156132. lajstromszámú szabadalom • Folyadéktöltésű fék erőgépek teljesítményének mérésére

3 fékméretek csökkenését, a fék üzemének stabilitását, illetve a pontos mérési tartománynak a kis teljesítmények felé történő előnyös kiszélesítését eredményezik. A találmány szerinti fékeknél alkalmazott egyik szerkezeti megoldás azon a felismerésen alapszik, hogy töltőfolyadéknak a forgórészből az állórészbe, ill. az állórészből a forgórészbe való átlépésénél jelentkező folyadéktorlódás a vezérlő folyadéknyomás tartományának növekedését eredményezi, aminek következménye a fék méreteinek növekedése, illetve a fék-üzem stabilitásának romlása. A találmány szerinti fékeknél a teljesítmény-elemésztő rész, azaz a kagylós üregek meridián metszetben úgy vannak kialakítva, hogy az áramló folyadék torlódás nélküli átlépése biztosítva legyen. A torlódás akkor kerülhető el, vagy akikor csökkenthető, ha a fék egyik részéből a másikba való átlépésnél a folyadéksugár nem ütközik merőleges vagy ahhoz közelálló szögiben az áramlás útjában lévő falra, illetőleg az átlépés beesési szöge a felületi normálishoz viszonyítva minél nagyobb. Ennek érdekében a találmány szerinti fékek egyik kialakításánál az állórészben, illetve forgórészben rendszerint egymással szemben elhelyezett fél-üregeket egymáshoz viszonyítva radiálisán eltoljuk. A fék két részében kialakított kagylós üreg úgy is kiképezhető, hogy az üregnek csupán külső csatlakozó részeinél alkalmazunk ilyen eltolást. Ha az üreg lapátozását a félüregek egyik vagy másik (vagy több) sarkában megszakítjuk (ami pl. rezgések elkerülése szempontjából lehet hasznos), ez a kialakítás nem ront az üregek fentiek szerinti eltolásából a torlódás csökkentése formájában jelentkező hatáson. A teljesítmény-elemésztő rész üregszerű részének az előbb ismertetett hatás elérését biztosító kialakítását az jellemzi, hogy a teljesítmény-elemésztő rész üregszerű részének meridiánmetszete — mint geometriai tartomány — konvex. A teljesítmény-elemésztő rész üregszerű része meridiánmeítszetémek konvex kialakításával azonban a kagylós részhez kapcsolódóan olyan teljesítmény-elemésztő fékrész is kiképezhető, amely lapátozást vagy hornyolast tartalmaz, amelyben azonban az üregszerű rész kagylós részében létrejövő töltőfolyadék körüláramláshoz hasonló' áramlási kép nem alakul ki. Mivel ennek a kiegészítő fékrésznek a lapátozása célszerűen különbözik a kagylós rész lapátozásától, valamint benne körülárarnlás nem jön létre, ezért e fékrésznek a kagylós rész fékező hatásánál kisebb fékező hatása a kisteljesítményű, de nagy fordulatszámú üzemállapotokban érvényesül. Az ismert folyadéktöltésű fékeknél a felmelegedett folyadék egy részét elvezetjük, s azt lehűtve vezetjük vissza, vagy friss folyadékot vezetünk a helyére. A találmány szerinti fékeknél alkalmazott másik szerkezeti megoldás 4 alapja az a felismerés, hogy a fékező folyadék mennyisége jelentősen csökkenthető, ha a hűtőfolyadékot a töltőfolyadéktól teljesen vagy résziben külön választjuk. Ezt úgy lehet meg-5 oldani, hogy a hűtőfolyadék a töltőfolyadéktól teljesen elkülönített térben, illetve vezetéken áramlik, vagy pedig (részbeni elkülönítésénél) a hűtővezeték a töltőfolyadék vezetékének párhuzamos leágazásaként van kialakítva. Ezzel a 10 fékteljesítmény elemésztő részén átáramló folyadék mennyisége csökken, a fék töltését vezérlő szervek méretei csökkennek, a fék üzemének stabilitása növekszik, s a fék mérési tartománya a kis töltések esetén a nagy for-15 dulatú, de kis teljesítményű üzemállapotok felé kiterjed. További előnye ennek a konstrukciós megoldásnak az, hogy a töltés mértéke tovább növelhető, mint a szabadkeringésű, vagy kényszerkeringetésű folyadékgyűrű 20 vastagságának változtatásával vezérelt fékeknél. Ugyancsak előnyös az is, hogy a töltő- és hűtőfolyadék — általánosan a töltő és hűtő közeg — a szétválasztás révén célszerűen különböző fajtájú és/vagy különböző fázisú le-25 het. Ebben az esetben tehát a töltőfolyadék körének és a hűtőfolyadék körének elkülönítése révén mind a teljesítmény elemésztés, mind a hűtés a szükségesnek és a célszerűségnek megfelelően történhetik tulajdonképpeni 30 folyadékkal vagy légnemű közeggel. Mechanikus fékkel való kombinálás esetén a szokásos megoldásoknál az álló súrlódó felületnek a töltőfolyadékkial nem érintkező külön forgórészhez, vagy a fék állórészét körülvevő 35 forgórészhez való kapcsolása a fék méreteinek növekedéséhez vezet. A találmány szerinti fékeknél alkalmazott harmadik szerkezeti megoldás, amely szerint a mechanikus fék álló része a folyadéktöltésű fék töltőfolyadékkal 40 érintkező forgórész-felületéhez szorítható, a fékméretek csökkenését eredményezi. A fenti három .megoldási változat valamelyikének vagy azok kombinációjának alkalmazása mellett a teljesítményelemésztő rész meri-45 dián metszetének célszerű kialakításával, a kagylós részhez kapcsolódóan, olyan kiegészítő teljesítmény-elemésztő fékrész képezhető ki, amelyben kialakuló áramlás fékező hatása különösen a kisteljesítményű és nagy fordulat-50 számú üzemállapotokban érvényesül, ezáltal a fék stabil mérési tartománya ebben az irányban kiterjed. így a teljesítmény-elemésztő rész előnyösen egészíthető ki olyan kiegészítő fékrésszel, amely 55 nem hengeres forgásfelületeket tartalmaz. Ilyen hengeres felület gyakran a tengelyre merőleges .homlokfelület alakjában képezendő ki, lapátozás vagy hoimyolás nélkül. E kiegészítő fékrésznek az álló ill. forgórészen elhelyezett 60 felületei közötti távolság célszerűen kisebb, mint a forgórész legnagyobb átmérőjének egy százaléka. A találmány tehát folyadéktöltésű fék erőgépek teljesítményének mérésére, amelynek 65 teljesítményelemésztő része legalább egy kagy-2