155928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-nitro-1-(5-nitro-tiazolil-(2)/-2-oxo-tetrahidro-imidazol előállítására

155928 elő az X helyén nitrocsoportot tartalmazó megfelelő vegyületet, amelyet azután a fent leírt módon alkalmazunk az eljárás további lépésének kiindulóanyagaként. A találmány szerinti eljárás kiindulóanya- 5 gaként felhasználásra kerülő (II) általános képletű, az 1-helyzetben 5-Y-tiazolil-(2) gyököt tartalmazó 2-oxo-3-X-tetrahidroimidazOilok — amelyeikben X és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — pl. oly mó~ 10 don állíthatók elő, hogy valamely 5-Y-2-amino-tiazolt — amelyben Y hidrogénatomot vagy nitrocsoportot képvisel — valamely halogénetilizocianáttal reagáltatunk és a kapott, az N-nitrogénatomon egy hidrogénatomot hordó- 15 zó N'-halogénetil-N-{5-Y-tiazolil-(2)] -ikarbamidot pl. valamely bázis, mint nátriumhidroxid segítségével lefolytatott gyűrűzárás útján a megfelelő, a 3-helyzetben helyettesítetlen és az 1-helyzetben egy 5-Y-tiazolil-(2) gyököt tártai- 20 mázó 2-oxo-tetrahidro-imidazollá alakítjuk át. A kapott oly vegyületet, amely Y helyén hidrogénatomot tartalmaz, egyenértékű mennyiségű füstölgő kénsavval, hidrolízist nem okozó reakciókörülmények között való kezelés útján 25 alakíthatjuk át az 5-helyzetben helyettesítetlen tiazolil-(2) gyököt tartalmazó 3-nitro-2--oxo-tetrahidro-imidazollá. A kündulóanyagként felhasználásra kerülő, az 1-helyzetben 5-helyettesítetien tiazolil-(2) 30 gyököt tartalmazó 3-nitro-2-oxo-tetraihidro-imidazolok, különösen pedig a 3-nitro-2-oxo-l-tiazolil-(2)-tetrahidro-imidazol, új vegyületek: előállításuk szerint szintén a találmány körébe tartozik. S5 A találmány szerinti eljárás során előnyösen oly kiindulóanyagokat alkalmazunk, amelyekből a fentebb különösen értékeseknek mondott végtermékekhez juthatunk. A találmány szerinti eljárással előállítható 40 új vegyület gyógyszerként pl. valamely enterális, parenterális vagy helyi alkalmazás céljaira megfelelő, szilárd vagy folyékony, szerves vagy szervetlen gyógyszerészeti vivőanyag felhasználásával készült gyógyszerkészítmény 45 alakjában alkalmazható. Ilyen gyógyszerek előállítására oly vivőanyagok jöhetnek tekintetbe, amelyek a hatóanyaggal nem lépnek reakcióba, mint pl. a 50 víz, zselatin, tejcukor, keményítő, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, gumi, polialkilénglikolok, vazelin, koleszterin vagy más ismert gyógyszervivőanyagok. A gyógyszerkészítmények pl. tabletta, drazsé, 55 kenőcs, krém, vagy pedig folyékony alakban oldat, szuszpenzió vagy emulzió alakjában készíthetők el. E készítmények adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartósító-, stabilizál-, nedvesítő- vagy emui- 60 gálászereket, továbbá az ozmózisos nyomás befolyásolására alka'lmas sókat vagy tompítószereket is adhatunk hozzájuk. E gyógyszerkészítmények tartalmazhatnak még további, gyógyászati szempontból értékes alkotórészeket is. «5 A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületet azonban a szokásos takarmány-anyagokkal vagy vivőanyagokkal elkészítve állatgyógyászati készítményekként, vagy az állatok felnevelése során felhasználandó takarmányozószerként ill. takarmány-adalékként is felhasználhatjuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: 34 g l-:[tiazolil-(2)]-2-oxo-tetrahidro-imidazolt 60—70° hőmérsékleten feloldunk 160 ml tömény (96%-os) kénsavban, majd az így elkészített oldatot lehűtjük —10°-ra és 30 perc alatt cseppenkint hozzáadunk 17,9 ml füstölgő (96%-os) salétromsavat. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten további 1 óra hosszat keverjük, majd ugyancsak keverés közben 1 kg jégre öntjük. 1 órai állás után leszűrjük a kivált 3-nitro-l-i[5-nitro-tiazolil-(2)] -2-oxo-tetrahidro-imidazolt és 90° hőmérsékleten, csökkentett nyomás alatt megszárítjuk; a 61%-os hozammal kapott fehér vagy világossárga termék 228—230°-on bomlik. A fenti eljárás során felhasználásra kerülő kiindulóanyag az alábbi módon állítható elő: 100 g (1 mól) 2-aminotiazolt 600 ml acetonban oldunk, az oldatot 8—10° hőmérsékletre hűtjük le és keverés közben, 4 óra alatt 105 g (1 mól) klóretilizocianátot csepegtetünk hozzá. A hozzáadás folyamán a reakcióelegyet szobahőfokon tartjuk, majd felmelegítjük, miközben 300 ml acetont ledesztillálunk a reakcióelegyből. Ezután 530 ml 2 n nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá, amikoris a termék átmenetileg feloldódik; a reakcióelegyet ekkor felhevítjük és acetont addig desztillálunk le belőle, míg a forrpont el nem éri a 80°-ot. Szobahőfokra való lehűlés után az elegyet éjjelen át keverjük, majd a csapadékot leszűrjük. A kapott 14tiazoli'l-(2)]-2-oxo-tetrahidro-imidazolt vízzel és acetonnal mossuk, majd 80°-on csökkentett nyomás alatt megszárítjuk. A kapott 116 g termék 212—214°-on olvad. További tisztítás céljából pl. 2 n sósavban oldhatjuk, maid aktívszenes derítés után szűrjük és 5 n nátriumhidroxidoldattal keverés közben semlegesítjük. 2. példa: 21,5 g l-[5-nitro-tiazolil-(2)]-2-oxo-tetrahidro-imidazolt 20—25°-on 55 ml 96%-os kénsavban oldunk, majd —7°^ra lehűtve, 10 perc alatt hozzáadunk 4,4 ml tömény (96%-os) salétromsavat. Az elegyet további 1,5 óra hoszszat keverjük 22°-on, majd 400 g jég és 50 ml víz jéggel hűtött elegyére öntjük. 30 perces állás után a kapott l^[5-nitro-tiazolil-(2)]-2-oxo-3-tetrahidro-rmidazolt leszűrjük, hideg vízzel semlegesre mossuk és 60°-on, csökken•)