155865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jó színezékfelvevő képességű nagypolimér-alapú textilrostok és más alakított készítmények előállítására

155865 6 logtatjuk; az ilyen felvitel pl. a fonalak nyúj­tása előtt vagy után, néhány másodperctől né­hány óráig tartó időtartamú kezeléssel, a szo­bahőfoktól a poliolefin lágyulási pontjánál 10 C°-kal alacsonyabb hőmérsékletig történhet. Általában oly módon járunk el, hogy az így kapott keveréket szemcsésítjük, majd olvadék­-fonóberendezés segítségével, fonófúvókákon keresztül — amelyek hosszának az átmérőhöz való viszonya előnyösen I-nél nagyobb — extrudáljuk. A keverékek szemcsésítése és fonása oxigén kizárásával, előnyösen közömbös gázlégkörben (nitrogénben) történhet. A keverékek fonását valamely „szilárd disz­pergálószer" csekély mennyiségének jelenlété­ben végezhetjük. A keverés során a polikondenzátumhoz ho­mályosító adalékokat, szerves vagy szervetlen stabilizátorokat és pigment-iszínezékeket is ad­hatunk. A rostokat a fonás után nyújthatjuk, még pedig 1:2 és 1 : 10 közötti arányban, 80—150 C° hőmérsékleten, meleg levegővel, gőzzel vagy más fluid közeggel vagy fűtőlappal hevített nyújtóberendezés segítségével. A rostokat szabad vagy gátolt zsugorodási feltételek mellett, 80—160 C° hőmérsékleten dimenzió^stabiiizáló kezelésnek is alávethetjük. A találmány szerinti eljárással, az említett keverékek extrudálása útján kapott rostok egy- vagy többszálúak lehetnek és folytonos fonalak vagy fürtök vagy pedig nagy térfo­gatkitöltésű fonalak ül. fürtök előállítására is felhasználhatók. A találmány szerinti eljárással előállított egy­vagy többszálas fonalak olyan szerekkel is kezelhetők, amelyek az előállított termékben jelenlevő nitrogéntartalmú polikondenzátumo­kat vízben teljesen oldhatatlanokká teszik. Er­re a célra különösen jól alkalmazhatók a mo­no- és diepoxi-vegyületek, mono- és diizocianá­tok, mono- és dialdehidek, halogének, fémsók stb. Az ilyen kezelést a nyújtás előtt vagy után végezhetjük. A találmány szerinti eljárással kapott rostok különösen jó felvevőképességet mutatnak a savas, fémezett és diszperziós szí­nezékkel szemben. Á találmány szerinti keve­rékek extrudálása útján kapott rostok emel­lett nagyobbfokú stabilitást is mutatnak, kü­lönösen a fény behatásával szemben. A találmány szerinti keverékek felhasznál­hatók filmek, szalagok, más alakított termé­kek és hasonlók előállítására is. Az ily módon előállított rostok és más ala­kított termékek savas kezelésnek is alávethe­tek, ami által a termék színezhetősége és a kapott színárnyalatok valódisági értékei még jobban javíthatók. A színezést célszerűen 1,5 óra hosszat, a színezőfürdő f orrpontjának megfelelő hőmér­sékleten végezzük, oly színezőfürdőben, amely a rostok súlyára számítva 2,5 súly% színezé­ket (diszperziós, savas vagy fémezett színezé­ket) tartalmaz, 1 :40 rost — színezőfürdő arány mellett. A savas vagy fémezett színezékeikkel való színezést a rost súlyára számítva 3% aimmó-5 niumacetát és 1% felületaktív anyag jelenlété­ben végezzük; ez utóbbiként etilénoxid alkil­fenollal képezett kondenzációs terméke vagy N-oleil-N-metiltaurin alkalmazható. A forralás kezdete után 30 perccel 20%-os eoetsavoldatot 10 adunk a fürdőhöz, a rostok súlyára számítva 2 súly% mennyiségben, a színezékfürdő kihasz­nálásának javítása céljából. A diszperziós színezékekkel történő színezés esetében a rostok súlyára számítva 2 súly% 15 felületaktív anyag jelenlétében dolgozunk. A színezés után a rostákat folyó vízzel öblít­jük; élénk színezéseket kapunk. E színezéseknek a fénnyel, mosással, triklór­etilénes tisztítással és dörzsöléssel szembeni 20 állandósága teljesen kielégítő. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány semmiképpen sincsen ezekre a pél-25 dákra korlátozva. Az eljárás gyakorlati kivi­tele során számos különféle, messzemenő mó­dosítás és változat is lehetséges, anélkül, hogy ezzel a találmány körét túllépnők. 30 1. példa: 142,2 g (1 imól) 5,5,7-trimetil-homopiperazint, 92,5 g (1 mól) epiklórhidrint és 250 ml izo­propilalkoholt beviszünk egy keverővel, hőmé-35 rővel és visszafolyté hűtővel felszerelt három­nyakú, 1 liter térfogatú lombikba. Az elegyet 10 órát forraljuk visszafolyató hűtő alatt és a forralás utolsó 8 órája fo'ya-40 mán 41 g pasztillázott nátriumhidroxidot adunk az elegyhez. Ezután még további 4 óra hosz­szat hevítjük az elegyet, majd a nátriumklori­dot kiszűrjük és a szűredékből az oldószert le­desztilláljuk. A maradék szárítása után kapott 45 gyantaszerű termék halványsárga színű, lágyu­lási pontja kb. 70 C°. Elemzési adatok: számított N = 14,1%, 50 talált N = 13,8%. 45 g fenti módon kapott polikondenzátumot finom porrá őrölt állapotban 0,951 kg polipro­pilénnel, 3 g kalciumsztearáttal és 1 g titán-55 dioxiddal keverünk Henschel-féle keverőkészü­lékben szobahőfokon. A fentiek során alkalmazott polipropilén tu­lajdonságai: = 1,54 (tetrahidronaftalinban 135 C°-on meg-60 határozva) hamutartalom: 0,012% maradék hex^ános extrakció után: 97.2%. A kapott keveréket- oxigénmentes légkörben, 220 C° hőmérsékleten, extrudálóberendezésben 65 granuláljuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom