét nem ismertetjük, mivel ez olyan folyamat, ami önmagában ismert 45 munkamódszerekkel hajtható végre. Üzem közben a záró.anódként szolgáló 4 szénelektróda részben belemerül a 28 olvadékfürdőbe és a megolvadt folyékony 3a rétegébe, minek, eredményeként a 4 elektróda és 6 teknő 50 között tökéletes elektromos érintkezés jön létre. Minit már említettük, a záróanód gátolja a fürdőibe bemeriített, alatta levő elekitródateknő felfelé irányuló nyomását is. Üzem közben a 6, 7 és 8 teknők egyre véko- 55 nyatoibak lesznek, mivel konvex ainódfelületeiket az elektromos áram folyamatos áthaladása következtében keltett elektrolitikus reakció által létrehozott oxigén elektroíitikusan „elégeti". Míg a 6 és 7, illetve 7 és 8 teknők közötti terek gya- fi0 korlaítilag változatlanok maradnak vagy — ha ez egyáltalán előfordul — csökkennek, a 8 anód és a 2 kád fenekét borító 3 fémréteg közötti utolsó tér hajlamos arra, hogy megnövekedjen. Ez azonban eredeti nagyságára állítható vissza 65 úgy, hogy önmagában ismert eljárással az anódszerkezetet és következésképpen a 4a áramszedőt, illetve vezetősínt és a 4 záróanódot les üllyeszítj ük. Ha a teknők minimális vastagságúra vékonyodnak, — amely vastagság mechanikai és pénzügyi megfontolások alapján előre meghatározható — szükség van az anódok kiegészítésére, ami a következőképpen végezhető el. Először a fürdő felületén levő kérget, amely a 4 záróanód és a kád oldalfala között képződhet, feltörjük. Azután a 8 teknőt megfelelő eszközökkel (pl. L — vasakkal) néhány cm-el lefelé nyomjuk és néhány másodpercig ebben a helyzetben tartjuk addig, miig legalább a 10 távolságtartó hőálló .anyagból levő részét megfelelő fogók segítségével a felületre nem húzzuk. Ha a távolságtartó a fürdőnél nehezebb, akkor a fogók segítségével való eltávolítás helyett egész egyszerűen a teknő széle fölött elcsúsztatjuk, úgy, hogy a kád fenekére leeshessen. Ha a távolságtartóik a 3. és 4. ábrákon vázolt módon csak széntartalmú idomokból állnak, elegendő, ha egy hajlított vasat a rajta levő teknő alá csúsztatunk azért, hogy a távolságtartók, amelyeket az alattuk levő teknők felfelé ható nyomása már nem tart helyükön, a fürdőnél kisebb fajsúlyuk következtében a felületre kerüljenek, Miután ilyen módon a távolságtartókat kivettük, a még mindig .megolvadt folyékony fémet tartalmazó, alattuk: levő teknő felemelkedik mindaddig, míg ez szorosan hozzá nem tapad a fölötte levő teknőhöz (amely tapadást maga •a vékony megolvadt fémréteg hozza létre). A teknő felfelé mozgásakor a benne levő fémfölösleg a kád: fenekére ömlik. A két teknő egyesülése révén új teknő (1. ábrán 8 számmal jelzett) képződik, Ekkor felemeljük a 4 záróanódot, minek eredményeként az egymás alatt levő 6 és 7 vályúk oszlopa szabadon olymértékben felemelkedik, hogy a 6 teknő a 8 teknővel kiegészített 7 teknő felfelé ható hidrosztatikus nyomása következtében a fürdőből kiáll. A 4 anód többé nem fajt ki ellennyomást, mivel ez most felemelt helyzetben van. Ellennyomásként hat a ti teknő egy részének súlya, amely most a fürdőben úszik és annak a 3a fémnek súlya, amely a teknőben van. Az így szabaddá vált 6 teknőre a kemence kezelő személyzete most gyorsan rárakja a visszanyert vagy új távolságtartókat, és pl. daru segítségével ezekre a távolságtartókra lehetőleg előmelegített sziénteknőt helyeznek, amelyet előnyösen mozgatható előmelegítő kályhából vesznek ki. Ezután a záróianódíot addig süllyesztjük, míg az éppen a kemencébe berakott új teknő konkáv felületét nem érinti, amikor is tanácsos ezt újraolvasztoitt vagy a kályhában előállítotthoz hasonló .minőségű folyékony fémmel feltölteni. Ezt követően a záróanódot az önmagában ismert, rajzon nem ábrázolt ainódszerkezettel süllyesztjük, miáltal az új elektródára lefelé 4
