155704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány előállítására liba töméses hizlaláshoz, valamint tömőgép a takarmány hasznosításához

3 • . gyón kedvező a takarmány értékesítése, valamint libatömőgép kidolgozása, amellyel fiatal libák tömése biztonságosan végezhető. Találmányom tárgya eljárás takarmány előállítására liba töméses hizlaláshoz, valamint tömőgép a takarmány hasznosításához. Találmányom a hizlalással kapcsolatos alapvető biológiai kutatásaim eredményén alapul, amelyet több ezer állaton végzett hizlalási és vágási kísérletből vontam le. Kísérleteim arra irányultak, hogy a takarmányozással milyen mértékben lehet befolyásolni a testsúly növekedését a teljes kifejlettségig és hogyan alakul a növendék és a kifejlett liba takarmányfelvétele. A növendéklúd abraktakarmányának legkedvezőbb fehérjekoncentrációjára vonatkozó kísérleteim során megállapítottam, hogy a biológiai növekedésnek 20 napos korig a 20%-os, ezután 50 napos korig a 16%-os majd ezután 12%os fehérjekoncentráció felel meg a legjobban. Vizsgálataimból megállapítható volt, hogy a növendéklibák fejlődése lényegében három növekedési szakaszra bontható, amely az 54—56 napos korig tart, és amelyet követően a testsúly növekedés jelentős mértékben csökken. A növendéklibák abrakfelvételében viszont két szakaszt lehet megkülönböztetni, amelyeket a 35 napos kor választ el egymástól. A második szakaszban a takarmányfelvételben mutatkozó növekedés csak minimális. A fiatalkori növekedési erély kihasználása érdekében tehát a 35 napos kor táján kellene fokozni a takarmányfelvételt, amit töméses hizlalás segítségével biztosíthatunk, ha az állat nyelőcsöve és emésztőrendszere erre alkalmas. A nyelőcső és az emésztőrendszer növekedésének tanulmányozását a súly, a hosszméret, valamint a kémiai összetétel alapján végeztem, annak megállapítására, hogy ezek a szervek mely korban közelítik meg a kifejlett kori állapotot. Ez azért fontos, mert a takarmányfelvételben és az emésztésben, egyszóval a tömhetőség kérdésében a nyelőcső játssza a főszerepet. Vizsgálataimból kiderült, hogy e szervek hosszának és súlyának növekedésében ugyancsak három sza-^ kasz különböztethető meg, de a kifejlett lúdra jellemző adatokat e szervek különböző időpontokban érik el. A nyelőcső súlya 35, hosszúsága 45 napos kor körül éri el a kifejlett lúd nyelőcsövének megközelítő fejlettségét. Ez az időpont egybeesik a takarmányfelvétel növekedési ütemében tapasztalt szakaszváltási időponttal. A később hizlalásba vett állatok nyelőcsöve sem súlyban, sem hosszúságban nem különbözik lényegesen a 35—45 nap körüli korú állat nye1

^csövétől. A nyelőcső szempontjából tehát a liba már 35 napos kor körül tömhetőnek mutatkozik. Az emésztőrendszer különböző szervei (mirigyes gyomor, zúzó gyomor, vékonybél, vakbelek, vastagbél) a 25—35 napos korban érik el a kifejlettkori állapotukat. Ez a körülmény a fiatal libák tömhetőségét támasztja alá. A továbbiakban az intenzív töméses hizlalás sikeres megvalósításához ismereteket kellett szerezni ahhoz is, hogy az ilyen korán hízóba fogott állatok takarmánya miből álljon. Ehhez vizsgál-4 nom kellett a máj, a csontok, a hús mennyiségi növekedésének, valamint a hasűri zsír lerakódásának ütemét. Ezek ismeretében állapítható meg ugyanis a takarmány fehérje, szénhidrát és 5 ásványi anyag szükséglete. Megállapítottam, hogy a csontok súlynövekedése 35 napos korig a legnagyobb, de ezután is még jelentős. A hús mennyiségi gyarapodása hasonló tendenciát mutat, mint az élősúly már tárgyalt növekedése. 10 A hasűri zsír lerakódása 20 napos korban kezdődik és a lerakódás üteme a 35 napos kor körül jelentékeny változáson megy keresztül, mert ekkor kezdődik a bőr alatti szalonnaréteg lerakódása. Ily módon megállapítható, hogy a fiatal liba tömé-15 séhez alkalmazott takarmánynak — a kalóriadús takarmányok mellett — vitaminokat, ásványi anyagokat és a hizlalásnál egyébként szokásosnál nagyobb mennyiségű fehérjét is kell tartalmaznia. A takarmány fehérje : kalória arányá-20 nak változtatásával pedig a zsírosodást befolyásolhatjuk. A máj növekedésével kapcsolatban hasonlóképpen megállapítottam, hogy legnagyobb a növekedése 20 napos korig; 35 napos koron túl 25 a vizsgált egyedek májsúlya már nagymértékben szóródik. A gazdaságos májtermelésre való hizlalást tehát legalább 35 napos korban el kell kezdeni, hogy ezáltal a később bekövetkező májsúly csökkenést elkerüljük. Kísérleteim során 30 megállapítottam, hogy a máj parenchima állományának növekedése akkor a legnagyobb, amikor a legtöbb fehérje épül a szervezetbe. A fehérje beépülés csökkenésével csökken a máj parenchima állományának növekedése is. A máj 35 növekedése a legnagyobb mértékben a fehérje anyagcserével áll összefüggésben; ezért nagyobb a tojó lúd mája a tojástermelés végén, mint a nem tojóé. A máj növekedése céljából a fehérje anyagcsere fokozható többlet fehérje, vagy íe-40 hérje természetű anyagok bevitelével. 30— 40%-os fehérjekoncentrációjú, vagy ennek megfelelő mennyiségű karbamidot tartalmazó abrakkeverék 10 napos előtömésével, majd utána szokványosán hizlalt kifejlett libáknál 20— 45 50%-kal nagyobb májsúly volt elérhető, mint egyébként. A karbamidos tömést néhány jelző állattal kell ellenőrizni, amelyeket legalább 2 nappal korábban kezdenek karbamidos abrakkeverékkel tömni, hogy az esetleges túlzott karba-50 midadagólást jelezzék. A máj elzsírosítása a hizlalási időszak végén adott szénhidrátokban gazdag takarmány alkalmazásával érhető el. Vizsgálataimból az a következtetés volt tehát levonható, hogy a 35 napos kor táján töméses 55 hizlalásba vett libákat szemes kukorácából álló szokásos takarmánnyal nem lehet hizlalni, mert a szénhidrátban gazdag kukoricán kívül a takarmánynak több fehérjét, ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket és más kiegészítő-60 ket is kell tartalmaznia. Az ily módon elméletileg megalapozott tömési módszerek a gyakorlatba való átültetése főleg két súlyos nehézséggel járt. Ezek közül az egyik a különféle anyagokból összeállított ta-65 karmánykeverék tömésre alkalmassá tétele, a 2