155685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbonsav-származékok előállítására

155685 npkban vagy mosószerekben vagy más diszper­gáló közegben alkalmazhatók, kívánt esetben egyéb araehnicid, inszekticid, ovicid, fungicid és/vagy bakterieid hatású vegyület vagy más, pl. inaktív adalék kíséretében. A találmány szerinti készítmények előállításá­ra alkalmas szilárd vivőanyagok pl. por alakúak lehetnek; ilyenekként különféle iners, pórusos, por alakú, szerves vagy szervetlen eloszlatósze­rek, pl, trikalciumfoszfát, kalciumkarbonát (levá­lasztott mész vagy őrölt mészkő alakjában), kaolin, bolusz, bentonit, talkum, kovaföld, bór­sav, parafaliszt, fűrészpor vagy más, pl. növé­nyi eredetű finoman porított anyag használha­tók. A fungicid hatóanyagot az ilyen készítmények előállítása során összekeverjük a vivőanyaggal, pl. összeőrlés útján; eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a vivőanyagot a hatóanyag olda­tával itatjuk át, valamely illékony oldószert al­kalmazva erre a célra, majd az oldószert hevítés­sel vagy csökkentett nyomás alatti leszívatással eltávolítjuk. Nedvesítőszerek és/vagy diszpergá­lószerek hozzáadása útján a por alakú készítmé­nyekből nedvesíthető porokat készíthetünk, ame­lyek szuszpenziók előállítására alkalmasak. A folyékony készítmények előállítására alkal­mazott iners oldószerekként célszerűen nem gyú­lékony, a lehetőséghez képest szagtalan, a meleg­vérű állatokra és a környezetben előforduló nö­vényekre lehetőleg nem toxikus oldószert alkal­mazunk. E célra magas forrpontú olajok, pl. nö­vényi olajok, vagy pedig alacsony forrpontú, de itgalább 30 C° lobbanáspontú oldószerek, pl. izo­propanol, dimetilszulfoxid, hidrogénezett nafta­linok és alkilezett naftalinok használhatók. Al­kalmazhatók természetesen oldószer-elegyek is erre a célra. Az oldatok előállítása a szokásos módon, szükség esetén oldásközvetítők segítsé­gével történhet. Egyéb folyékony készítmény­alakokként vízzel vagy erre alkalmas iners oldó­szerrel készített emulziók vagy szuszpenziók ké­szíthetők; előállíthatunk ilyen emulziók készíté­sére alkalmas koncentrátumokat is, amelyek az­után közvetlenül a kívánt koncentrációra állítha­tók be. Ilyen célokra a hatóanyagot pl. valamely diszpergálószerrel vagy emulgálószerrel kever­hetjük. Oly módon is eljárhatunk, hogy a ható­anyagot valamely erre alkalmas iners oldószer­ben oldjuk vagy diszpergáljuk és egyidejűleg, vagy ezt követően valamely diszpergáló- vagy emuigálószert keverünk hozzá. Alkalmazhatunk félszilárd vivőanyagokat, pl. krém", kenőcs-, paszta- vagy viaszszerű anyago­kat is, amelyekbe a hatóanyagot szükség esetén oidásközvetítő- és/vagy emulgálószerek segítségé­vel visszük be. Az alkalmazható félszilárd vivő­anyagok példáiként a vazelin és más krém-alap­anyagok említhetők. Felhasználhatók a hatóanyagok aeroszolok alakjában kiszerelve is. E célra a hatóanyagot, szükség esetén megfelelő iners oldószerek vagy folyékony vivőanyagok segítségével, légköri nyomáson a szobahőfoknál alacsonyabb forrpon­tú folyadékokban, pl. difluordiklórmetánban old­juk vagy diszpergáljuk, vagy valamely más al­kalmas illékony oldószert alkalmazunk erre a célra. Ily módon nyomás alatt tartott oldatokat kapunk, amelyek kipermetezéskor aeroszolokat 5 képeznek, amelyek különösen zárt helyiségek­ben, raktárakban stb. alkalmazhatók fungicid szerként, vagy pedig növényekre permetezhetők a gombás fertőzések irtására vagy megelőzésére. A találmány szerinti hatóanyagok és fungicid 10 készítmények gyakorlati felhasználása a szoká­sos módszerekkel történhet. A gombás fertőzés ellen védendő helyet vagy anyagot a fungicid készítménynek vagy a hatóanyagnak porozás, fecskendezés, permetezés, bemártás, bekenés, át-15 itatás, kefével történő felvitel vagy más alkalmas módszer útján felvitele útján kezelhetjük. Ha a hatóanyagot valamely erre alkalmas vi­vőanyaggal kombinálva, pl. oldat, szuszpenzió, porozószer, emulzió stb. alakjában alkalmazzuk, 20 akkor már igen tág hígítási határok között is nagyfokú aktivitást észlelünk. így pl. 0,25—5,0 súly% közötti hatóanyag-koncentráció esetén igen jó hatást érünk el gombák ellen. Alkalmaz­hatunk természetesen a helyi körülmények ál-25 tal megkívánt esetekben nagyobb koncentrá­ciókat is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivite­li módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány 30 köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. A példákban a „részek" egyéb megjelölés hiányá­ban súlyrészekként értendők. A) A közbenső termékek előállítása 35 1. példa 194 rész 1,2,3,4-tetrahidro-l-naftilamin és 133,3 rész trietilamin 200 rész dimetilformamiddal ké­szített oldatát 5 C° hőmérsékletre hűtjük le. 40 Ezen a hőfokon 161,7 rész etil-klóracetátot adunk az oldathoz keverés közben. Az elegy hőmérsék­lete lassan 20 C°-ra emelkedik. Az elegyet éjje­len át szobahőfokon keverjük, majd 350 rész vízmentes étert adunk hozzá. A trietilammó-45 niumklorid ennek hatására kiválik, ezt kiszűr­jük, éterrel utánamossuk, majd a szűrőn maradt szilárd anyagot kiselejtezzük. A szüredéket víz­zel néhányszor mossuk, a szerves oldószeres ré­teget elkülönítjük, vízmentes magnéziumszulfá-50 ton szárítjuk, szűrjük és bepáróljuk. Olajszerű maradékot kapunk, ezt 450 rész xilolban oldjuk és 59,8 rész hangyasavat adunk hozzá. Az elegyet azután visszafolyató hűtő alatt forraljuk, a kép­ződő vizet pedig vízelválasztó segítségével 55 azeotropos desztilláció útján eltávolítjuk. Ami­kor már több víz nem különül el, a keverést és hevítést még további 3 óra hosszat folytatjuk. Lehűlés után a.reakcióelegyet előbb vízzel, majd vizes nátriumhidrogénkarbonátoldattal, végül is-60 mét vízzel mossuk. A szerves oldószeres íféteget elkülönítjük, vízmentes magnéziumszulfáton szá­rítjuk, szűrjük és a szüredéket bepároljuk, A ma­radékként kapott olajszerű anyagot vákuumban desztilláljuk; ily módon dl-(N-etoxi-karbonil-65 metil-N-formil)-l,2,3,4-tetrahidro-l-naftilamint 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom