155457. lajstromszámú szabadalom • Készülék galvanikus úton fémbevonatok készítésére

155457 7 8 térő keresztmetszettel állítjuk elő, vagy azo­kat különböző mértékben villamosan jól vezető anyagokból állítjuk elő, azokat egy meghatá­rozott elektrolit számára illesztőellenállásként alkalmazhat j uk. Ezeken a vezető részeken keresztül ezen fe­lül az elektrolitot, mivel a részek az áram át­haladása során melegszenek, egy előre megha­tározott hőmérsékletre, mely a megfelelő elekt­rolitokkal végzendő galvánművelet során rend­kívül kedvező lehet, melegítjük fel. Lehetsé­ges azonban pl. a 6 tartályban megfelelő csat­lakozó érintkezőkön keresztül az áramkörbe beiktatható fűtőellenállásokat elhelyezni. Amennyiben a galvanizálási művelet végre­hajtásához viszonylag magas hőmérséklet szük­séges, vagy a gyakorlati tapasztalat szerint egy meghatározott elektrolitra csak rövid időre van szükség, ajánlatos bizonyos esetekben ma­gán a folyadékhordozó területén fűtőberende­zést alkalmazni, mely a folyadékhordozó által leadott folyadékot az átáramlás során felme­legíti. A 11. és 12. ábra szerint a 32 ellen-kontak­tuson kosárszerű 35 tartály van, mely a betét­darab felhelyezett helyzetében a 6 tartályban levő elektrolitba merül. Ez a kosárszerű tar-Deák — 17 borg. VII. 18. tály veszi fel a leválasztandó fémet tartalmazó részecskéket. Példaképpen a 35 tartályban lab­dacsokat helyezhetünk el, melyek közvetlenül a levalasztando fémből vannak, vagy pedig a leválasztandó fémek sóiból az elektrolitokkal képezhetők. A 13. ábra szerint a 32 ellen-kon­taktuson kúpos 36 pecek van, mely egyrészről azt a feladatot végzi, hogy a 34 érintkező szá­rait a 20 betétdarab felhelyezése során szét­nyomja, másrészt pedig közvetlenül a kivá­lasztandó fémből állhat. A leválasztandó fém egy bizonyos mennyiségének a leírt módon való bejuttatása azzal az előnnyel jár, hogy az elektrolit dúsítása a leválasztandó fémmel önműködően történik, vagyis a tartály tartal­mával hosszabb ideig, mint ameddig az emlí­tett dúsítás nélkül tartana. A bontási folya­mat gyorsítása érdekében segédáramköröket alkalmazhatunk, melybe a dúsító masszát be­kapcsoljuk. A 6 tartály érintkezőinek egyes részeit is a leválasztandó fémből állíthatjuk elő. Az 1., 2. és 11—13. ábrák szerinti készülék tárolására a 9. és 10. ábrán szemléltetet kész­lettartó szekrényt használjuk. Ez a szekrény a 37 alsórészt, bőröndhöz hasonló 38 fedőrészt foglalja magába, ez utóbbin a 39 mélyedés van kialakítva, melybe a rugalmas 40 fogantyú süllyeszthető. A szekrényhez tartozik továbbá a 41 gyorszár is. A 37 alsórészt 42 kettős fe­nékkel alakítjuk ki, melyen az 1, 2 burkolati részből álló tok alakjának megfelelő 43 mélye­dés, továbbá vájatok vagy 44 lyukakként ki­alakított tartók vannak, ezekbe helyezhetők el 26 hevederrészük vonaláig egymás mellett a 6 tartályok. Az egyes mélyedések mellett a tartály-felírásoknak megfelelő felírások is al­kalmazhatók. További 45, 46 nyílások olyan tartályok befogadására alkalmasak, melyek pl. tisztító vagy fényesítő szereket tartalmaznak. Elhelyezhetők továbbá a készlettartó szekrény­ben más felfogótartályok vagy tányérok és hasonlók is, melyeket a galvanizálási folya­matnál a munkadarab alá helyezünk,' hogy a lecsöpögő elektrolitot felfogják. A leírt szer­kezet egy további változataként a készlettartó szekrényt kiegészítőlég .megnagyobbítva is elkészíthetjük, hogy abban egy a készülék mű­ködtetéséhez alkalmas áramforrásként telepet vagy hálózati transzformátort az utána kap­csolt száraz egyenirányító készlettel együtt el­helyezhessünk. Kiegészítésként meg kell még említeni, hogy a találmány szerinti készüléket 2 és 24 V közötti feszültségnél és 2 A vagy e fölötti áramerősség mellett üzemeltetjük. Az eddigiekben leírt készülékek hegesztőpisz­tolyhoz hasonlóan kezelhetők. Ha egy munkadarab meghatározott felületét galvanikus úton felülettel kívánjuk bevonni, ezt a felületet először tisztítjuk és simítjuk, ezt követően az általános gyakorlatban bevált folyékony pasztaszerű vagy por alakú zsírta­lanítószer segítségével zsírtalanítjuk. Ezután a kiválasztandó fémet az elektrolitokat tartal­mazó 6 tartályban a készüléken rögzítjük és a munkadarabot a 14 vezetéken keresztül az áramforrás egyik pólusával összekötjük, a 12 kapcsológomb segítségével pedig az 1. és 2. ábra szerinti készüléknél a mindenkor alkal­mazott elektrolithoz szükséges üzemfeszültsé­get vagy áramsűrűséget beállítjuk. A munkadarab felületének a 30 folyadék­hordozó útján történő benedvesítésével, mely az áramforrás másik pólusához kapcsolódik, megy végbe a fém lerakódása. Az elektrolitot a 6 tartályból folyamatosan kiegészítjük és így a kiválasztott fém a rendelkezésre álló fém­mennyiségből — a leírt módon — az elektro­litban kiegészítődik. A lerakódás vastagsága attól az időtől függ, ameddig a folyadékhor­dozót a munkadarab felületének egy pontján tartjuk. A munkadarab felület egyenletes ned­vesítésével egyenletes és azonnal látható be­vonatot nyerünk, szükség esetén azonban a bevonat rétegvastagsága különböző mértékben is beállítható, amennyiben annak megfelelően az egyes részeken vastagabb bevonatot kíván­nunk létesíteni a folyadékhordozóval történő benedvesítést lassabban vagy többször végez­zük. Amennyiben több fémréteget kívánunk egy­másra felhordani, pl. vasanyag esetében, ha azt pl. aranyozni kívánjuk, először rézbevonat­tal kell a tárgyat ellátni, majd ezt követően ezüst réteggel kell bevonni, és csak ezután lehet aranyozni; így tartós és korróziónak el­lenálló, megfelelő vastagságú réteget biztosí­tunk. Több réteg esetén mindenkor, mielőtt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom