155420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridinkarbonsavészterek előállítására

155420 8 absz. izopröpilalkoholt és 380 ml desztillált benzolt szobahőmérsékleten acél autoklávba vezetünk be. Ezt követően a 3. példa szerinti módon elrendezünk az autokláviban 130—150 g súlyú, 3 Ä pórusá'tmérőjű molekulaszitát. A 5 reakciót és a feldolgozást a 4. példa szerinti módon folytatjuk le azzal a különbséggel, hogy 25 atü nyomáson 2(18—220 C° reakcióhőmérsékletet tartunk. A nikotinsav-izopropilészter hozam mégha- 10 ladja az elméleti érték 90%-át, a nikotinsavra számítva. Az izopropilalkoholból és benzolból álló regenerált desztillátumot közvetlenül fel lehet használni észterezésre. 15 A molekulaszitát a szokásos módon lehet regenerálni. 1, példa: 20 185 g (1,6 mól) nikotiinsavat, 875 ml >(15 mól) aíbsz. etanolt, 875 ml deszt. benzolt és 3,7 g (22,5 mittliimól) szublimált vaskloridot elhelye- 25 zünk szobahőmérsékleten egy acél autokláviban. Ezután 300 g súlyú, 3 Á pórusátmérőjű molekulaszitát nyomásálló Soxhlet-készülékben helyezünk el. Az autoklávot a rászerelt nyomásálló Soxhlet-készülékikel együtt (lásd a rajzot) 30 nitrogénnel öblítjük, majd erős keverés közben közelítőleg egy órán 170 C°-ra melegítjük, miközben a nyomást nitrogénnel közelítőleg 15 atü, értéken tartjuk úgy, hogy a reakcióelegy 170—175 C°-on forrjon. Ilyen reaíkciólf el tételek S5 mellett a reakicióelegyet visszafolyató hűtő alatt további két órán át keverjük, miközben a nedves foenzol-etanol gőzök a nyomásálló Soxhlet-készülék felső részében kondenzálnak, és a hideg, nedves kondenzátumot a nyomás- 40 álló' Soxhlet-készülék alsó részébe töltött molekulaszita 15 C°-on kiszárítja, majd a kondenzátum folytonosan visszakerül az autoklávban levő forró reakcióelegybe. Ezt követően a rendszert lehűtjük, és atmoszferikus nyomáson 45 a benzolból ós etanolfoól álló elegyet ledesztiilláljiuk. A desztillációs maradékként kapott reakcióterméket* közelítőleg 106 C° hőmérsékleten és 10 toirr nyomáson frakcionáltan desztil-50 *A desztillációs maradékként kapott nyers észtert aktívszenes derítés után további tisztítás nélkül közvetlenül fel lehet használni kiindulási termékként egyéb reakciókhoz, így például 55 amid előállításhoz. A nikotinsav-etilészter hozam meghaladja az elméleti érték 97%-át, a reakcióba vitt és ténylegesen elhasználódott niikotinsavra szá- 60 rnítiva. A regenerált benzol-etanol elegy közelítőleg 0,1% (súly/tért) vizet tartalmaz, és tisztítás nélkül újra felhasználható észterezésre. (55 A molekulaszitát a szokásos módon lehet regenerálni. 8. példa: 185 g (1,5 mól) nikotinsavat, 1750 ml (30 mól) absz. etanolt és 3,7 g (22,5 millimól) szublimált vaskloridot adagolunk szobahőmérsékleten acél autoklávba. Ezután 300 g súlyú, 3 A pórusátmérőjű molekulaszitát töltünk nyomás álló Soxhlet-készülékfoe. Az autoklávot a rászerelt nyomásálló Soxhlet-készülékkel együtt (lásd a csatolt rajzot) nitrogénnel átöblítjük, majd intenzív keverés közben kb. egy óra alatt 170 C°ra melegítjük, miközben a nyomást nitrogénnel közelítőleg 15 atü értéken tartjuk, úgyhogy a reakicióelegy 170—175 C°-on forr. Ilyen reakciókörülmények mellett visszafolyató hűtő alatt az elegyet 3 órán keresztül tovább keverjük, miközben a nedves etanolgőzök a nyomásálló Soxhlet-készüMk .felső részében kondenzálnak, és a nedves, hideg kondenzátumot a nyomásálló Soxhlet-készülék alsó részébe töltött molekulaszita kb. 20 C°-on megszárítja, majd a kondenzátum visszakerül az autokláviban a forró reakcióelegybe. Hűtés után az etanolíölösleget atmoszférikus nyomáson ledesztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott reakcióterméket kb. 20 C°-on aktívszénnel derítjük, és a szűredéket kb. 105 C°-on és 10 torr nyomáson frakcionáltan desztilláljuk. A nikotinsav-etilészter hozam meghaladja az elméleti érték 9í3%nát, a beadagolt és tényleg felhasznált nikotinsavra vonatkoztatva. A regenerált etanol kb. 0,4% (súly/téri.) vizet tartalmaz, és tisztítás nélkül ismét felhasználható észterezésre. A molekulaszitát a szokásos módon regenerálhatjuk. 9. példa: 185 g (1,5 mól) nikotinsavat, 875 ml (15 mól) absz. etanolt, 875 ml desztillált benzolt és 12,2 g (75 millimól) szublimált vaskloridot szobahőmérsékleten acél autoklávba adagolunk. Ezt követően 300 g súlyú, 300 A pórusátmérőjű molekulaszitát töltünk nyomásálló Soxhlet-készülékbe. Az autoklávot a rászerelt nyomásálló Soxhlet-készülékkel (lásd a rajzot) nitrogénnel átöblítjük, és élénk keverés közben kb. egy óra alatt 150 C°-ra melegítjük. 150—1:55 C° hőmérsékleten és kb. 8 atü nyomáson további 5 órán át folytatjuk a visszafolyató hűtő alatt végzett erős forralást, aminek eredményeként a nedves benzol-etanol gőzök a nyomásálló Soxhlet-készülék felső részében kondenzálnak, és a nedves, meleg kondenzátum a nyomásálló Soxhlet-készülék alsó részében elrendezett molekulaszitán kb. 40 C°-on megszárad, majd folytonosan visszajut az auto~ kláVban levő forró reakcióelegybe. Hűtés után 4