155457. lajstromszámú szabadalom • Készülék galvanikus úton fémbevonatok készítésére

155457 5 6 áramkört megszakító kikapcsolóhelyzetet, egy olyan helyzetet, melyben a telep pólusát az ellenkontaktussal, a 14 csatlakozókapocshoz nyúló vezetékkel összekapcsoló és végül egy harmadik helyzetet foglalhat el, melynél a 11 kapcsoló előtét ellenállást iktat be a fentebb említett áramkörbe. A 14 vezetéket a továbbiakban részletesen ismertetésre kerülő csatlakozókapcsokkal is kiképezhetjük a munkadarab számára, melyet fémbevonattal kívánunk ellátni. Előtétellenállásként a 15 foglalatban elhelyezett, a tok nyílásából kiálló 16 lámpát is alkalmazhatunk. A 11 kapcsoló még további kapcsolási helyzeteket is felvehet, melyben az a 9 telepek lekapcsolása mellett egy a 14 vezetéknek megfelelő, előnyösen a 14 vezetékekkel azonosan a tok egy dugaszoló perselyébe egy megfelelő dugaszoló csatlakozóval szétválaszthatóan csatlakozó vezetékkel, adott esetben a 16 előtétellenálláson keresztül a 13 befogó részben elhelyezett ellenkontaktussal köti össze. Ezeket a kapcsolási állásokat akkor alkalmazzuk, amikor idegen áramforrással, így pl. egy a toktól meghatározott távolságban elhelyezett akkumulátorteleppel vagy hálózati transzformátorral, mely után egyenirányítókat kapcsolunk. Az idegen egyenáramú áramforrás egyik pólusát a tokkal a 14 vezetéknek megfelelő vezetéken keresztül kötjük össze, míg a másik pólus egy megfelelő csatlakozó vezetéken keresztül közvetlenül a munkadarabra helyezhető. A 11 kapcsolót miniden esetben valamely más feszültség- vagy áramszabályozó berendezéssel, példaképpen egy fokozat nélkül működő feszültségszabályozóval is helyettesíthetjük. Alapvetően minden bekapcsolási helyzetben a 13 befogó részben elhelyezett ellen-kontaktuson előre meghatározott egyenfeszültség van. A 3. ábrán szemléltetett készülék az 1. és 2. ábra szerinti készülékhez alkalmas 6 elektrolittartályok felvételére alkalmas. A készülék méreteinek csökkentése érdekében' a kialakított 17 tok csupán szárazelemek befogadására alkalmas részből áll, melyen 18 toldat van, mely a 13 befogó részhez hasonló felfogó részszel van kiképezve, az elektrolittartály vége számára. A bekapcsolást a 19 nyomógomb-kapcsoló segítségével végezzük. Ennél a kiviteli változatnál is 16 lámpát alkalmazunk, mely jelzőlámpaként, vagy előtétellenállásként is használható. Az elektrolittartályokat, melyeket az 1—3. ábrákon szemléltetett készülékekkel használhatunk, a 11—13. ábrák mutatják. A szemléltetett kiviteli változatok esetében a 6 elektrolittartályok alapformája üreges henger és egyik végüknél nyílás van, melyet a 20 betétdarab útján zárhatunk el. Annak érdekében, hogy a 20 betétdarabbal tömített zárást létesítsünk, az adott esetben a 21 kúpos illesztőfelületek segítségével a 6 elektrolittartály nyílásába hatol. A 6 elektrolittartály 22 fenékrészét mindenkor középső 23 vastagítással képezzük ki, melybe a fémből készült 24 érintkező darab nyúlik és ezen legalább egy 25 horony van, hogy így a folyadéktömített elhelyezést biztosítsuk. A 24 érintkeződarab külső oldala a 6 elektrolittartálynak az 1, 2 burkolati részből álló tokban történt elhelyezésekor a 13 befogó résziben levő ellen-kontaktussal kerül érintkezésbe. A 6 tartályon 26 heveder van és a nyílás és a heveder közötti részen egy további 27 menet van kialakítva, melyhez a 28 fedőkupak erősíthető. A 6, 20 és 28 alkatrészeket, ellőnyösen éppen úgy, mint az 1, 2, 17, 18, valamint a 8 és 13 részeket is villamosan szigetelő, sav és lúgálló anyagból fröccsöntéssel készíthetjük. A 28 kupak levételét a 29 recézés segítségével biztosítjuk. A 20 betétdarab levétele után a 6 elektrolittartályt meghatározott fémet, ill', fémötvözetet tartalmazó elektrolittal töltjük meg. Ajánlatos az egyes tartályokat el nem távolítható felírásokkal ellátni, pl. kidomborítások, vagy besüllyesztések alakjában, melyek jelzik, hogy az egyes tartályok milyen elektrolit felvételére szolgálnak és hogy az elektrolittal felületi bevonatként milyen fém választható le. Az elektrolitok fajtáját illetően többnyire elegendő annak a jelzése, hogy ciántartalmú elektrolitról, vagy egyéb savas vagy lúgos elektrolitról van szó. A 20 betétdarab alkalmas az abba behelyezett folyadékhordozó rögzítésére. A 11—13. ábrák szerinti kivitelnél ez a folyadékhordozó sav- és lúgálló anyagból készült 30 szövettampon, előnyösen műanyagszálakból, mint PVC szálakból, azbeztből, üveggyapotból vagy hasonlókból. A 30 folyadékhordozót a 31 fémszalag fogja össze. A 32 ellen-kontaktus a 31 fémszalaggal vezető összeköttetésben van, mely lényegében U alakra hajlított fémcsík, és ennek a szár végei között a 30 folyadékhordozó és a 31 fémszalag van befeszítve. A 32 ellenkontaktust a 11—13. ábrákon szemléltetettek szerint felülről lehet a 20 bététdarabba behelyezni és abban rugozottan helyezkedik el. A 24 érintkező darabbal a 33 csavar segítségével a 34 érintkező van összekötve, mely ugyancsak U alakú és ennek szárai egymáshoz rugozottan illeszkednek. A 31, 32, 33 és 34 részeket sav- és lúgálló anyagból, előnyösen krémnikkel lemezből készítjük. A 20 betétdarabot a készre szerelt 30, 31 és 32 részekkel vezetjük a 6 tartályba. Ennek során a 32 ellen-kontaktus alsó részével a 34 érintkező szárai közé hatol és azokat szétnyomja. A 34 érintkező szárai igyekeznek kiinduló helyzetükbe visszatérni és ilyen módon, mivel rugozottan a 32 ellen-kontaktushoz nyomódnak és így a 24 érintkező darab és a 31 fémszalag között és ezen keresztül átitatott állapotban a 30 folyadékhordozóval is jó érintkezést biztosítanak. Azáltal, hogy a 31, 32 és 34 részeket el-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3