156161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a piridin CN-származékainak előállítására

3 Ugyancsak ismeretes, hogy az N-^alkoxi-piri­diniumjodidok vagy az N-alkoxi-piridinium­-metüszulfátok kálciumcianiddal 2- és 4-cián­piridineket adnak. (2 583 774 sz. amerikai szaba­dalmi leírás.] 5 A 2-ciánpiridinek előállítása piridin-2-acet­oxim-ecetsavanhidriddel végzett dehidrálás út­ján szintén ismeretes. Ezeknek az eljárásoknak azonban hátránya, hogy a kiindulási anyagok nehezen hozzáfér- IQ hetők. [J. Am. Ghem. Soc, 77, 4062—4066 (1955).] A 3. és 5. helyzetben piridin-maradékot tar­talmazó 1,2,4-tiadiazolok előállítására ismeretes az a módszer, hogy a szokásos módon elő- 15 állított piridinkarbonsavtioamidokat oxidálósze­rekkel, így ammóniumperoxidiszulfáttal, salét­romsavval vagy jóddal viszik reakcióba. A módszer hátránya a kiindulási anyagként szük­séges piridinkarbonsavtioamidok fent ismerte- 20 tett előállítási 'módja. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely a heterociklusos N-atomhoz képest 2-es vagy 4-es helyzetiben — adott esetben ként, vagy ként és hidrogént tartalmazó — CN- 25 -csoportokkal helyettesített piridinszármazékok előállítását — mely piridinszármazékok primer piridin-2-ikarbansavtioamidok, 2-ciánpiridinek vagy a 3. és 5. helyzetben piridin-maradékot tartalmazó 1,2,4-tiadiazolok lehetnek — könnyen 30 hozzáférhető kiindulási anyagokból teszi lehe­tővé. A találmány feladata, hogy ezeket a vegyü­leteket metilpiridinékből egylépéses eljárással gazdaságosan állítsa elő. 35 A találmány szerinti eljárással ezt a felada­tot úgy oldjuk meg, hogy a heterociklusos N­-atomhoz képest 2-es vagy 4-es helyzetben leg­alább egy metiícsoportot tartalmazó piridinek­ben ként oldunk fel, az oldatot 110—180 C°-on 40 gáz alakú ammóniával reakcióba visszük és a keletkező primer piridin-2-karbonsavtioamidot, 2-ciánpiridmt vagy a 3. és 5. helyzetben piridin­-maradékot tartalmazó 1,2,4-tiadiazolt önmagá­ban ismert módon elkülönítjük. 45 Kiváltképpen előnyös, hogy ezzel az eljárás­sal a reakció normál nyomáson kivitelezhető. Előnyösen végrehajthatjuk a reakciót oly mó­don, hogy a metil-piridint feleslegben visszük be és a felesleget a reakció befejezése után 50 desztillációval visszanyerjük. A kapott termékek elkülönítését célszerűen úgy végezzük, hogy a primer piridin-2-karbon­savtioamidokat és a '3. és 5. helyzetben piridin­-maradékot tartalmazó 1,2,4-tiadiazolokat vizes 55 extrakcióval, a 2-ciánpiridineket pedig desztil­lációval különítjük el a reakcióelegyből. Mint rekacjóképes rnetilpiridinek pl. a követ­kező vegyületek használhatók: 2- és 4-pikolin, 2,4-lutidin, 2,5-lutidin, 2,6-lutidin, 2,3-lutidin, 60 3,4-lutidin, 2,3,4-kollidih, 2,4,5-kollidin, 2,4,6--köllidm, 2,3,6-kollidin és 2,3,5-kollidin. Előnyö­sen a 2-helyzétben lévő metilcsoportok oxidál­hatók, pl. az ,1. reakcióvázlat szerint a 2,4--lutidin 4-metil-pikolinsav-tioamidot szolgáltat. 65 4 Ha a találmány szerinti hőmérsékleti inter­vallum felső tartoimányában dolgozunk, akkor kénhidrogén lehasadása következtében a 2. re­akcióvázlat szerinti ciánpiridinek keletkeznek. Ily módon lehetővé válik, hogy tetszés szerint primer tioamidokat vagy ciánpiridineket állít­sunk elő. A találmány szerinti hőmérséklettartomany­bah fekvő, a iminden egyes kiindulási anyag részére legkedvezőbb reakcióhőmérséklet tájé­koztató kísérlet útján állapítható meg. A metilcsoportot 4Hhelyzetben tartalmazó metilpiridinek, amelyek a 2-es helyzetben nin­csenek szubsztituálva, pl a 4-pikolin vagy 3,4--lutidin, izonikotinsavtioamidokká oxidálódnak, amely egy további reakció során a kén hatása következtében, ciklizáló oxidáció és kondenzá­ció során az 1,2,4-tiadiazol piridin-származékai­vá alakulnak át. Így a 4-pikólihből a 3. reak­cióvázlat szerint a 3,5-di-(4^piridil)-l,2,4-tiadia­zol keletkezik. A metilcsoportoknak a találmány szerinti, kénnel végzett oxidációja a nem heterociklusos alkil-helyettesítésű aromások más oxidációs reakcióihoz képest lényegesen alacsonyabb hő­mérsékleten, 'és normál nyomáson, tehát műsza­kilag egyszerű körülmények között vitelez­hető ki. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy egy­szerű kiindulási anyagokból, egyetlen lépésben állíthatók elő olyan reakciótermékek, amelyek­nek az előállításához eddig több műveletre volt szükség. Az át nem alakult piridinbázisok desz­tillációval könnyen visszany érhetők. A kapott termékeik felhasználhatók gyógy­szerek készítésére 'és részben maguk is gyó­gyászati hatással rendelkeznek. Így ia találmány szerinti eljárással előállított piridmkarbonsav­tioamidok tuberkulózis elleni hatásúak. Ezenkívül a vegyületek korroziógátló tulaj­donságúak. A találmány szerinti eljárás kiviteli (módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik. A példáikban a metilpiridinek oxidációját egyszerű, hűtővel felszerelt edényben végezzük. Eközben gondoskodni kell arról, hogy a hűtőben szilárd alakban kiváló szublimált anyagot néhány órás időközökben az edénybe visszajuttassuk. 1. példa: 48 g kénnek 186 g 2-pikolinnal előállított oldatába 20 órán át 125—130 C°-on ammónia­-gázt vezetünk be. 139 g át nem alakult 2-piko­lint ledesztilláltunk, majd az így kapott fekete maradékot 4 1 vízzel 90—100 C°-on extraháltuk. 25 g piridin-2-karbonsav-tioamidot kaptunk, ami a reakcióba lépett 2->pikolinra számítva az elméleti kitermelésnek 35,9%-a. Az anyag sár­ga kristályokban vált ki, olvadáspontja 138 C° volt. (Irodalmi op. 137 C°.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom