155865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jó színezékfelvevő képességű nagypolimér-alapú textilrostok és más alakított készítmények előállítására

155865 6 logtatjuk; az ilyen felvitel pl. a fonalak nyújtása előtt vagy után, néhány másodperctől néhány óráig tartó időtartamú kezeléssel, a szobahőfoktól a poliolefin lágyulási pontjánál 10 C°-kal alacsonyabb hőmérsékletig történhet. Általában oly módon járunk el, hogy az így kapott keveréket szemcsésítjük, majd olvadék-fonóberendezés segítségével, fonófúvókákon keresztül — amelyek hosszának az átmérőhöz való viszonya előnyösen I-nél nagyobb — extrudáljuk. A keverékek szemcsésítése és fonása oxigén kizárásával, előnyösen közömbös gázlégkörben (nitrogénben) történhet. A keverékek fonását valamely „szilárd diszpergálószer" csekély mennyiségének jelenlétében végezhetjük. A keverés során a polikondenzátumhoz homályosító adalékokat, szerves vagy szervetlen stabilizátorokat és pigment-iszínezékeket is adhatunk. A rostokat a fonás után nyújthatjuk, még pedig 1:2 és 1 : 10 közötti arányban, 80—150 C° hőmérsékleten, meleg levegővel, gőzzel vagy más fluid közeggel vagy fűtőlappal hevített nyújtóberendezés segítségével. A rostokat szabad vagy gátolt zsugorodási feltételek mellett, 80—160 C° hőmérsékleten dimenzió^stabiiizáló kezelésnek is alávethetjük. A találmány szerinti eljárással, az említett keverékek extrudálása útján kapott rostok egy- vagy többszálúak lehetnek és folytonos fonalak vagy fürtök vagy pedig nagy térfogatkitöltésű fonalak ül. fürtök előállítására is felhasználhatók. A találmány szerinti eljárással előállított egyvagy többszálas fonalak olyan szerekkel is kezelhetők, amelyek az előállított termékben jelenlevő nitrogéntartalmú polikondenzátumokat vízben teljesen oldhatatlanokká teszik. Erre a célra különösen jól alkalmazhatók a mono- és diepoxi-vegyületek, mono- és diizocianátok, mono- és dialdehidek, halogének, fémsók stb. Az ilyen kezelést a nyújtás előtt vagy után végezhetjük. A találmány szerinti eljárással kapott rostok különösen jó felvevőképességet mutatnak a savas, fémezett és diszperziós színezékkel szemben. Á találmány szerinti keverékek extrudálása útján kapott rostok emellett nagyobbfokú stabilitást is mutatnak, különösen a fény behatásával szemben. A találmány szerinti keverékek felhasználhatók filmek, szalagok, más alakított termékek és hasonlók előállítására is. Az ily módon előállított rostok és más alakított termékek savas kezelésnek is alávethetek, ami által a termék színezhetősége és a kapott színárnyalatok valódisági értékei még jobban javíthatók. A színezést célszerűen 1,5 óra hosszat, a színezőfürdő f orrpontjának megfelelő hőmérsékleten végezzük, oly színezőfürdőben, amely a rostok súlyára számítva 2,5 súly% színezéket (diszperziós, savas vagy fémezett színezéket) tartalmaz, 1 :40 rost — színezőfürdő arány mellett. A savas vagy fémezett színezékeikkel való színezést a rost súlyára számítva 3% aimmó-5 niumacetát és 1% felületaktív anyag jelenlétében végezzük; ez utóbbiként etilénoxid alkilfenollal képezett kondenzációs terméke vagy N-oleil-N-metiltaurin alkalmazható. A forralás kezdete után 30 perccel 20%-os eoetsavoldatot 10 adunk a fürdőhöz, a rostok súlyára számítva 2 súly% mennyiségben, a színezékfürdő kihasználásának javítása céljából. A diszperziós színezékekkel történő színezés esetében a rostok súlyára számítva 2 súly% 15 felületaktív anyag jelenlétében dolgozunk. A színezés után a rostákat folyó vízzel öblítjük; élénk színezéseket kapunk. E színezéseknek a fénnyel, mosással, triklóretilénes tisztítással és dörzsöléssel szembeni 20 állandósága teljesen kielégítő. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány semmiképpen sincsen ezekre a pél-25 dákra korlátozva. Az eljárás gyakorlati kivitele során számos különféle, messzemenő módosítás és változat is lehetséges, anélkül, hogy ezzel a találmány körét túllépnők. 30 1. példa: 142,2 g (1 imól) 5,5,7-trimetil-homopiperazint, 92,5 g (1 mól) epiklórhidrint és 250 ml izopropilalkoholt beviszünk egy keverővel, hőmé-35 rővel és visszafolyté hűtővel felszerelt háromnyakú, 1 liter térfogatú lombikba. Az elegyet 10 órát forraljuk visszafolyató hűtő alatt és a forralás utolsó 8 órája fo'ya-40 mán 41 g pasztillázott nátriumhidroxidot adunk az elegyhez. Ezután még további 4 óra hoszszat hevítjük az elegyet, majd a nátriumkloridot kiszűrjük és a szűredékből az oldószert ledesztilláljuk. A maradék szárítása után kapott 45 gyantaszerű termék halványsárga színű, lágyulási pontja kb. 70 C°. Elemzési adatok: számított N = 14,1%, 50 talált N = 13,8%. 45 g fenti módon kapott polikondenzátumot finom porrá őrölt állapotban 0,951 kg polipropilénnel, 3 g kalciumsztearáttal és 1 g titán-55 dioxiddal keverünk Henschel-féle keverőkészülékben szobahőfokon. A fentiek során alkalmazott polipropilén tulajdonságai: = 1,54 (tetrahidronaftalinban 135 C°-on meg-60 határozva) hamutartalom: 0,012% maradék hex^ános extrakció után: 97.2%. A kapott keveréket- oxigénmentes légkörben, 220 C° hőmérsékleten, extrudálóberendezésben 65 granuláljuk. 3