156142. lajstromszámú szabadalom • Öndiszpergáló viaszoldat

3 ilyen anyagok esetében a tartósító és víztaszító szer szerves oldószeres oldatát legtöbbször mártó, ecsetelő vagy szóró eljárással alkalmazzák. Mostanáig nem volt ismert olyan viasz-Holdat, amely a vizes típusú fakezelő oldatokban önmagától diszpergálódik, és azokkal stabilis emulziót ad. A találmány fő célja olyan öndiszpergáló viaszaidat biztosítása, amely mindenfajta vizes közegű fatartósítószerben önmagától könnyen diszpergálódik, és így olyan stabilis viasz-emulziót ad, amely egyidejűleg és egyetlen kezeléssel víztaszító és tartósító tulajdonságot kölcsönöz a fának, és amely 1,5 és 8,0 pH között a hatértékű króm-oldatok oxidáló hatásával szemben ellenáll. Azt találtuk, hogy a következőkben részletesen leírt öndiszpergáló viaszoldatok alkalmazása esetén nyomás alatt végzett kezeléssel kis viaszkoncentráeiókat lehet használni, valamint, hogy ez esetben a megkívánt víztaszítóképesség elérése érdekében nem szükséges a kezelést követően hőkezelést alkalmazni. A találmány vizes fakezelő emulziók készítésére szolgáló olyan öndiszpergáló viasz-oldatokra vonatkozik, amelyek szénhidrogén oldószerben oldott egy vagy több hidrofób viaszból, egy nem-ionos felületaktív anyagból vagy ilyen anyagok kombinációjából és legalább egy hosszú szénláncú alkohol-etilénoxid vagy alkilfenol-etilénoxid kondenzátumból áll, ahol az említett felületaktív anyag vagy anyagkombináció HLB-értóke 7 és 111 közé esik. Általánosságban azt találtuk, hogy minél tisztább a viasz, annál joibib az oldhatósága ah- s fás és aromás oldószerekben. A nem tiszta viaszok,, mint amilyenek a nyers paraffin és a vazelin, az említett oldószerekkel még aránylag kis koncentrációk 'esetén is sűrű gél képződésére hajlamosak. 4 Másrészről a tiszta viaszok hajlamossága a fában bekövetkező kristályosodásra csökkenthető nem kristályosodó paraffinok — beleértve a paraffinolajat, vazelint stb. — olyan mértékű bevitelével, amely még nem okoz gélesedést. 45 Az itt használt paraffinolaj megnevezés olajszerű, nem párolgó, cseppfolyós kőolajpárlatokat jelöl, amelyek sűrűsége 15 C°-an 0,8—0,9 közé esik, s amelyek megkülönböztetendők az oldószerként használatos, kisebb sűrűségű szén- 50 hidrogénektől. A viaszokat oldhatóságuk meghatározása céljából alifás és aromás oldószerekkel kevertük. Azt találtuk, hogy il. a nyers paraiffinok 5% feletti koncentráció esetén gélesedtek; 2. a paraffin (op,: 45°) 25%-os koncentrációig tiszta átlátszó oldatot adott. 3. A vazelin 15%-os koncentráció-érték felett gélesedett. 4. A 10% paraffinból, 10% paraífinolajból és 2,5% vazelinből álló keverék nem gélesedett. Azt tapasztaltuk, hogy különösen jó eredményeket lehet elérni 40 C° és 50 C° közötti, főleg pedig a 45 C° feletti olvadáspontú paraf-4 finnal, amelynek legmegfelelőbb oldószere alifás kőo'lajpárlat vagy aromás petróleum-extraktum. Így pl. egy 5'—25 súlyrész paraffinból, 70—90 siúlyrész szerves oldószerből és 5 súlyb rész nem-ionos, fentebb definiált felületaktív anyagból álló oldat különösen stabilis, és enyhe keveréssel „Tanalith C" oldathoz adva önmaga diszpergálódik, és híg, enyhén zavaros emulziót ad, amely 6 órán át megtartja konziszten-10 ciáját (nem „krémesedik"). Azt is megállapítottuk, hogy a diszperziónak „Tanalith C" oldattal történő homogenizálása növeli a stabilitást, és ilyen esetben mintegy 6 héten át csak enyhe „krómesedés" következik be, és a fel-15 lépő enyhe krémesedés is könnyen megszüntethető diszpergálással. Egy másik rendkívül jó összetétel: 10% par raff in, 10% paraffinolaj, 2,5% vazelin, 5% fentebb definiált nem^ionos (felületaktív anyag, 20 72,5% oldószer. Ez 70% feletti víztaszítóképességet adott. Készítettünk 5, 10, 15, 20 és -25% 45 C° olvadáspontú paraffinból és 5% Empilan KB3-25 ból (az Empilan KB3 egy 8,8 HLB-értékű laurilalkohol-etilénoxid kondenzátum) álló öndiszpergáló viaszoldatokat is. Ezeket „Tanalith C" oldattal hígítottuk, és az American Federal Specification TT—W—572 előírásai szerint miniO tákat kezeltünk velük. A kezelt minták víztaszátőkópességét az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat Az öndisz- Tényleges pergáló , , százalékos A kezelt viaszoldat _, r

, viasztar- minta viasztar- Tanalith talom a víztaszítótalma C-ben Tanalith képessége %-ban C-ben 5% 6% 0J3 % 47,4% 8% 0j4 o/0 57,7'%, 100/0 4% 0,4 % 64,3% 15% 3% 0,45% 60,8% 20% 2-% 0,4 o/0 60,0% 25% 2% 0,5 % '57,0% Készítettünk 5%, felületaktív anyagot (Empilan KB3) tartalmazó kőolajpárlatos oldatot is, amelyet Tanalith C oldatban öindiszpergáltunk, és víztaszító kezelést végeztünk vele. A minták 55 víztaszítóképessége 4%-nak adódott, ami arra mutat, hogy az elért víztaszító hatás csak a fa külső sejtjeiben történt viaszlerakódásnak tulajdonítható. Általában a találmány szerint a legniegfe§0 lelőbb viaszkonoentráció az oldatokban 5 és 25 súly% között van, paraffin esetében pedig 20% körül. Vazelin alkalmazása esetén annak legelőnyösebb koncentrációja 1—5 súly%. A paraffinolaj 1—!15%-os koncentrációban alkal-65 mázható. <s