155457. lajstromszámú szabadalom • Készülék galvanikus úton fémbevonatok készítésére

155457 7 8 térő keresztmetszettel állítjuk elő, vagy azokat különböző mértékben villamosan jól vezető anyagokból állítjuk elő, azokat egy meghatározott elektrolit számára illesztőellenállásként alkalmazhat j uk. Ezeken a vezető részeken keresztül ezen felül az elektrolitot, mivel a részek az áram áthaladása során melegszenek, egy előre meghatározott hőmérsékletre, mely a megfelelő elektrolitokkal végzendő galvánművelet során rendkívül kedvező lehet, melegítjük fel. Lehetséges azonban pl. a 6 tartályban megfelelő csatlakozó érintkezőkön keresztül az áramkörbe beiktatható fűtőellenállásokat elhelyezni. Amennyiben a galvanizálási művelet végrehajtásához viszonylag magas hőmérséklet szükséges, vagy a gyakorlati tapasztalat szerint egy meghatározott elektrolitra csak rövid időre van szükség, ajánlatos bizonyos esetekben magán a folyadékhordozó területén fűtőberendezést alkalmazni, mely a folyadékhordozó által leadott folyadékot az átáramlás során felmelegíti. A 11. és 12. ábra szerint a 32 ellen-kontaktuson kosárszerű 35 tartály van, mely a betétdarab felhelyezett helyzetében a 6 tartályban levő elektrolitba merül. Ez a kosárszerű tar-Deák — 17 borg. VII. 18. tály veszi fel a leválasztandó fémet tartalmazó részecskéket. Példaképpen a 35 tartályban labdacsokat helyezhetünk el, melyek közvetlenül a levalasztando fémből vannak, vagy pedig a leválasztandó fémek sóiból az elektrolitokkal képezhetők. A 13. ábra szerint a 32 ellen-kontaktuson kúpos 36 pecek van, mely egyrészről azt a feladatot végzi, hogy a 34 érintkező szárait a 20 betétdarab felhelyezése során szétnyomja, másrészt pedig közvetlenül a kiválasztandó fémből állhat. A leválasztandó fém egy bizonyos mennyiségének a leírt módon való bejuttatása azzal az előnnyel jár, hogy az elektrolit dúsítása a leválasztandó fémmel önműködően történik, vagyis a tartály tartalmával hosszabb ideig, mint ameddig az említett dúsítás nélkül tartana. A bontási folyamat gyorsítása érdekében segédáramköröket alkalmazhatunk, melybe a dúsító masszát bekapcsoljuk. A 6 tartály érintkezőinek egyes részeit is a leválasztandó fémből állíthatjuk elő. Az 1., 2. és 11—13. ábrák szerinti készülék tárolására a 9. és 10. ábrán szemléltetet készlettartó szekrényt használjuk. Ez a szekrény a 37 alsórészt, bőröndhöz hasonló 38 fedőrészt foglalja magába, ez utóbbin a 39 mélyedés van kialakítva, melybe a rugalmas 40 fogantyú süllyeszthető. A szekrényhez tartozik továbbá a 41 gyorszár is. A 37 alsórészt 42 kettős fenékkel alakítjuk ki, melyen az 1, 2 burkolati részből álló tok alakjának megfelelő 43 mélyedés, továbbá vájatok vagy 44 lyukakként kialakított tartók vannak, ezekbe helyezhetők el 26 hevederrészük vonaláig egymás mellett a 6 tartályok. Az egyes mélyedések mellett a tartály-felírásoknak megfelelő felírások is alkalmazhatók. További 45, 46 nyílások olyan tartályok befogadására alkalmasak, melyek pl. tisztító vagy fényesítő szereket tartalmaznak. Elhelyezhetők továbbá a készlettartó szekrényben más felfogótartályok vagy tányérok és hasonlók is, melyeket a galvanizálási folyamatnál a munkadarab alá helyezünk,' hogy a lecsöpögő elektrolitot felfogják. A leírt szerkezet egy további változataként a készlettartó szekrényt kiegészítőlég .megnagyobbítva is elkészíthetjük, hogy abban egy a készülék működtetéséhez alkalmas áramforrásként telepet vagy hálózati transzformátort az utána kapcsolt száraz egyenirányító készlettel együtt elhelyezhessünk. Kiegészítésként meg kell még említeni, hogy a találmány szerinti készüléket 2 és 24 V közötti feszültségnél és 2 A vagy e fölötti áramerősség mellett üzemeltetjük. Az eddigiekben leírt készülékek hegesztőpisztolyhoz hasonlóan kezelhetők. Ha egy munkadarab meghatározott felületét galvanikus úton felülettel kívánjuk bevonni, ezt a felületet először tisztítjuk és simítjuk, ezt követően az általános gyakorlatban bevált folyékony pasztaszerű vagy por alakú zsírtalanítószer segítségével zsírtalanítjuk. Ezután a kiválasztandó fémet az elektrolitokat tartalmazó 6 tartályban a készüléken rögzítjük és a munkadarabot a 14 vezetéken keresztül az áramforrás egyik pólusával összekötjük, a 12 kapcsológomb segítségével pedig az 1. és 2. ábra szerinti készüléknél a mindenkor alkalmazott elektrolithoz szükséges üzemfeszültséget vagy áramsűrűséget beállítjuk. A munkadarab felületének a 30 folyadékhordozó útján történő benedvesítésével, mely az áramforrás másik pólusához kapcsolódik, megy végbe a fém lerakódása. Az elektrolitot a 6 tartályból folyamatosan kiegészítjük és így a kiválasztott fém a rendelkezésre álló fémmennyiségből — a leírt módon — az elektrolitban kiegészítődik. A lerakódás vastagsága attól az időtől függ, ameddig a folyadékhordozót a munkadarab felületének egy pontján tartjuk. A munkadarab felület egyenletes nedvesítésével egyenletes és azonnal látható bevonatot nyerünk, szükség esetén azonban a bevonat rétegvastagsága különböző mértékben is beállítható, amennyiben annak megfelelően az egyes részeken vastagabb bevonatot kívánnunk létesíteni a folyadékhordozóval történő benedvesítést lassabban vagy többször végezzük. Amennyiben több fémréteget kívánunk egymásra felhordani, pl. vasanyag esetében, ha azt pl. aranyozni kívánjuk, először rézbevonattal kell a tárgyat ellátni, majd ezt követően ezüst réteggel kell bevonni, és csak ezután lehet aranyozni; így tartós és korróziónak ellenálló, megfelelő vastagságú réteget biztosítunk. Több réteg esetén mindenkor, mielőtt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4