156089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lecseppenő üveg- vagy üvegszerű ásványi anyagokból képzett szálak előnyújtására és fonáskezdésére

156089 nyújtani a megkívánt finomságira, mielőtt az újonnan képzett szálat a húzódobra vezetnénk. Ezért már régen szokás ún. előfonóiberendezéseik alkalmazása, melyeiknek az a célja, hogy az újonnan kepeziett szálat a kiinduló csepptől és nyárstól megszabadítva, a szálat egy bizonyos finomságra előnyújtsák, amely finomság elérése után a szál elszakadva a tulajdonképpeni húzódobra kerül, amelyük őt magával viszi. Ezek az ún. előfonóberandeizéseik főleg azon az elven épülnek fel, hogy a függőlegesen lefelé süllyedő cseppet a tulajdonképpeni húzódob és egy másikf a húzódob átmérőjénél lényegesen kisebb átmérőjű és a húzódoblbal ellenkező irányban forgó előlfonódob között képzett hasadékba vagy résbe vezetik, amint azt pl. a 8212 O04 sz. német szabadalmi leírás, továbbá a 639 800 sz. belga szabadalmi leírás ismerteti, melyek szerint a cséppel és a hozzá tartozó nyárssal nehezített vastag szálkezdetet az előlfonódob kapja el, a szálat a cseppjétől és nyársától elválasztja és egyben előnyújtja a kívánt finomságra. Amint ez bekövetkezett, a szál magától elszakad és a szálvéget a gyorsan forgó húzódob kerületi szele magával rántja és rá viszi a húzódob külső felületére. Annak megakadályozására, hogy esetlegesen üvegcseppelk vagy nyársak kerüljenek a húzódobra, amelyeket ez magával rag adhatna, szokás még vezető vagy terelőlemezeket is elhelyezni. A 822 004 sz. német szabadalmi leírásban ismertetett berendezés a 639 800 sz. belga szabadalmi leírásban ismertetettől csak abban különbözik, hogy az elsőnél a szál előbb a húzódoibra esik, amelynek kerületiét kis szakaszban érinti mielőtt az ellenkező irányban forgó előfonódobra kerül, az utóbbi megoldásnál a szálak a tulajdonképpeni húzódobon kívül süllyednek lefelé és a szálat a húzódob és az előlfonódob közötti hézag fölött elhelyezett terelőlemez vezeti be, ami egyidejűen a húzódobhoz és az előfonódobihoz is vezet. A fenti eljárások már a szokványos és csak egyetlen soriban sűrűn egymás mellett elhelyezett szálköpzős berendezéseiknél sem működnek teljesen megbízhatóan, mert tapasztalat szerint az előfonódob a cseppeket és nyársakat nem mindig választja le, amely esetben ezek továbbfo'rgáskor belekerülnék a húzódob és az előfonódob közötti szűk résbe, ahonnan az előállítandó szálas vagy rostos termékbe jutnák, miközbén a húzódobról lehúzott szálak egyrészét elszakítják és a drága húzóddbot nemcsak megsérthetik, hanem kiegyensúlyozási állapotát is elronthatják. A teljesítmény fokozásával mind kérdésesebbé válik a leírt elafonóberendezések biztonságos működése. A régebben szokásos kib. 7 mm-es száltávolságnál egy ilyen berendezés még éppen kielégítően üzemeltethető, de csődöt mond a kisebb, tehát 7—2 mm-ig terjedő száltávolságoiknál. Ennék az az oka, hogy egyetlen egy szálsornak a szálszáma korlátozott. Ez mindenekelőtt függ a csepp nagyságától, azon kívül a cséppel súlyosbított kezdőszál kilengésétől az. előfonáisnál. A lecseppenés kioldásához viszont egy bizonyos legkisebb cseppsúly szükséges, amiből közvetlenül következük, hogy a csepp nagysága, tehát az egyes szálképző helyek távolsága egy szálsoron belül meghatározott. 5 A száHhúzás racionalizálása viszont a húzódobonkéniti teljesítmény növelését kívánja meg, tehát olyan megoldást kíván, amelyiknél a szálaikat egymástól az említett 7 mm-nél kisebb távolságban lehet húzni úgy, hogy foinalszakaj0 dósnál az üzembiztos előfonás is biztosítva legyen. A cél elérésére önmagában ismert húzódoíbonlkénit és előfonó berendezéseikként az egynél több szálképzősor hasznalata. Az ezzel öszszefüggő problémák, amennyiben azok több sor-15 ban elheiyeziett szálképző helyeik működésére vonatkoznak, nem képezik jelen találmány tárgyát. A fonási folyamat maga, ha egyszer megindult és valamennyi fonósoirból vagy fonósíkból az összes szál felfutott, tehát ha a húzódob 20 valamennyi szálat megfogta és húzza, alig okoz további problémát. Látszólag megoldhatatlan problémának tűnt viszont az egész fonási folyamat megkezdése, vagy az, amikor egyidejűen egynél több szál 25 szakadt el. Ilyen esetben a több sorban képzett szálakat, mielőtt azok a húzódobra kerülnének, egy közöis síkba, mégpedig a húzódob síkjába kell rendezni. Ezt csak úgy lehet elérni, hogy ha a szálképző helyeket olyan térik őzökkel ren-30 dezzük el, hogy a képződő szálak a húzódolbon pontosan egymás mellé, meghatározott és előre hozzárendelt helyre (fonási zónákba) jussanak. Természetesen ezzel a távolságok annál kisebbek, miinél több szálat kell a húzódobnak le-25 húzni. Ha valamelyik, nem az utolsó sorhoz 'tartozó, pl. egy háromszáilsoros berendezésnél a középső sornak valamelyik szála szakad el, akkor az új szálat maga után húzó cseppnek át kell süly-40 lyedni a hárfa húrjaihoz hasonlóan elrendezkedő többi szál közt, anélkül, hogy ezeket elszakítaná, 'mert különben a cseppek és a nyársak okozta és már említett nehézségek lépnek fel, amikor ezek együttesen az előbb leírt, a húzó-45 dob és az előfonó orsó közötti szűk résbe vezetődnek. A találmány célja ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése, amit úgy ér el, hogy a húzódok előtt szabadon és függőlegesen lesüllyedő szá-50 Iákat a hozzá tartozó cséppel és nyárssal együtt a termelő szálakból képzett fonóisíkon kívül eső elSfonóberendezésen az előírt átmérőre előnyújtja, majd az előhúzott, nyárs és csepp nélküli szálaikat a húzódob tengelyéhez viszonyítva 55 pontosan derékszögben a hozzá tartozó fonózónába bevezeti anélkül, hogy a többi — termelő — szálat elszakítaná, vagy azokat gátolná. A nyársak és a cseppek így a húzódob és az előfonódob közötti résbe egyáltalán nem jutnak 60 be, mert ezeket a húzódobtól elválasztó-térközzel a húzódolbbal egy forgásirányban forgó előfonódóbnak a húzódobtól tekintve hátsó oldalára vezetjük rá. Ezáltal nem csak azt kerüljük el, hogy a cseppek vagy nyársak a húzódob 65" által lehúzott szálak közé kerülhetnek, hanem 2