155408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo(21,1-b-)-tiazol rezolválására
7 súlya 16,74 g (0,036 mól), ami az elméleti termelés 7,7'%-a. Olvadáspontja 128—130° (zavaros), forgatóképessége (IÖ)25 D: —57,1° (vízben, c = 1.6). . Az első termelési sorozatban 168 g kristályos 5 anyagot .kapunk. Ezt grammonként 5 ml —15°ra lahűtött acetonból átkristályosítva, 94%-os termeléssel 158 g anyaghoz jutunk, amelynek olvadáspontja ISO—'131°, 'forgatóképessége («)25 D: —56,3° (vízben, c = 15). 10 Ha a 3. példában leírt eljárásiban az 1-kámforszulfonsav alkalmazásával kapott anyalúgot kezeljük a jelen példában leírt módon, a d(+}6--ienil-2,3,5, 6-í etr ahidro-imidazo[2 ,l-b]tiazol-l-10--kámforszulfonsavas sójához jutunk. 15 5. példa: d(+)6-fenil-2,3,5,6-tetraihidro-imidazo[2,l-b]tiazol 20 . '150 g (0,344 mól) d<+)6-fenil-2,3,5,ö-tetrahidro-imiidazo[!2,1 -to]tiazol d-10-lkáimforszai!f cinsavas só vizes oldatát 15,5 g (0,378 mól) 98%-cs nátriumhidroxiddal kezeljük és a felszabadított 25 bázist kloroformmal extráinál j-uk. A kloroformos oldatot vízzel, majd nátriumklorid oldattal mossuk és magnézi umszulf át fölött szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után 72,1 g maradékot kaptunk, amely rövidesen kikristályosodott. Az 3 " így előállított szabad bázis olvadáspontja 60— 61,5 C°, forgatóképessége (a)25 D : +05,1° (kloroformban, c = 10). 6. példa: • líS A d(+)6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[:2,l-b]-tiazol szalbad bázist feloldjuk 112 ml acetonban és azonnal hozzáadunk 178 ml izopropanolos sósavat. A hidroklorid azonnal kikristályosodik. Az anyagot 0° alatti hőfokra lehűtve, a kristályos sót szűréssel elválasztjuk és acetonnal mossuk. A termék 75,2 g súlyú (0,312 mól), a termelés a kámforszulfonsavas sóból 91%J os. -Olvadáspontja 227—227,5°, forgatóképessége 45 («)2S D : +133,1° (vízben, c = 15). 7. példa: 50 1 (—) 6 -fenil-2,,3,5,6-t e trahidro-imidazo [2,1 -to] -tiazol Az 1(—)6^fenil-,2,3,i5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-bjtiazol d-lO-kámforszulfonsavas sójából 158,1 grammot (0,36 mólt) feloldunk 400 ml vízben, az oldatot kevés „Darco G 60" faszénnel való kezeléssel tisztítjuk és szűrjük. A só elbontása céljából hozzáadjuk 16,3 g (0,4 mól) 98%-os nátriumhidroxidnak 100 ml vízzel készült oldatát. A szabad bázist három, egymást követő kloroformos extrahálással nyerjük ki. Az egyesített kloroformos oldatokat vízzel, majd telített nátriumklorid oldattal mossuk és magnéziumszulfát fölött szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után 75 g szabad bázist kapunk, 65 8 amelynek olvadáspontja 60—61,5 C°, forgatóképessége (a)25 o: —85,1° (kloroformban, c = = 10). 8. példa: 1(—)6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol Az 1(—)6-ifenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo{2,l-b]tiazol szabad bázist feloldjuk 125 ml acetoriban. A zavaros folyadékot kevés aktív faszénnel tisztítjuk és szűrjük. Az acetonos oldatot egyszerre hozzáadott 110 ml 3,82 n izopropanolos sósavval kezeljük. A hidroklorid gyorsan kikristályosodik. Az anyagot lehűtés után szűréssel elválasztjuk és acetonnal mossuk. A d-10-kámforszulfonsavas sóra vonatkoztatva 96,9%-os termeléssel 84,0 g (0,349 mól) terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 22.7—229°, forgatóképessége (<Í)25 D' —122,9° (vízben, c = - 15). 9. példa: 83 ml kloroformban meleg oldatot készítünk 8,5 g (0,0416 mól) 1(—),6-fenil-2,3,5,6-tetrahid:ro-imidazo[2,il-!b]tiazolbóil és 9,67 g (0,416 mól) dl-10-kámforszulfonsavból. Az oldatot éjszakán át 0° alatti hőfokon kristályosodni hagyjuk. A kloroform szolvátot szűréssel elválasztjuk, hideg kloroformmal mossuk, majd nitrogénáramban való szárítással elbontjuk. 8,66 g (0,0198 mól) terméket kapunk, az elméleti 1(—)6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol 1-10-kámforszulfonsavas sójának 95%-át. A termék olvadáspontja 135—'138°, forgatóképessége (ff)25 D-' —72,7° (vízben, c = 15), az oldatból nyerhető ki. A. termék tükörképe a d(+)6-f enil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,1 -*b]tiazol d^lO-kámf orszulfonsavas sójának, és tisztítás után olvadáspontja 141°, forgatóképessége pedig (a)25 o: —84°. A szolvát leszűrése után kapott anyalúgot szörppé sűrítjük be és hozzáadunk 63 ml forró acetont. Az oldhatatlan részek nyomainak eltávolítása céljából az oldatot szűrjük és —5°-ra lehűtjük. A kiváló kristályokat a szűrőn összegyűjtjük és hideg acetonnal mossuk. A termék súlya 6,0 g (0,137 mól), a termelés 6.3%-os. Olvadáspontja 131,5—132,5° (opálos), forgatóképessége (a)25 o: +50,0° (vízben, c = 15). A kapott só az 1(—)6^fenil-2,3,5,6-tet:rahidro-imidazo[2,l-b]ti,azol d-10-kámforszulfonsavas sója, ugyanaz a termék, mint a 4. példában. 10. példa: V Az ammóniuim-d-kámforszulfonát visszanyerése 750 ml abszolút etanolban melegítéssel feloldunk 277,6 g (0,63 mól)" 1(—)8-fenil-2,3,5,6-tet-4
