155538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazolidin-származékok előállítására
3 til)-oxazolidin, amely macskákon 0,01—0,1 mg/kg intravénás adagolás esetén kimondott béta-blokkoló hatást fejt ki. A találmány szerinti új vegyületeket önmagukban ismert eljárásokkal állíthatjuk elő. A találmány értelmében célszerűen úgy állíthatunk elő I általános képletű új vegyületeket, hogy egy III általános képletű vegyületet — ahol R jelentése a fenti — egy X=0 általános képletű vegyülettel — ahol X jelentése a fenti vagy annak reakcióképes karbonil-származékával reagáltatunk. Reakcióképes karbonil-származékokként mindenekelőtt acetálok ketálok, tioketálok, különösen dimetil- vagy dietil-acetálok vagy -ketálok, vagy acilálok, különösen ecetsavval vagy halogénhidrogénsavval képződött acilálok, mint például XCI2 vagy XBr2 képletű vegyületek, ahol X jelentése fenti, jöhetnek számításba. A reakciót szokásos módon, oldószerek jelenlétében vagy távollétében, rendes hőmérsékleten, vagy előnyösen megnövelt hőmérsékleten, és szükség esetén kondenzálószerek hozzáadásával, különösen savanyú kondenzálószerek jelenlétében folytathatjuk le. A találmány szerinti új vegyületek előállításának egy további előnyös foganatosítási módja abban áll, hogy egy IV általános képletű vegyületet — ahol X jelentése a fenti és Z reakcióképes észterezett hidroxil-csoportot jelent — egy o-(R-CH2-0)-fenollal reagáltatunk, ahol R jelentése a fenti. Reakcióképes észterezett hidroxil-csoport elsősorban erős szervetlen vagy szerves savval, így halogén-hidrogénsavval, például sósavval, brómsawal vagy jódsavval, vagy szulfonsavval, mint aril-szulfonsavval, például p-toluol-szulfonsavval észterezett hidroxil-csoport lehet. A reakciót a szokásos módon folytathatjuk le, célszerűen lúgos kondenzálószer, különösen olyan kondenzálószer jelenlétében, amely alkalmas a fenollal sóképzésre; ilyen például az alkáli-alkoholát. Előre kialakított fémsót, így alkálifémsót, például a fenol nátrium- vagy káliumsóját is használhatjuk. A találmány szerinti új vegyületek előállításának egy további módja abban áll, hogy egy V általános képletű vegyületbe — ahol X jelentése a fenti — ismert módon beviszünk egy -CH2-R általános képletű gyököt — ahol R jelentése a fenti. Ezt a reakciót például úgy játszathatjuk le, hogy az V általános képletű vegyületet egy Z-CH2-R általános képletű — ahol R jelentése a fenti, és Z egy reakcióképes észterezett hidroxilcsoportot, így egy fentebb említett észterezett hidroxil-csoportot, mindenekelőtt halogénatomot, így klór-, bróm- vagy jódatomot jelent — vegyülettel reagáltatunk. A reakció során az V általános képletű vegyületet célszerűen fémsóinak, különösen alkálifémsóinak, így nátrium- vagy káliumsójának alakjában használjuk, vagy pedig kondenzálószerek, így például alkáli-alkoholátok hozzáadása mellett dolgozunk, amelyek alkalmasak ilyen sók képzésére. 4 A találmány szerinti új vegyületek előállításának egy további módja abban áll, hogy az izopropanol egy reakcióképes észterét egy 1-amino-2-hidroxi-3-(o-(R-CH2-0)-fenoxi]-propán és egy 5 X=0 általános képletű vegyület kondenzációja útján nyert termékkel, vagy annak reakcióképes karbonil-származékával reagáltatjuk — ahol R és X jelentése a fenti. Reakcióképes észterként mindenekelőtt erős 10 szervetlen vagy szerves savval, így halogén-hidrogénsavval, így sósavval, brómsavval vagy jódsavval, vagy szulfonsavval, így aril-szulfonsavval, például p-toluol-szulfonsavval képezett észtereket használunk. A reakció a szokásos módon, 15 célszerűen kondenzálószerek, így bázisos kondenzálószerek és/vagy melegítés útján megy végbe. A kiindulási anyagok ismertek, vagy pedig ismert módszerekkel állíthatók elő. Az eljárás körülményeitől és a kiindulási anya-20 goktól függően a végtermékeket szabad alakban, vagy pedig a találmány oltalmi körébe eső sók alakjában nyerhetjük. A végtermékek sói önmagában ismert módon, például alkáliákkal vagy ioncserélőkkel átalakíthatók a szabad bázissá. Az 25 utóbbiból szerves vagy szervetlen savakkal, főleg gyógyászatilag felhasználható sók képzésére alkalmas savakkal való reakció útján nyerhetünk sókat. Ilyen savak példáiként megemlítjük az alábbiakat: halogén-hidrogénsavak, kénsavak, 30 foszforsavak, salétromsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbonvagy szulfonsavak, így hangya-, ecet-, propion-, borostyánkő-, glikol-, tej-, alma-, borkő-, citrom-, aszkorbin-, maiéin-, hidroxi-malein- vagy piro-35 szőlősav; fenilecetsav, benzoesav, p-amino-benzoesav, antranilsav, p-hidroxi-benzoesav, szalicilsav, vagy p-amino-szalicilsav embonsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi-etánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogén-benzoeszulfonsav, 40 toluol-szulfonsav, naftalin-szulfonsav vagy szulfanilsav; metionin, triptofán, lizin vagy arginin. A találmány szerinti új vegyületeknek ezeket a sóit vagy egyéb sóit, mint például a pikrátjait fel lehet használni a kapott friss bázisok tisztí-45 tására is olyan módon, hogy a szabad bázisokat sókká alakítjuk, utóbbiakat elkülönítjük, és a sókból a bázisokat ismét felszabadítjuk. A szabad alakban levő, és sók alakjában levő új vegyületek közötti szoros összefüggések következ-50 tében az előzőkben is az ezt követő leírásban is a szabad bázisok alatt értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat is érteni kell. A találmány oltalmi köre kiterjed az eljárásnak azokra a kiviteli alakjaira is, amikor az el-55 járás valamelyik lépésében közbenső vegyületként kapható vegyületből indulunk ki, és az eljárás hiányzó lépéseit lefolytatjuk, vagy pedig az eljárást valamelyik lépésében megszakítjuk, vagy pedig amikor a kiindulási anyagokat a re-60 akciókörülmények között alakítjuk ki, vagy pedig a reakciókomponensek adott esetben sóik alakjában vannak jelen. Így például az izopropilamint is reagáltathatjuk egy 3-[o-(R-CH2 -0)-fenoxi]-l,2-epoxi-propán-65 nal vagy egy 3-[o-(R-CH2 -0)-fenoxi]-l-Z-propa-2
