155749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás d(+)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-(2,1-b)-tiazol vagy 1(-)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-(2,1-b)-tiazol előállítására
5 155749 8 kat szűréssel összegyűjtjük és toluollal mossuk. Ily módon 4,14 g komplex d-10-kámf.orszulfonát sót kapunk 192—194 C° olvadásponttal, [a]25 D = 0° (c = 10, víz). Az anyalúgot betöményítjük, a kloroformot eltávolítjuk, ekkor 5 további 0,13 g d-10-kámforszulfonát válik le, olvadáspontja 172—185 C; így az összes d-10--kámforszulfonsavat visszanyerjük, mert a só 4,27 g (9,8 millimól), az elméleti mennyiség 98w-a. A felszabadított 1(—)-6-fenil-2,3,5,6-tet- ic rahidroimidazo-{2,l-bj-tiazo]t tartalmazó toluolos szűrletet 4 ml 13,8 n izopropanolos hidrogénkloriddal kezeljük. így 1,08 g 1(7,í86 millimól) M—)-i6-fenil-J2,S,5,6-tetra:hidroi!midazo-[2,l-b]-tiazol-hidrokloridot kapunk, amit szűréssel ig nyerünk ki; kitermelés az elméleti • 'mennyiség 98%-a. A felszabadított 1(—)-6-fenil-2,3,5,6-tet'= —120°; ez azt mutatja, hogy a termék optikai tisztasága 97%, 20 3. példa: 4,37 g (10 millimól) ili(—)-6-fenil-2,3,5,'6-tstrahidroi:midazo-{2,l-b]-tiazol-d-10-kámforszulfonátot 2 ml víz és 20 ml aceton elegyében oldunk, ^g Az oldatot 2,04 g (10 millimól) dl-6-fenil-2,i3,-5,6-tetrahidroimidazo^[2,l-b]-tiazol 20 ml acetonnal készített oldatával kezeljük. Állás során 2,8 g kristály válik le, ennek olvadáspontja 194—^195 C°, [a]25 D = +9,25° (c = -0, víz). A ,0 maradékot szárazra párolva és acetonnal szuszpendálva további 1,4 g terméket kapunk, ennek olvadáspontja 194—195 C°, [a]25 D = +2,:3° (c = 10, víz). Az összes kámforszulfonsav (mint só) 4,2 g-ját i(az elméleti mennyiség 96 ,fi %-át) nyerjük vissza. Az acetonos szűrletet izopropanolos hidrogénkloriddal kezeljük, így 2,35 g (hozam: 98%) ll(—)-i6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazolt kapunk 224—2:28 C° olvadásponttal. A specifikus forgatóképesség 40 [á\25 D = —106°; ez azt .mutatja, hogy az optikai tisztaság 92%. 4. példa: 45 4,37 g (10 millimól) l-(—)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,íl-b]-tiazol-d-10-kámforszulfonátot 5 ml forró kloroformban oldunk. Az oldatot 2,64 g (10 millimól) dl-'6-fenil-2,'3,'5,!6-tetrahidroimidazo-(2,l-b]-tiazol-acetát 20 ml aceton- 50 nal készített oldatával kezeljük. Azonnal kristályos termék válik le. A kristályokat szűréssel kinyerjük, és acetonnal mossuk. így 3,78 g terméket kapunk 196 C°-os olvadásponttal; [a p5 D = +7,1°. További 0,21 g 195—196 C° 55 olvadáspontú terméket kapunk, ha az acetonos kloroformos elegyet lepároljuk, és acetonnal helyettesítjük. Az acetonos szűrletet használjuk a hidroklorid előállítására. Kitermelés 2,50 g, olvadáspontja 224—234 C°, [a]25 D = —101° 6 0 (c = 10, víz), optikai tisztasága 8i9,6%. 5. példa: 43,66 g i(0,l mól) dl-6-fenil-2,:3,5,l6-tetrahidro- 65 imidazo-[2,l-b]-tiazol-d-10-kámforszulfonátot 160 ml kloroformban oldunk. Az oldatot 3 órán át —5 C°-on tartjuk, és a levált d(+)~6-fenil-2,3,5:6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol-d-10--kámforszulfonát kloroformos szolvátot szűréssel eltávolítjuk. Ennek a frakciónak a hozama 0,0443 mól, az elméleti mennyiség 88,6%-a, és a száraz, nem-szolvatált termék súlya 19,3 g, [a]25 D = +83,0C (c = 10, víz). A sót melegítéssel 38 ml kloroformban oldjuk, majd 9,0 g (0,0436 mól) dl-6-fenil-2,3,5,6--tetrahidroimidazo-i[2,;Í-b]-tiazolt adunk hozzá. Ha ez feloldódott, 50 ml toluolt adagolunk. Miután a kristályosodás befejeződött, az oldatok legnagyobb részét rotációs bepárlóban betöményítjük, hogy eltávolítsuk a kloroformot. Ezután 25 ml toluolt adagolunk be és a d^lO-kámforszulfonát sót szűréssel kinyerjük, toluollal mossuk és szárítjuk. Termelés 18,60 g (0,426 mól), 97,3%, olvadáspont 194—195 C°, [a]25 D = + 19,3° (c = 10, víz). A toluolos oldatot, amelyből a sót kiszűrtük, bepároljuk, hogy megkapjuk a d(+)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-([2,l-b]-tiazolt; ennek súlya 9,0 g (az elméleti mennyiség). Ezt a terméket dl-bázissá racemizálhatjuk. Ebben az esetben azonban hidrokloriddá alakíthatjuk, amelynek súlya 9,9 g (0,0411 mól), hozam 86,6 %,, olvadáspont 225—240 C°, [ia]25 D = +113° (c = 10, víz); ez azt mutatja, hogy optikai tisztasága 94,5%. A kloroformos szűrletet, amelyből a szolvátot nyerjük, 9,0 g (0,0443 mól) dl-6-fenil-2,3,5,6-tetráhidroimidazo-[2,l-b]^tiazollal kezeljük. Egyéb párhuzamos kísérletek azt mutatták, hogy ez a mennyiség túl nagy ahhoz, hogy optikailag tiszta terméket kapjunk, így 2,06 g (0,0088 mól) d-10-kámforszulfonsavat adunk hozzá, hogy a felesleggel reagáljon. A kloroformot kis térfogatra bepároljuk, majd 100 ml toluolt adagolunk. A só azonnal kikristályosodik. Az elegyet betöményítjük, hogy a kloroformot eltávolítsuk, és egy kevés toluolt adunk hozzá. A sót szűréssel kinyerjük és toluollal mossuk. A száraz só súlya 27,5 g, olvadáspontja 192-^94 C°, [a]25 D = +2,5°. A d-10-kámforszulfonsav 97,5%-át nyerjük vissza. A" toluolos szűrletet 15 ml 3,ß n izopropanolos hidrogénkloriddal kezeljük, ez lecsapja az ,li(—J-ß-fenil-ßvSjSje-tetrahidroimidazo-ta.l-b]-tiazol-hidrokloridot. Kitermelés 8,'05 g, a hozzáadott dl-bázis tiszta mennyiségének 94%-a. A termék olvadáspontja 226-^228 C° [a]25D = = —11:9,15° (c = 10, víz), optikai tisztasága 97%. 6. példa: 8,9 g (43,5 millimól) optikailag szennyezett (ÍOPD = —)67,4°), 87,150/0 balraforgató izomert tartalmazó 1—6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazolt kb. 25 ml kloroformban oldunk, majd 3,06 g (13,1 millimól) d-10-kámforszulfonsavval kezeljük. Ezután 50 ml toluolt adunk az elegyhez, ennek hatására a só néhány percen be-3
