155973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-[omega-6-(puriniltio)-valeril]-aminosavak és azok származékainak előállítására
3 155973 4 ben támasztott követelményeiknek eleget tesznek. így Pl- az orálisan beadott N-líHfi-purimltio)-valeril]^glielnetilészter Orooker-szarkoimával (S 180) megfertőzött H egereken specifikus antineoplasztikus hatást fejt ki: a kezelt kísérleti állatoknál a kezeletlen kontroll állatokhoz viszonyítva jelentős élettartamnövekedés lép fel. A hatásos dózis (170 mg/kg naponta, 14 napon át) alacsonyabb, mint az ugyanilyen körülmények között beadott 6i(4-karboxibutil)-tiopurin adagja (200 mg/kg). Az első anyag krónikus toxicitási értéke egéren- kb. Ii2 g/kg, míg a másodiké 8,7 g/kg. A H-egereken előidézett SAK szarkomával és Adenokarcinoan HK-val, valamint a patkány Yoshida Ascitesretieuloszarkomájával szemben az említett észter hatástalan. Ez a származék, ahol a kénatomot megjelöltük (35 S) a hasonlóképpen jelzett 6-(4^karboxibutil)tiopurinnai összehasonlítva az S 180 tumorral megfertőzött H-egérrel feletetve a beadás után 3 órával a tüdőszövetben 100-szoros, és a tumorszövetben mintegy 3-szor nagyobb specifikus aktivitást mutatott. Az NH[á-(; 6-puriniltio)-valeril]-iglicilglicinetilészter ezzel szemben a SAK szarkoma ellen specifikusan hatékony, a Crocker-szarkoma és az általában tumornak nevezett betegségek kezelésében azonban a 6-<(4-karboxibutil)-tiopurin adagolásával és beadási módjával azonos körülmények között is hatástalan. E glíieilglicinszármazék krónikus toxicitása egéren orálisan alkalmazva a 6-(4-nfcarboxibutil)-tiopu!rinénál 5-ször kedvezőbb. A további anyagok közül pl. az N-í[cS-(6-puriniltio)-valeril]-L-aszparaginsav a patkányok Yoshida-szarkomájára specifikus antineoplasztikus hatást gyakorol, és az N-[<5-i(6-jpu'riniltio)-valeril]-L-leucinetilészte:r különösen az Adenokarcinoma HK ellen hatékony. Az I általános képletű N-^[i5-J(6-puriniltio)-v:aleril}^aiminosavakat és származékaikat a találmány szerint úgy állíthatjuk elő, hogy egy II általános képletű 6-i(4-karboxibutil)-tiopuri(nszármazékot — ahol X jelentése klórafom vagy -^•N3 csoport — egy III általános képletű aminosavészterrel — ahol n és Y jelentése az I képletnél megadott és R2 jelentése 1—6 szénatomszámú, egyenes- vagy elágazóláncú aikoxi-csóport — (IV) általános képletű N-'fa-iiG-puriniltio)-valeril]-ami!nosavészterré kondenzálunk — ahol n és Y jelentése az I képletnél és R2 jelentése a III képletnél megadott —, és a vegyületet lúgosán elsaapipanosítjuk, vagy aziddá alakítás után ismét egy III általános képletű aminosavészterrel a megfelelő N-[<5-(6-purimltio)-valeril]-dipept;idészterré kondenzáljuk, amelyet lúgos elszappanosítással a szabad savvá alakítunk, és a szabad savat NiN'-diciklohexilkarbodiimid jelenlétében egy III általános képletű aminosavészterrel reagáltatva a megfelelő N-Hfá-^önpuriniltioJ-valerilJ-Mpeptidészterré alakítjuk. Eljárhatunk például úgy, hogy a II általános képletű 6-H(4-ka:rbox:ibutil)-tiopurinszármazék — ahol X jelentése klóratom — és a III általános képletű aiminosavészter kondenzációját inert 5 szerves oldószerben, mint pl. 1—2. szénatomszámú halogénezett alifás szénhidrogénekben, előnyösen metilénkloridban, legalább 2 ekvivalens aminosavészter felhasználásával, vagy 1 ekvivalens aminosavészter és 1 ekvivalens aminosav-10 észter és. 1 ekvivalens tercier szervetlen bázis, pl. trietilamin jelenlétében hajtjuk végre. A II általános képletű 6-(4-ka!riboxibutil)jtiopurinszármazékok — ahol X jelentése —<N3 csoport — és a III általános képletű aminosav-15 észterek kondenzációját inert szerves oldószerben, mint metilénkloridban, dimetilformamidban vagy dioxánban, legalább két ekvivalens aminosavészter felhasználásával, vagy egy ekvivalens aminosavészter és egy ekvivalens tercier 20 szerves bázis, pl. trietilamin jelenlétében hajthatjuk végre. A IV általános képletű N-![Ő-(i6-puriniltio)-valeril]^aminosavészterek és az N-[ő^(6-puriniltio)-valeril]-dipeptidészterek elszappanosítását 25 vizes alkálifémhidroxid oldattal, pl. nátriumvagy káliumhidroxid oldattal, 0—25 C°-os hőmérséklettartományban hajthatjuk végre. A hidroxidvegyületből aminomonokarbonsavészter elszappanosítása esetén legalább 2, és amino-30 dikarbonsavdiészter elszappanosításakor legalább 3 ekvivalenst használunk fel. A szabad N-[<5-i(6-puriniltio)-vale:ril]Hdiipeptidsav és egy III általános képletű aiminosavészter S5 reakcióját — amelynek során a megfelelő N-[<5-i(6-puriniltio)-vale:ril]-tripeptidészter keletkezik — N,N'-dknklohexilkarbodiimid jelenlétében, célszerűen inert szerves oldószerben, mint 1—2 szénatomszámú halogénezett alifás szénhidro-40 génekben, előnyösen metilénkloridban hajtjuk végre. A kiindulási anyagként felhasznált II általános képletű 6-(4^karbox:ibutil)-tiopurinszármazé-45 kokat, például a savkloridot előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a purinszármazékot inert szerves oldószerben, pl. metilénkloridban, dimetilformamid katalizátor jelenlétében tionilkloriddal reagáltatjuk. Ugyanebben a közegben a tiszta 5C klorid izolálása nélkül hajthatjuk végre a kloridvegyület és a III általános képletű aminosavészter kondenzációját. A metilénklorid reakcióközegként különösen azért alkalmas, mert ekkor az optikailag aktív aminosavszármazékok 55 előállítása során raceanizáció nemi lép fel. További előnyös kiindulási anyag a 6^(4-karboxibutil)-tiopurinazid, amelyet a megfelelő savészterből a hidrazidon keresztül állíthatunk, elő. Az azidos eljárás alkalmazása során az optikai-60 lag aktív aminosavészterek nem racemizálódnak. Ez a módszer az N-[ő-{6-purimltio)-valeril]-ami.nosavazidok (a megfelelő hidrazidokból előállított termék) és aminosavészterek reakciója útján az N-[c»-)(6-purÍ!n:iltio)-valeril]-dipeiptidészte-65 rek szintézisére is alkalmas.
