156133. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szer

156133 3 4 lisztek, így kaolin, agyagásványok, talkum és kréta, továbbá szintetikus kőzetlisztek, így nagy diszperzitású kovasav és szilikátok használhatók. Emulgálóiszerekként nem-ionos, to-5 váibbá anionos emulgátorok, így polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, pl. alkilaril-poliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátak használhatók előnyösen. Diszpergálószerként pl. lignint, szulfitszennylúgot 10 és metilcellulózt használhatunk. A találmány szerinti hatóanyagokból készített fungicid szerek tartalmazhatnak egyéb fungicid hatóanyagokat is, amelyek pl. különösen jó hatást mutatnak nem-lisztiharmat-15 -gombák esetén, továbbá tartalmazhatnak akaricid és inszektitid hatóanyagokat is. A fungicid szerek általában 0,1 súly% és 95 súly*%, előnyösen 0,5 súly% és 90 súly% közötti mennyiségben tartalmaznak ható-20 anyagot. A hatóanyagok fungicid készítményként, vagy pedig mint használatra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, pépek és granulátumok használhatók fel. A felhasználás a 25 szokásos módon történik permetezés, porlasztás, porozás és öntés útján. A felhasználási koncentrációk a felhasználás céljától függően széles határok között, általában 0,005 súly% és 5,0 súly% között, célszei0 rűen 0,001 súly% és 1,0 súly% között változhatnak. Hígítószerként bármilyen ismert szerves oldószer számításiba jöhet, különösen azok, amelyeknek nagy a dipólus^momentuma. Példaként megemlítjük az acetonitrilt, a dimetilformamidot és a dioxánt. Ha a szabad merkapto-vegyületeket reagáltatjuk, célszerű savmegkötőszert is használni. Ilyen célra a szokásos savmegkötőanyagok jönnek számításiba, így az alkálikarbonátok, pl. káliumkarbonát és nátriumkarbonát, továbbá tercier aminők, pl. trietilamin és piridin. Vízmentes közegben is lehet dolgozni, amikor is alkálialfcoholátokat, célszerűen nátriummetilátot és nátriumetilátot adunk a reakcióéi egyhez. A reakció^hőmérsékletek széles tartományon belül változtathatók. Általában 0 C° és 80 C°, előnyösen 10 C° ós 60 C° között dolgozunk. A reakció lefolytatásakor a kiindulási anyagokat és adott esetben a savmegkötőszert közelítőleg ekvimoláris mennyiségekben alkalmazzuk. A reakcióelegyet pl. olyan módon dolgozhatjuk fel, hogy vízbe öntjük, a reakcióterméket szerves oldószerrel kimossuk, ós a kapott oldatot vákuumban bepároljuk. A találmány szerinti hatóanyagok erős fungitoxikus hatást mutatnak, és igen alkalmasak fitopatogén gombák, célszerűen olyan gombák pusztítására, amelyek valódi lisztharmatbetegség előidézői. A találmány szerinti ftálimlidek meglepő módon rendkívül csekély fitotoxicitással és emlősállat-toxicitással rendelkeznek. Így pl. lehetőség van arra, hogy a hatóanyag fitopatogén gombák pusztításához szükséges mennyiségének többszörösét vigyük fel a növények leveleire és virágaira anélkül, hogy a növények a legkisebb károsodást is szenvednék. A találmány szerinti ftálimidek különösen a valódi lisztharmat-gomibák ellen hatásosak, így pl. alkalmasak alma-lisztharmat (Podosphaera leuootrichia), rózsa-lisztharmat (Sophaerotheca pannosa) és uboalka-liszthanmat (Erysiphe cichoracearum) pusztítására. A találmány szerinti hatóanyagok a szokásos módon alakíthatók fungicid készítményekké, így pl. oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, pépek és granulátumok alakjában. Ezeket ismert módon állíthatjuk elő, pl. a hatóanyagoknak szaporítóanyagokkal, vagyis folyékony oldószerekkel ós/vagy szilárd hordozóanyagokkal való elegyítése útján, adott esetben felületaktív anyagok, vagyis emulgálószerek és/vagy diszpergálószerek felhasználása mellett. Víznek szaporítóanyagként való felhasználása esetén pl. szerves oldószerek is felhasználhatók segédoldószerekként. Folyékony oldószerekként lényegileg az alábbi anyagok jöhetnek számításba: aromás vegyületek, így xilol és benzol, klórozott aromás vegyületek, így klórbenzolok, paraffin-szénhidrogének, így kőolaj-párlatok, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint víz. Szilárd hordozóanyagakkent természetes kőzet-A. példa: Podosphera-próba (alma-lisztharmat)/védő felhasználás Oldószer: 4,7 súlyrész aceton Emulgátor: 0,3 súlyrész alkilarilpoliglikoléter Víz: 95 súlyrész A permetező folyadékban kívánt hatóanyagkoncentrációhoz szükséges hatóanyag mennyiségét az oldószer megadott mennyiségével elegyítjük, és a konoentrátumat az említett adalékanyagokat tartalmazó és megadott mennyiségű vízzel hígítjuk. A permetező folyadékkal olyan fiatal almafacsemetéket permetezünk be, amelyek 4—6--leveles stádiumban vannak. A permetezést csepegésnedvesség eléréséig végezzük. A növényeket 24 órán át 20 C°-on 70%-os relatív légnedvesség mellett tartjuk. Ezután a növényeket az alma-lisztharmatot előidéző konidiumokkal (Podosphaera leucotricha Salm.) beporzással inokuláljuk, majd 21—23 C° hőmérsékletű és kb. 70% relatív nedvességtartalmú melegházba visszük. Az inokulálástól számított 10 nap eltelte után meghatározzuk az almacseimeték megtámadottságának mértékét a kezeletlen, de szintén inokulált ellenőrző növényekéhez viszonyítva. 0% azt jelenti, hogy a növényen nem észleltünk fertőziöttséget; 100% azt jelenti, hogy 10 15 20 25 iO 35 40 45 50 55 60