155408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo(21,1-b-)-tiazol rezolválására

155408 6 útján állítunk elő, csupán az a különbség, hogy az 1-amin 1-savas sója a polarizált fény síkját ellenkező irányban forgatja, mint a d-amin d-savas sója. A racém savnak optikailag aktív aminnal végzett rezolválásakor azonban nem képződik racém kettős só. A különböző 104íámforszulfonsavas sók lebontásakor mind a d-, mind pedig az 1-amint, továbbá a d- 'és az 1-kámforszulfonsavat megkapjuk. Alkalmazhatók ugyanis bizonyos eljá, rásbeli (módosítások, mint pl. a sav és amin arányának eltolása, vagy egyes kristályosításoknál oldószerelegyek vagy más oldószerek bevezetése, ezek azonban nem jártak előnyökkel. Az alábbiakban leírt példák mutatják be a találmány szerinti eljárást és az eljárás útján előállított új termékeket, 1. példa: 500 ml víz és 500 ml metilénklorid elegyében szuszpendálunk 188 g (0,7'85 mól) dl-6-feriil-2,3,5,fi-tetrahiidro-imidazo[2,l-b]tiazol hidrokloridot. A szuszpenziót keverővel keverjük, miközben addig adagolunk hozzá 20%-os nátriumhidroxidoldatot, amíg az oldat lúgossá válik. Időnként jeget is adagolunk a reakcióéi egyhez, hogy hőmérsékletét a metilénklorid forráspontja alatt tartsuk. A metilénkloridos fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, káliumkarbonát fölött szárítjuk és bepároljuk. Ha az olajszerű maradékot 100 ml étert tartalmazó hengerpohárba öntjük, a fejlődő hő hatására az anyag kikristályosodik. A szabad bázist éterrel mossuk. A termék 15(1,4 g (0,746 mól) dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-:imidazo[2,il-b]tiazol, 94%-os termeléssel. A termék olvadáspontja 90 C°. 2. példa: 2,04 g (10 millimól) dl-6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol és 2,32 g (10 millimól) d^lO-kámforszulfonsiav elegyét feloldjuk 10 ml 95%-os etanolban. Az oldatból állás közben kiváló nagy kristályokat szűréssel elválasztjuk a folyadéktól és etanollal mossuk. A kapott só olvadáspontja 105—196 C°, fajlagos fongatóképessége -Hl4,il° (vízben, c = 16). E termék a dl-6-fenil-2,3,i5,6-tetrahidro-imidazo[2,lJb]tiazol d-10-kámforszulfonsavas sója, amelyet acetonnitrilből, nitrometánból, etilénkloridból és több más oldószerből változatlan állapotban tudtunk átkristályosítani. Metil-izobutilketonban és acetonlban rendkívül oldhatatlan; szabad raoém vegyület. Ha a sóból az amint visszanyerjük, teljesen írezolváliatlan állapotban kaipjulk meg azt. Kloroformból végzett átkristályosítással rezolválhatjuk. 3. példa: 204,3 g (1 mól) dl-6-íenil-2,3,5,i6-tetrah:idro-imidazo[2,íl-b]tiazol és 232,3 g (1 mól) d-10--kámforszulfonsav 1750 ml kloroformban készített oldatát éjszakán át —28°-on hagyjuk kristályosodni. A kópződöitt szolwátot az oldattól szűréssel elválasztjuk és 400 ml jéghideg kloroformmal mossuk. A szolvátot előbb nitrogén-5 áramban hét óra hosszat, majd levegőn éjszakán át szárítjuk (elbontjulk). A termék 202,5 g (0,464 mól) d(+)6-feml-2,3,5,i6-tetrahidro-imidazo[2;l-íb]tiazol d-40-kámforszulfonsavas só (termelés 92,8%-os), olvadáspontja 139— 10 140°, i(a)25D

= +8!2,i6° (vízben, c = 16). A triszolvát csak átmeneti hőfoknál (ami kb. 35°) alacsonyabb hőmérsékleten válik ki. 0°-ra való lehűtés ugyanolyan hatásos, mint a —2ß°ra való hűtés. A triszolvát finom tűkristályok 15 alakjában válik ki, amelyek rendkívül könnyen szűrhetők és moshatók. Kloroformban nagyon rosszul oldódik, 0°-on 100 ml kloroformban csak 0, 34 g oldható. Nedves időben, levegőn ragadóssá válik a szolvát, gőzben azonban vagy szá-20 raz időben a levegőn is megszárítható, amifcoir a nyilván vízmentes, nernnszolvót sóvá alakul át. A szolvát olvadáspontja kb. 35°, metilénkloridban és acetonban oldható. Grammonként 2 ml vagy kevesebb kloroformból 95%-os ter-25 meléssel átkristályosítható. Az átkristályosított anyag olvadáspontja 140—141°, forgatóképessége (ay=V- +83° (vízben, c = 15). Ha a fentiekben leírt eljárás szerint járunk el, de d-10-kámforszulfonsav helyett 1-10-kám-S0 forszulfonsavat használunk, az 1(—)6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol 1-10-kámforszulfonsavas sójiához jutunk. 35 4. példa: Azl(—)l6>-tferiüM2y3J5,,

6-tetrahid:ro-iiniidiazaI^.,il-ib]tiazol d-10-kámforszulfonsavas sója A 3. példában említett anyalúgot, amelyiből a 40 sót előállítottuk, szörpsűrűségűre bepároljuk. A szörpöt, amelynek súly szerint mintegy a fele kloroform, 1500 ml forró acetonnal kezeljük. A kapott oldatot tíz percig forráspontja körüli hőfokon tartjuk. Eközben a szilárd anyag ki-45 kristályosodik. A forró oldat szűrése útján a szűrőre gyűjtjük a kristályokat, a szűrőn 200 ml acetonnal mossuk és szárítjuk őket. A termék 24,2 g (0,055 mól), olvadáspontja 186—182°, forgatóképessége (a)25

o: —14,7° (vízben, c = 50 =

^" Optikailag még nem tiszta só. Kloroformból való átkristályosítással rezol válható. Az anyalúígot (az acetonos szűrletet) éjszakán át —15°-on tartjük. A kristályos terméket szűréssel nyerjük ki és 150 ml hideg acetonnal mos-55 suk. A termék 168,1 g (0,385 mól) 1(—>6-fenil-2,3,5,6-t etrahidro-imidazo{2,1 -b] tiazol-d-10--kámforszulífonsavas só, 77%-os termeléssel; olvadáspontja 130—132°, forgatóképessége (a)25

o: —54,7° (víziben, c = 16). gO Az anyalúg bepárlásakor 22,8 g szörphöz jutunk. E szörpöt 100 ml forró metil-izobutilketoríban feloldjuk. A termék néhány perc alatt kikristályosodik. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a terméket szűréssel elválasztjuk 65 és metil-izobutil-ketonnal mossuk. E frakció 3