155457. lajstromszámú szabadalom • Készülék galvanikus úton fémbevonatok készítésére

155457 9 10 új elektrolitot választanánk, a már előállított bevonatot víz segítségével az elektrolit maradványoktól megtisztítjuk és adott esetben a felületet polírozás vagy hasonló segítségével simítjuk. Különösen finom munka kivitelezéséhez, mely ezideig a galvántechnikában elérhető nem volt, a 4—18. ábrákon szemléltetett kiviteli változat szerinti készülék alkalmas. Az említett ábrákon vázolt kiviteli változat szerinti készülékek is egy a 47 telepet felvevő 48 tokból állnak, amelyhez több elektrolit-tartályt egymás után könnyen cserélhető módon lehet erősíteni. A 48 tok a behelyezett elektrolittartálylyal irón alapformájú készüléket alkot. A 48 tokon ugyancsak egy 50 be-kikapcsolót és 51 jelzőlámpát alkalmazunk. A 4.9 tartályon ennél a kivitelnél is U-alakú egymáshoz rugósan érintkező szárakkal kialakított fémszalagból álló érintkező van. A 49 tartály lezárására a felhelyezett 52 süveg szolgál, melyhez levehető 53 védősapka tartozik. A 4. ábra szerint kanócalakú 54 folyadékhordozót a süveg felső részén levő 55 nyíláson keresztül kifelé vezetjük és egy rugózó 56 ellenkontaktus szárai között rögzítjük. A 6. ábra szerinti kivitelnél ugyancsak U-alakú 57 ellenkontaktust alkalmazunk, mely az 58 pecekfoen folytatódik és az 54 folyadékhordozóhoz filcből vagy hasonlóból előállított 59 rész csatlakozik, amelyben a leválasztandó fém, illetve a leválasztandó fém sóinak finom eloszlású részecskéit helyezzük el. A filc maga alkothatja a folyadékhordozónak az 515 nyílásból kinyúló részét is. A 7. ábra szerint csap alakú 60 folyadékhordozót alkalmazunk, mely pl. a rajz vagy festő célokra ismert filcirón alakjához hasonlóan van kialakítva és a 61 menetes perselybe van szorítva, mellyel együtt az 52 süvegbe becsavarozható. A 60 csapban a 62 ellenkontaktus végződik, mely a felhelyezett süveg mellett ugyancsak a 34 érintkezővel működik együtt. A 60 csap helyett saválló szálakból készített ecsetet is alkalmazhatunk folyadékhordozóként. A 8. ábra szerinti kiviteli változatnál a 63 ellenkontaktus a megfelelően kialakított 55 nyílással együtt tartó- és vezetőszervet képez, a folyadékhordozót alkotó porózus 64 golyó számára, melyet a golyóstollak golyójához hasonlóan el lehet forgatni. A 4. és 5. ábra szerinti kiviteli változatnál a fémbevonattal ellátandó munkadarabnak az áramforráshoz való csatlakoztatására 65, ill 66 csatlakozóvezeték alkalmas. Egy szokványos szorítókapcsolás mellett lehetséges — mint azt az 5. ábra szemlélteti — a 66 vezetéket vezető felülettel kialakítani és hajlékony drótból, ill. szalagból előállítani, melyet 67 hurokként alakítunk ki. Ezt a hurkot a csúcsot vezető kézre csúsztatjuk. Mivel munka közben ezzel a kézzel a munkadarabra támaszkodunk, biztosítottuk a munkadarabnak az áramforrás második pórusához való csatlakozását. Egy további lehetőséget az 5. ábra jobboldali része szemléltet. Ebben az esetben az 52 süvegen kifelé elálló, az 54 folyadékhordozótól villamosan szigetelt 68 érintkezőrugókból álló koszorút alkalmazunk, melyek az áramforrás második pólusával vannak összekötve. Amikor a folyadékhordozót a munkadarabbal érintkezésbe hozzuk, kényszerűen a 68 érintkezőrugók legalább egyike a munkadarabra fekszik és így áramzárás keletkezik. Egy további lehetőség abból adódhat, hogy közvetlenül a folyadékhordozó mellett egy ettől villamosan szigetelt, csupasz véggel kialakított érintkező rugót vezetünk ki. A 4—8. ábrák kapcsán leírt készülékekkel rendkívül finom munkákat lehet elvégezni. Többek között ilyen készülékekkel nyomtatott kapcsolások forrasztási helyeit aranybevonattal lehet ellátni, lehetséges továbbá fémlapokra galván úton feliratokat készíteni, véséseket nemes'fém bevonattal utánhúzni és közvetlenül vésetszerű díszítéseket, ékszereken kialakítani. A 14. ábra szerinti tartály olyan galván műveletekhez alkalmas, amelyeknél igen forró elektrolitokkal kell dolgozni, ill. a szükséges nagy áramsűrűség következtében az elektrolitok erősen felmelegszenek. Ebben az esetben a 6 tartályhoz 69 betétdarabot alkalmazunk, amelyhez a tartály belső részébe merülő kisméretű 70 tartály csatlakozik és ez a tartály belső részével a 71 bevezető nyílásokon keresztül van összekötve. A kisméretű 70 tartályon a 34 érintkezőrugók számára 36 ellenkontaktus van. A 36 ellenkontaktustól a 72 fűtővezeték halad a nagy hőállóképességű üvegből készített 73 cső belsejébe, mely a végén le van hajlítva, vagy — amint azt a rajz szemlélteti •— T-alakú kiszélesítésben végződik. A 74 kiszélesítés folyadékhordozóként alkalmazható és kapilláris 7Í5 kilépőnyílásai vannak. A 73 csövet a betétdarabban hőálló 7i6 tömítés segítségével helyezzük el és azt a 77 szorítódarab alkalmazásával ott befeszítjük. Üzemelés során a készüléket lefelé fordított 74 folyadéktartálylyal használjuk úgy, hogy az elektrolit a 75 nyíláson keresztül kifolyhasson. A kisméretű 70 tartályban minderikor csak egy kis folyadékmennyiség előmelegítése történik, hogy az elektrolitnak az előmelegítés hőfokára történő felmelegítése gyorsan végbemenjen. A 73 cső belsejében következik be ezután a kívánt véghőmérsékletre való felmelegedés. Annak érdekében, hogy pl. kemény krómozásnál, amelynek során nagy áramsűrűséggel kell dolgozni, az elektrolitok túl erős felmelegedését elkerüljük, a mindenkori folyadékhordozó területén egyrészt egy hőmérsékletérzékelőt helyezünk, el, amely a készüléken elhelyezett hőmérő műszerrel van összekapcsolva és másrészt hűtőberendezést is alkalmazhatunk. Elektromos működtetésű hűtőberendezések mellett főleg ún. hűtőelemek jö-10 15 20 25 30 35 40 45 5U 55 60 5