155501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzáró bevonat előállítására nedves, vagy nedvszívó test felületén

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. IX. 22. Közzététel napja: 1968. VII. 25. Megjelent: 1969. IX. 01. (TA—-905) 155501 Szabadalmi osztály: 37 a 7 Nemzetközi osztály: E 04 b Decimái osztályozás: feltalálók: Takács Vilmos vegyész, Dr. Dévay József tanszékvezető egyetemi tanár, Budapest Tulajdonos: ÉM Űt- és Vasútépítő Vállalat, Budapest Eljárás vízzáró bevonat előállítására nedves, vagy nedvszívó test felületén A betointárgyak, pórusos szerkezetük, valamint a hidraulikus kötés során elkerülhetetlenül fellépő repedések folytán a vizet átbocsátják, különösen, nagyobb méretű víztárolók (víztornyok, ciszternák, medencék) esetében, 5 ahol a nagytömegű víz hidrosztatikus nyomása még fokozza a víz átszivárgását a betonfalon keresztül. Ez egyrészt jelentős vízveszteséget okoz, másrészt a betonszerkezet az emiatt fellépő kapilláris és fagyhatások következtében 10 idő előtt pusztulásnak indul. Betontárgyak vízzáróvá tételére eddig többrétegben felhordott, tömörített és simított cementvakolatot (ún. vízzáró vakolatot) használ- 15 tak. A vízzáró vakolat elkészítése fáradságos és hosszadalmas kézi művelet, ezért eléggé költséges és még a technológiai előírások pontos betartása esetén sem nyújt feltétlen biztonságot a később esetleg bekövetkező vízszivárgás- 20 sal szemben. A műanyagok elterjedése során kézenfekvőnek látszott a betontárgyak vízzáróvá tételét hidrofób műanyag zárórétegnek a betonfelületre való felvitelével elérni. E ícélkitűzés meg- 25 valósítása azonban eddig nem sikerült. Ismeretes, hogy egyes térhálósítható műgyanták a térhálósítási reakció körülményeinek pontos betartása esetén hidrofób és vízálló anyagot eredményeznek; vízállóságuk víz alatti tar- 30 tós tárolás esetén sem vesztik el. Ilyenek elsősorban az etilénoxid (—C—C—) kötést tartal-O mázó epoxi-, vagy etoxilingyanták, továbbá az izocianát {poliuretán) gyanták, egyes telítetlen poliésztergyanta-féleségek, egyes akrilsav alapú műgyanták, a szilikongyanták stb. Közismert azonban az is, hogy ezek a műanyagok éppen hidrofób tulajdonságuk miatt nedves felülethez nem vagy nem kielégítő módom tapadnak. Azonfelül, a nedves felületeken levő víz a rendszerint monomer, vagy alacsony polimerizációs fokú polimer műgyanta alkotórészekkel vagy a térhálósító katalizátorként használatos egyéb vegyi anyagokkal reakcióba lép és a műgyanta „kötését" késlelteti, gátolja, sőt sok esetben teljesen meg is akadályozza. Más esetekben a itérhálósodási reakció lejátszódik ugyan, de a műgyantának a nedves felülettel érintkező alsó rétege hidrolízis folytán nem éri el a kívánt polimerizációs fokot; ennek következtében az ugyan kemény és vízálló felső réteg a felületről lefejthetővé válik vagy akár önmagától elválik a felülettől. Ezt a jelenséget az egyébként víz alatti szerkezetre előszeretettel alkalmazott epoxigyantáknál is megfigyelték. A betontestek felületei az elkészítés után huzamos ideig nedvesek maradnak, tehát az 155501