155655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil 2-(4'-klón-fenoxi)-izovajsavetilészter előállítására
ÍÜ6! "további reaktánstól. Ily módon a reakcióelegyben nátriumrögök maradnak. A visszamaradó nátrium azonban nem csupán azt jelenti, ho|^ av re- v akció nem zajlik le teljesen, hanem további hátrányos tényezőként reakcióba lép. a második tár- 5 zisban hozzáadott 2-halo-izovajsavészterrel és így a reaktáns mennyiségét csökkentve melléktermékkel szennyezi a faterméket. Eljárásunk első fázisának befejező lépése, mellyel a jelenlevő alkoholt távolítjuk el az apoláros oldószer bevite- 10 le céljából, a nátriumalkoholát és 4-klórfenol reakcióját is teljessé teszi. Eljárásunk további igen lényeges mozzanata azon a felismerésen alapszik, hogy a második reakciólépésben nagy aktív felületű anyag jelenlé- 15 te igen előnyös. Ä finomfelületű heterogén katalizátorok jelenléte az első reakcióban biztosítja, hogy a termék finoman eloszlott formában a katalizátorra csapódva váljék ki. Ez a körülmény a, másadik reakcióban több funkcióval is. 20 bír. A nagyfelületű adalékanyagon egyenletesen eloszló anyag nagyszámú reákciógócot képezve a reakciót felgyorsítja és ezáltal kedvezően befolyásolja a termelést. Másrészt a 2-halo-izovajsavészter a felületen abszorbeáiódva aktiválódik és 25 így a kívánt reakció megy végbe. Találmányunk egyik alapja az a felismerésünk, hogy a 2-halo-izovaj savészterek termikusan bomlanak. A. termikus aktiválasköíf az üfiközések folyamán felhalmozódó hőenergia az atom- 30 kötések energiáját ennél az anyagnál lényegében egyenlő mértékben növeli és így a kívánt főreakció mellett különféle mellékreakciók is lejátszódnak. A termikus bomlást találmányunk értelmében a heterogén: katalizátor alkalmazása 35 csökkenti és mint fent már említettük, szelektív aktiválódás következik be. Nagyfelületű anyagként célszerűen 50- m2 /gi-nál nagyobb felületű, 0,1 mm-nél, kisebb szemcseméretű heterogén katalizátorokat alkalmazhatunk 40 pl. aktív szenet, aktivált alumíniumoxidat stb. A«, katalizátor mennyisége legfeljebb- 2%t 4'-kiór-fenolra számolva. Az eljárás második fázisa a legkíméletesebben oly módon valósítható meg, hogy a 2*halo-izo- 4(5 vajsav észtereit nem egyszerre adjuk a reakcióelegybe, hanem, 18—22 óra alatt adagoljuk az apoláros közeg forrpontján, célszerűen folyamatosan. A találmányunk szerinti eljárással feldolgozás 50 után 80-^85%-os hozammal kapunk 2-(4'-klór-fenoxi)-izovaj savetilésztert. Az ismert eljárásoknál további nehézséget okozott —. mint azt már fent megemlítettük — a termék stabilitása. 55 Találmányunk további fázisának alapja am a felismerés, hogy a termék sárgulását a terméke ben tisztítás után is visszamaradó, az előzőekben ismertetett módszerekkel el nem távolítható 60 4T.klör-fenol jelenléte okozza. Megállapítottuk ugyanis, hogy 4-klór-fenol és 2-(4'-klór-fenoxi)<-izovajsav-észter azeotrop elegyet alkotnak. Az azeotrop elegy f orrpont ja; különösen vákuumba^ igen közel esik a 2-(4'-klór-fenoxi)-izovaj- 65 4 savetilészterek forrpontjához; így a 2-(4'-klór•4e«i*iHzovajsavetilészter és 4^klórfenol azeot#Öp> "flegy méréseink szerint 23,6% 4-klórfenol és 76>4% 2-(4'-klór-fenoxi)-izovajsavetilészter összetétel mellett 0,4 Hgmm-en 86 C°-on, míg a 2-(4'-klór-fenoxi)-izovajsávetilészter ugyanezen vákuumértéknél 91 C°-on desztillál. A két párlat törésmutatója jelentős különbséget mutat: a 23.6%. 4-klór-fenol és 76,4 2-(4'klór-fénoxi)-izovajsávetilészter elegy törésmutatója 31 C-on 1,5148, a 2-(4'-klór-fenoxí)-izovajsavetilészter törésmutatója ugyanezen a hőfokon 1,4990. A két párlat elkülönítése igen komoly műszaki problémát jelent és tökéletes elválasztása csaknem lehetetlen. Azt találtak, hogy a, 6em reagált 4-klórfenol eltávolítható, ha a reakcióban felhasznált nagyfelületű anyag és a reakcióban keletkező alkilhalogenid kiszűrése után a toluolos oldatot vizes lúgoldattal rázzuk ki Ily módon a 44dór-fenol alkáli sója formájában a vizes fázisba megy át és a terméket tiszta állapotban stabil formában kaphatjuk. Megállapítottuk, hogy a találttiányunk szerint stabilizált termék több hónapos állás után is tiszta, színtelen, míg a korábbi eljárásokfeal készített termék egy-két héten belül megsárgul. Megemlítjük, hogy az 1 132 982 számú francia szabadalom első példája szerint a to-MéíefS FésKcíáeíegyet szódás vfézel rázzák ki; ez a munkamód azonban a 4-klór-fenolt nem távolítja el, ugyanis az irodalom szerint a fenolok, mint gyenge savak, alkálikarbonátokkal só-képzésre nem képesek. (Bruckner Győző: Szerveskémia II. 168. oldal. Tankönyvkiadó Budapest, 1955.) A találmányunk szerint előállított vegyület a gyógyászatban alkalmazható mint hatásos szérum lipoid-szintet csökkentő, trombocita-számot normalizáló, fibrinolitikus aktivitást növelő, szérum-fibrinogéörszintet redukáló szer. Eljárásúink további részleteit a példákban ismertetjük. PéUék 1. 27,6 g fémnátriumból és 240 ml absz. etanolból nátriumetifót oldatot készítünk. 154 g 4-klór-fenolt, 260' ml absz. etanolban oldunk és a nátrimmetilát oldathoz adjuk. Ekkor tiszta oldat ke^ letkezik. 4 g aktív szenet adunk hozzá és az alkoholt ^desztilláljuk. A sűrű, viszkózus maradékhoz 600 ml toluolt csurgatunk és keverés közben azeotropként az alkohol maradékát lehajtjuk, célszerűen« frakcionáló feltéten keresztül. A frakcionálási 110 C° feltéthőfok eléréséig folytatjuk, majd — szükség esetén — további 200 ml toluolt adunk a reakéióelegyhez. A frakcionáló, feltétet hűtővel helyettesítjük és 234,2 g 2-bróm-izovajsavetilésztert adtank hozzá 16 óra alatt, folyamatosan, egyenlő részletekben, a toluol forrpontján. Az utolsó részlet beadagolása után még további 4 órá-n át fölfaljuk. Hűtés után a i-eakeióelegyből az aktív szenet és a kivált natriumbromidot kiszűrjük, a toluíalos oldatot 800 ml víz és 40%^ os nátronlúg elégyével 2 részletben kimossuk, 2
