155749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás d(+)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-(2,1-b)-tiazol vagy 1(-)-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-(2,1-b)-tiazol előállítására
155749 forszulfonát-só jobban oldódik, mint a főként racém komplex só, amely kikristályosodik. Az oldószerek közül hasznosnak találtuk az etanolt, acetonitrilt, acetont stb., azonban ahhoz, hogy jó minőségű termékeket kapjunk és hogy 5 a visszanyert kámforszulfonsavas sót könnyen szűrhető kristályos formában nyerjük, előnyös, ha két oldószerből álló oldószer-rendszert alkalmazunk. Az előnyös módszer az, hogy a reagenseket olyan oldószerben oldjuk fel, amelyben JQ jól oldódnak, majd beadagolunk egy másik ol-r dószert, amelyben a komplex só nagyon oldhatatlan és a szabad bázis oldódik. Előnyös esetben az első oldószer alacsonyabb forráspontú, mint a második, ezért kideszitillálható a reak- 15 cióelegyből; így csak egy oldószer marad viszsza, amely alig oldja az összes kámforszulfonát sót. Alkalmas első oldószerek a metilénklorid, metanol vagy kloroform, második oldószerként kiváló a 4-metil-42-pentanon vagy toluol. Elő- 20 nyös oldószer-kombináció a kloroform-toluol. Minden egyes só és mindegyik oldószer-rendszer számára van egy optimális dl-amin rnenynyiség. Ha túl sok dil-amimt adagolunk, a felszínen úszó oldatban, optikailag nem tiszta 25 amin keletkezik, és ha túl keveset oldunk fel, kisebb hozammal kapjuk az optikailag aktív amint. Ha az oldószer kloroform és toluol elegye, és a só d(+)-l6-fenilM2,'3, l 5,ß-:tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol-dJ104aámforszulfonát, a dl- 30 -bázis optimális mennyisége a só közel '90 mól%-a. Ha ugyanazt az oldószer-elegyet alkalmazzuk, de a só 1(—J^ö-fenil-a^yö^-tetrahidroimidazo-Pjil-bj-tiazol-d-ll'O-kámforszulfonát, a dil-bázis optimális mennyisége a só kö- 35 zel 80 :mól%-a az oldatban. Ha túl kevés dl-bázist adagoltunk, nincs veszteség, mert az optikailag aktív amin-kámforszulfonát leválik a racém sóval és a következő rezolválás során visszanyerjük. Ha túl sok dl-bázist adtunk hoz- 40 zá, és nem kielégítő optikai tisztaságú amint kaptunk, a termék az alábbi módon tisztítható: a szennyezett bázist megfelelő oldószerben, előnyösen kloroformban feloldjuk és az optikai szennyezés kétszeres mólfrakciójánál valamivel 45 nagyobb mennyiségű d^lO-kámforszulfonsavat adunk hozzá. Megfelelő oldószer, előnyösen toluol hozzáadásakor elkülönül a dl-amin komplex d-10-kámforszulfonát sója, amely eltávolítja a szennyezést, és csak optikailag tiszta 50 amin marad oldatban. Bár a fenti fejtegetés d-lO-kámíorszulfonsav sókkal végzett műveletre korlátozódik, az eljárás azonos az 1{—)-10-kámforszulfonsav sói esetében is, és ezek is a találmány tárgyát ké- 55 pezik. Az 1|—)-J6-feniln2,3,5,i6-tetrahidroimidazo-[,2,l-b]-tiazol^d-10-kámforszulfonát, 1(—^-fenil~2,3,5,J6-tetrahidroimidazo^[i2,ll-b]-tiazol^l-10--kámforszulfonát, d(-f-)-«6~fenilJ 2,3,15,6-tetrabid- go