155773. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-amino-pirazolo-(3,4-b)-piridinszármazékok előállítására

5 155773 6 Azokban a kapott vegyületekben, amelyekben A acilamino-csoportot, így pl. zsírsavmaradékfcal szubsztttuált amino-csoportot, vagy N-acilkarbamolamino- vagy -tiokarbamoilamino-csoportot jelent, ezt a gyököt a szokásos módon lehet szabad amino-csoporttá, ill. szabad karbamoilamino- vagy tiokarbamoilamino-csoporttá ihidrolizálni, például vizes, savanyú vagy lúgos kémhatású anyagokkal, mindeneikellőtt vizes savoldatokkal való reagáltatással, adott esetben melegítés közben. Azokban a vegyületekben, amelyek pl. l-es helyzetben hidrogenolitikusan lehasítható gyökkel, így pl. benzil-gyökkel rendelkeznek, ezt a gyököt a szokásos módon, pl. hidrogenolízissel lehet lehasítani. Azokban a kapott vegyületekben, amelyekben az acil^gyök amino-esoporttal kicserélhető csoporttal, így reakcióképes észterezett hidroxil-csoporttal van szubsztituálva, ezt amino-csoporttal lehet helyettesíteni, pl. olyan aminnal végzett reagáltatás útján, amely legalább egy hidrogénatomot tartalmaz. Reakcióképes észterezett hidroxil-csoportokként megemlítjük az elsősortban erős .szerves vagy szervetlen savval, így mindenekelőtt halogénhidrogénsavval, mint klór-, bróm- vagy jódlhidrogénsavval, vagy valamilyen szulf onsavval, mint arilszulfonsavval, például p-toluolszulfonsavval észterezett hidroxil-csoportokat. Az adott esetben kapott racém vegyületek a szokásos módon hasíthatok fel optikai antipódokra. Az említett reakciókat a szokásos módon hígítószerék, kondenzálószerek és/vagy katalitikus hatású szereik jelenlétében vagy távollétében, csökkentett, szokásos vagy mindenekelőtt magas hőmérsékleten, adott esetben zárt edényben folytathatjuk le. Az dljárás körülményeitől és a kiindulási anyagoktól függően a végtermékeket szabad alakban, vagy pedig a találmánynak szintén az oltalmi körébe tartozó sók alakjában nyerjük. A végtermékek sóit ismert módon, például alkáliákkal vagy ioncserélőkkel alakíthatjuk át szabad bázisokká. Az utóbbiakból szerves vagy szervetlen savakkal való reakció útján kaphatunk sókat, célszerűen olyan savakkal, amelyek alkalmasak gyógyászatilag felhasználható sók képzésére. Ilyen savakként példaként az alábbiakat említjük meg: halogéhhidrogénsavak, kénsavak, foszforsavak, salétromsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbon- vagy szúlfonsavak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroximaleinsav, piroszőlősav vagy levulinsav; fenilecetsav, benzoesav, p-aminolbenzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilsav vagy p-arninoszalicilsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogénbenzolszulfonsav, toluolszulfonsav, naftalinszulf onsav vagy szulf anilsav; metionin, triptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyületeknek ezen sói, vagy egyéb sói, így pl. pikrátjai a kapott szabad bázisok tisztítására is szolgálhatnak olyan módon, hogy a szabad bázisokat sókká alakítjuk, ezeket elkülönítjük, és a sókból a bázisokat ismét felszabadítjuk. A szabad alakban és sóik 5 alakjában levő új vegyületek közötti szoros kapcsolat következtében az előzőkben és az alábbiakban a szabad bázisok megjelölés alatt értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat is érteni kell. xo A találmány az eljárásnak azokra a kiviteli alakjaira is vonatkozik, amikor valamilyen közbenső termékként nyerhető vegyületből indulunk ki, amelyet valamely lépésben nyertünk, és a hiányzó lépéseket lefolytatjuk, vagy az 15 eljárást valamelyik lépésnél megszakítjuk, vagy amikor egy kiindulási anyagot a reakciókörülmények között képezünk, vagy .só alakjában használunk, így például olyan vegyületekből is kiinduíl-20 hatunk, amelyekben Y ikarbamil-csoportot jelent, és ezeket a szokásos módon, pl. Hofmann- lebontással, lúgos hipohalogemt-dldattal, mint különösen nátriumhipobromit- vagy -klorit-oldattal .végzett reagáltatás útján amino-vegyü-25 letekké alakíthatjuk. Ilyenkor közbenső vegyületként az olyan már említett vegyületek képződnek, amelyekben Y jelentése izocianát-csoport, és ezeket a közbenső vegyületeket az eljárás értelmében elszappanosítjuk és dekarb-30 oxilezzük. Olyan vegyületekből is kiindulhatunk, amelyekben Y acilezett, így benzoilezett vagy acetilezett hidroxámsav-csoportot jelent, és ezeket a vegyületeket például lúgos oldatban hevít-35 hetjük. E reakció (Lossen-féle lebontás) eredményeként szintén közbenső termékként keletkeznék olyan vegyületek, ameilyekben Y izocianát-csoportot jelent. Savazidokból is lehet kiindulni, és ezeket — 40 a közbenső termékként képződő izocianátok elkülönítése nélkül — közvetlenül át lehet alakítani aminokká. Ez az átalakítás például a Curtius-lebontással mehet végbe, előnyösen olyan közegben végzett melegítéssel, amelyben 45 a képződő izocianátok elszappanosításához szükséges feltételek adva vannak, például a fentebb említett vizes, savas vagy lúgos közegekben. A találmány szerinti reakciókhoz előnyösen 50 olyan kiindulási anyagokat használunk fel, amelyek a fentebb említett kedvező vegyületeket szolgáltatják. A kiindulási anyagok új vegyületek. Előállításuk például úgy történhet, hogy egy adott 55 esetben szubsztituált 3-amino-pirazolt egy adott esetben szubsztituált etoximetilén-malonsavészterrel reagáltatunk, a kapott kondenzációs termékben melegítés útján a 4-hidroxi-piridin-gyűrűt zárjuk, és a képződött, adott esetben 60 szubsztituált 4-hidroxi-5-karbetoxi-pirazolq[3,4--bjipiridinben például foszforhalogenidekkel való reagáltatás útjlán a hidroxil-csoportot 'halogénatomra cseréljük ki, és a kapott vegyületet reduktív úton halogénmentesítjük, pl. kataliti-85 kus hidrá'lással. A kapott, 4-es helyzetben 3