155561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil, folyékony nehéz-mosószerek előállítására
3 tett alkatrészek fajtája és mennyisége nem anynyira kritikus, ezzel szemben igen lényeges és elengedhetetlen a stabilizáló komponens; éneikül a keverék említett alkatrészei néhány perctől néhány óráig terjedő idő alatt két vagy három egymástól jelentősen különböző fázisra válnak szét. A találmány szerinti stabilizálószert, a terpolimert az előállítás során szilárd alakban adjuk a nehéz-mosószerhez, amikor is hidrolízis és a bevitt alkálival sóképződés áll be; ugyanúgy hozzáadhatjuk azonban a terpolimert hidratizált mosóhatású anyagban oldva is. A stabilizáló komponens elágazó és/vagy térhálós, de még oldható, illetve mikrogélt képező polielektrolit, amely mint diszpergálóanyag és egyidejűleg mint védőkolloid hat. Elágazó és vagy térhálós szerkezet C—C kötésen követzott terpolimerek különösen jó védőkolloidot képeznek. Ezek igen stabilak is, mert az elágazó és/vagy térhálós szerkezet C^-C kötésen következik be, amely még a mosószer erősen lúgos közegében — ellentétben az észter-amid csoportokkal térhálósított szerkezettel is — igen állandó. Ismeretes, hogy a diszperziók stabilitása nagymértékben függ az előállítás körülményeitől; különösen nagy jelentőséggel bír az alkatrészek hozzáadásának sorrendje, valamint az eközben tartott hőmérsékleti viszonyok. Különösen stabil diszperziókat nyerhetünk, ha a mósóhatású anyagot több részben, már hidratizált alakban vagy vizes oldat formájában a nehéz-mosószerek többi komponenseivel keverjük. A mosóhatású anyag egy részét célszerűen a terpolimer hozzáadása előtt, vagy azzal egyidejűleg visszük be. A mosószerdiszperzió előállításánál 50 C° feletti, célszerűen 70—90 C9 hőmérsékletet alkalmazunk. Az így előállított folyékony nehéz-mosószerek 10—30 C° hőmérsékleten legalább 6 hónapon át (tárolási próba), vagy —5—40 C° hőmérsékleten mindenkor 24 óráig tartva (rázópróba) legalább 3 hónapori át, és 20 percig tartó, 2500 fordulat/perc sebességgel végzett centrifugálás után (centrifugapróba) 8 napig nem válnak szét. A gyakorlatban fennálló normális tárolási körülményekhez legjobban a tárolási próba hasonlít, míg a rázópróba különleges körülmények között végzett tárolásnak felel meg, ezzel szemben a centrifugapróba csak a diszpergált fázis részecske-nagyságát, és ezzel a stabilizáló komponens diszpergálószerként való alkalmasságát igazolja. A stabilitás szempontjából azonban a hosszantartó védőkolloid hatás a döntő, közvetlenül az előállítás után végzett centrifugapróba ezért nem kielégítő kritérium. A találmány szerinti eljárással készült termékek stabilitás tekintetében az ismert keverékeket felülmúlják. Így pl. az észter- vagy amidcsoportokkal térhálósított polimerek, illetve kopolimerek alapján előállított nehéz-mosószerek csak 20 napig stabilak. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 1,5 g karboximetilcellulózt 125 g kemény víz-4 be keverünk. Az elegyhez 90 C°-ra történő felmelegítése után 3 g etoxilezett nonil-fenolt (10 etoxicsoport pro mól) és 3 g, kb. egyenlő arányú etilénből és maleinsavanhidridből és 5 0,3% diciklopentadiénből készített terpolimert adunk. Az elegyet keverés közben 80 C°-on tartjuk, 20 perc elteltével 3 g káliumhidroxidot, további 10 perc elteltével 30 g nátriumtripolifoszfátot és 37,5 g nátriummetaszilikát • 5 H2 0-t 10 adunk hozzá, majd 27 g etoxilezett nonil-fenolnak (10 etoxicsoport pro mól) 67 g kemény vízben készült oldatát belekeverjük, (összmennyiség 300 g). Ezt követően az elegyet lombik-homogenízátorban rövid ideig homogenizáljuk. 15 Stabilitás: tárolási próba alapján > 6 hónap rázópróba alapján > 3 hónap centrifugapróba alapján > 20 perc 20 (2500 ford./perc) Propilénből, maleinsavanhidridből és diciklopentadiénből készült hasonló terpolimer alkalmazása mellett, különben azonos eljárással a következő eredményeket kapjuk: 25 Stabilitás: tárolási próba alapján . > 6 hónap rázópróba alapján > 3 hónap céritrifugapróba alapján > 20 perc 30 2500 ford./perc) Ha ezzel szemben etilén-maleinsavanhidrid lineáris kopolimert használunk, úgy a következő stabilitási értékeket nyerjük: 35 Stabilitás: tárolási próba alapján 6 óra rázópróba alapján 40 C°-on rövid idő után szétválás 40 centrifugapróba alapján azonnali szétválás Hasonlóképpen viselkedik egy, a következő módon előállított mosószer: 45 10 g propilénmaleinsavanhidrid lineáris kopolimert 1 g etoxilezett nonil-fenolnak (10 etoxicsoport pro mól) 60 g vízben készült oldatához adunk és az elegyet 30 percen át 70—80 C°-on keverjük, miközben nagyviszkozitású paszta ke-50 letkezik. 8 g pasztát és 127 g kemény vizet keverés közben 80—90 C°-ra melegítünk, miközben 1 g karboximetilcellulózt keverünk bele. 2 g káliumhidroxid hozzáadása után 20 g etoxilezett nonil-fenolt (10 etoxicsoport pro mól) teszünk 55 hozzá, majd 20 g nátriumtripolifoszfátot és 22,4 g nátriummetaszilikátot keverünk az elegybe. (Összmennyiség 200 g). Stabilitás: 60 tárolási próba alapján 6 óra rázópróba alapján 40 C° néhány óra alatt szétválik centrifugapróba alapján 20 perc, (2500 ford./perc) közvetlenül 65 az előállítás után