roimidazo^[|2,il-b]-tiazol-d-<10-kámforszulfonát és a d(-r-)4>-feml^2,í3,'5,l6-tetrahidroimidazo-£2,l~ -b]-tiazol-lJ10-kámforszurfonát kiindulási anyagokat előállíthatjuk oly módon, hogy dl-ßfenil-2,3,5,6-tetraWdroimidazo42,l-Jb]-tiazolt klo- 65 roformmal és 1-10-kámforszulfonsavval vagy d-lO-kámforszulfonsiavval reagáltatunk a megfelelő dll4Pfenil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol-d-ll0-kám'forszulfonát és dl-6-fenil-2,3 ,i5,6-tet rabidroimidazo-i[2 ,il -b] -tiazol-1 -10--kámforszulfonét előállítására, a kloroformos szolvátot kristályosítjuk, az anyalúgot elkülönítjük a szolváttól és a szolvátból az oldószer lepárlásával elkülönítjük a d^-r-i^ß-fenil^jS^,©-tetrahidroiimidazo-[í2, ,il-b]-tiazol-dHl0-kámforszulf onátöt vagy ili(—)-6-fenil-2,3,5,6-tetr ahidroimidazoH[i2,ll-b]-tiazoPl-liO-kémforszulfonátot. Az anyalűgot bepároljuk, a maradékot forró acetonnal kezeljük, elkülönítjük az oldhatatlan racém sót, a dll-6-f enil-2,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol-d-jl0-kámforszulfonátot vagy dl-6-fenil-'2,3,l5,6-tetrahidroimidazo-|2,;l-b]-tiazol-1-10-kámforszuMonátot, és leválasztjuk a 1(—)-l 6-fenil-!2,3 1 ,l5,i6-te:trahidroimidazoH[í2, l l-b]-tiazol-d-10-kámforszulfonátot vagy dl(~r-)-j6-fenil-2,3,-5,6-tetr ahidroimidazo42,1 -b]-tiazol-!l -10-kámforszulfonátot. Az li(—)-i6-fenil-2,3,5,'6-tetrahidroimidazo-[2,;l-b]-tiazol nagyon hatásos féregirtószer; viszonylag alacsony toxicitású, kevésbé toxikus, mint" a megfelelő dl-vegyület. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: 4,37 g (10 millimól) d(+)-6-fenil-2,3,5,i6-tetrahidroimidazo-|2,l -b] -tiazol-d-ílO-kámforszulf onátot 10 ml forró kloroformban oldunk. Az oldatot 1,! 84 g (9 millimól) dlJ6-fenil-2,3,'5,6-tetrahidroimidazo-{2Jl-b]-tiazol 20 ml toluolos oldatával kezeljük. Azonnal kristályos csapadék kezd kiválni. Az elegyet forraljuk, hogy kidesztilláljuk a kloroformot. A kristályos terméket szűréssel összegyűjtjük, és a szűredéklepényt toluollal mossuk. Így 4,27 g '(9,8 millimól) szilárd d-10-kámforszulfonátot nyerünk (hozam 98%) il-94—,1916 C° olvadásponttal; [a]25 D = = +21,7° (c = 15, víz). A felszabadított d(+)-6-feniH2,3,S,i6-tetrahidroimidazo-[2,il-b]-tiazolt tartalmazó toluolos szűrletet 4 ml 3,8 n izopropanolos hidrogénkloriddal kezeljük a hidroklorid előállítására. A kivált hidrokloridot szűréssel kinyerjük és lacetonnal mossuk. Hozam 2,16 g (8,96 millimól, 99%), olvadáspont 226— 228 C°, {a]25 D = + l 122,í5° i(c = 1, víz). A termék 98%-os optikai tisztaságú d(-f-)-6-fenil-2,-3,S,l 6-tetrahidroimidazo-'[2,llJb]-tiazol-hidroklorid. 2. példa: 4,34 g Í(10 millimól) 1(—)-i6-fenil-2,3,5,'6-tetrahidroimidazo-i[í2,ll-b]-tiazol-d'J 10-kámforszulfo , nátot 10 'ml forró kloroformban oldunk. Az oldatot 1,64 g (8 millimól) dl-6-fenil-5,3,5,6-tetrahidroimidazo-[2,l-b]-tiazol 20 ml toluollal készített oldatával kezeljük. Azonnal kristályos termék kezd leválni. A reakcióelegyet hagyjuk szobaihőmérsékletre hűlni, a levált kristályo-3
