155501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzáró bevonat előállítására nedves, vagy nedvszívó test felületén

155501 3 4 említett hidrofób műanyagok, kitűnő vízzáró tulajdonságuk ellenére, előzőleg gondosan ki nem szárított betonfelületekre nem vihetők fel biztonsággal. De a betonfelület gondos kiszárítása sem eredményezhet megbízhatóan tartós tapadást, mert a porózus szerkezetű beton mindig magában tart némi nedvességet, sőt hajlamos arra is, hogy a környezetből {levegő, talaj) vizet vegyen fel. A beton belsejében levő víz a beton kapillárisain keresztül nyomást gyakorol a hidrofób zárórétegre és azt a felületről leszorítja. Ezt a jelenséget is számos kísérlet és megfigyelés igazolja. Találmányunk célja a beton műtárgyak vízzáróvá tételéhez olyan műanyag védőbevonat kidolgozása, amely a betontestet teljesen vízzáróvá teszi, a betontest nedves állapotában is könnyen elkészíthető és végül a test felületéhez való tapadását annak nedves volta nem befolyásolja hátrányosan. Találmányunk tárgya eljárás vízzáró bevonat előállítására nedves, vagy nedvszívó test felületén. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a hidrofób, víztaszító műgyanta és a nedves felület közötti kötés szilárdsága és tartóssága biztosítható, ha a vízzáró műgyanta és a nedves felület közé hidrofil műgyantát rétegezünk, amelyet oly módon állítunk elő, hogy formalin kondenzációs műgyanta előkondenzátumot vízzel elegyedő oldószerben oldunk, amely oldószer felületi feszültsége a vízénél kisebb. A hidrofil műgyanta nedves felületen is tökéletesen köt, hidrofil tulajdonságát a polimerizáció után is megtartja, s így a betontest belsejéből a felület irányában áramló vizet képes felvenni és leadni. Mivel a hidrofil műgyanta a fölé rétegelt hidrofób műgyanta számára jól tapadó alapot alkot, ezért a nedves felület és a vízzáró műgyantaréteg között nedvességkiegyenlítő réteget képez és emellett a felület és a vízzáró réteg tartós kötését is biztosítja. Ilyen, nedves közegben is jól kötő, megkötött állapotban ás hidrofil műgyanták a fenolnak, továbbá a karbamidnak, a tiokarbamidnak, a diciándiamidnak stb. és a formaldehidnek kondenzációs termékei. Ezíeknek az anyagoknak alacsony polimerizációs fokú előkondenzátumai vízzel tetszőlegesen elegyíthetők és megfelelő katalizátorral térhálósíthatók. Tekintve azonban, hogy a hidrofil műgyanták a térhálósítási reakció folyamán felvett vizet meg is tartják, nem szólva a kondenzációs reakcióban keletkező jelentős vízmennyiségről, továbbá, hogy a térhálósított műgyantában visszamaradó víz gyengíti a műgyanta mechanikai szilárdságát, végső fokon a helyzet ugyanaz lenne, mint a csupán hidrofób műgyantából álló bevonat esetében: az alapozóréteg gyengébb mechanikai sajátságai miatt a vízzáró bevonat leválna. Ezt a hibát küszöböltük ki az említett módon, nevezetesen azáltal, hogy a formalin kondenzációs műgyanta előkondenzátumot olyan, vízzel elegyedő oldószerben oldjuk fel, amelynek felületi feszültsége és a vízzel alkotott elegyeik felületi feszültsége is a vízénél kisebb. Ilyen oldószerek pl. a különböző szénatomszámú alkoholok és ketonok. A kis felületi feszültségű oldószer elősegíti a műgyanta előkondenzátumnak a felületen való szétterjedését, a beton pórusaiba való behatolását, valamint a nedves felületről felvett és a kondenzációs reakcióban felszabaduló víznek még a reakció folyamán való elpárolgását. Ezáltal teljesen száraz, kellő mechanikai szilárdságú és a hidrofób, víztaszító és vízzáró réteg számára jól tapadó alapozó réteg keletkezik. Az e fölé rétegelt hidrofób műgyanta egyetlen vékony rétegben is teljes vízzáróságot biztosít. Mindkét réteg ecseteléssel, kefével, szórással stb. vihető fel; simítást, tömítést nem igényel. A találmányunk szerinti eljárás külső, levegővel érintkező betonfelületek védelmére is alkalmas, mert a védelmet adó hidrofób műgyanta réteg és a betonfelület között létesített hidrofil műgyanta réteg a beton pólusaiból a felület irányába szivárgó nedvességet felveszi és megköti, ezáltal meggátolva a hidrofób bevonat kapilláris erők okozta leválását. A találmányunk szerinti eljárás lényege tehát, hogy formalin kondenzációs műgyanta előkondenzátumot kis felületi feszültségű, vízzel elegyedő oldószerben oldunk, az oldatot katalizátorral keverjük és egyetlen, egyenletes rétegben a felületre felvisszük, majd száradás után, de a polimerizáaió bekövetkezése előtt erre ugyancsak egyenletes rétegben, önmagában ismert hidrofób, vízzáró műgyanta réteget rétegelünk. A formalin kondenzációs műgyanta előkondenzátumok oldószere céljára alkoholokat, illetve ketonokat alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás két példaképpeni foganatosítása módját betontest vízzáróvá tételének esetére ismertetjük. 1. példa: 1 mól karbamidból, 0,3 mól tiokarbamidból és 2 mól 30%-os formaldehidből előállított méz-sűrűségű előkondenzátumot felhígítunk 1 : 1 arányban, alkohol '(denaturált szesz), aceton és víz 0,7; 0,2; 0,1 arányú elegyében. A keverékhez közvetlenül a felhasználás előtt a tiszta műgyanta súlyára számított 3% telített, vizes ammóniumklorid-oldatot keverünk és a keveréket egyetlen, kb. 0,05 mm vastag rétegben a nyers betonfelületre szórjuk, keféljük vagy ecseteljük. 400 . . '. 500 epoxi ekvivalensű epoxigyantát toluol és aceton 0,8 :0,2 erányú elegyével 1 :1 arányban felhígítjuk és a tiszta gyanta súlyára számított 6 sr. dietiléntriamin katalizátort 'keverünk hozzá. A keveréket a még teljesen meg nem kötött karbamidgyanta felületére — vagyis kb. 1 órával az első réteg felhordása után — visszük fel, célszerűen szórással. A 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 *> 4