155311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos éterek, valamint sók és kvaterner ammóniumvegyületek előállítására
155311 5 6 (IV) kepletu monoeter 'halogen-, előnyösen jódvegyületét közvetlenül, avagy (IV) reakciók _ip es észteréből, előnyösen nátriuni'jodid és valamely szerves oldószer, célszerűen aceton jelenlétében készítjük el, majd a (IV) vegyület így kialakít 5 tött halogénszánmazékát reagáltatjuk vafamely (V) képletű aminnal. Különösen előnyös a (I) képletű vegyületeik előálilításmódja (IV) halogénszárnaazé'kiaiból JO azokban az esetekiben, amelyeikben a Z bázikus csoport hiäroxialkillszubsztituenst tartalmaz. Ilyenkor a (IV) képletű glikol-imonoéter halogénvegyületeit béta-helyzetiben bázikusan szübsztituált aikanolokfcal reagáltatva — elő- 15 nyösen savimegkötő szerek jelenlétében — jó termeléssel kapjuk az (I) képletű terméket. Ha a Z bázikus csoport aoilezhető vagy alki^ezfhető szulbsztituenssel, például —OH, —NiH— vagy imás csoporttal rendelkezik, akkor kívánt esetiben ezek aeilezését vagy alikilezését ismert 'módon valamely szerves savval, savanhidriddel vagy savhalogeniddel ill. alikilhalogeniddel, vagy alkilszulfáttal savmegkötő szer jelenlét élben vagy anélkül hajthatjuk végre. A találmány szerinti módon előállított (I) általános képletű bázifcus étereket adott esetben desztílláció, előnyösen frakcionált vákuumdesztilláció útján tisztítjuk, majd valamely szervetlen vagy szerves savval alakítjuk ki az esetlegesen kívánt sót, illetve alacsonyabb szénatoimszámú allkillhalogeniiddel reagáltatás útján a kívánt krvateraer amimóniuim-vegyületet. A találmány szerinti módon kapott (I) képletű bázikus étereket — célszerűen kipreparálás nélkül — szerves vagy szervetlen savval képezett, gyógyászatiilag használható só formájában is izolállha'tj'uk. Az ilyen módon előállított hatóanyagot önmagáiban, vagy más biológiailag hatásos vagy/ /és hatásifokozásra alkalmas szerrel együtt a gyógyszenkészítéslben szokásos vivő-, és segédanyagok felhasználásával alakíthatjuk gyógyszerré. A találmányunk szerinti módon előállított vegyületeik a papaverih-lhatás erősségét többszörösen (2,16—S^lS-szor) felülmúló siniaizoimgörcsoldó hatást mutatnak, ugyanakkor 60—'120%-kal kevésbé toxikusaik, vérszérum-kötődési viszonyaik pedig kedvezőlbbek az eddig ismert görcsoldóik hasonló tulajdonságainál, és perorális adagolásra, valamint hosszantartó kezelésre is kiválóan alkalmasak. Trantovillizáns centrális nyugtató hatással is rendelkeznek, emellett a lidoöainónál erősebb vezetéses és infiltrációs helyiérzéstelenítő hatást mutatnak. A papaverinénál alacsonyabb mértékű és rövidebib ideig tartó nyomáscsökkentőnek bizonyultak és egyes esetekben a perifériás ereket tágítják. Nem mutatják viszont még rendikívül magas dózisban sem a papaverinnél jól ismert erős kardiotoxikus hatást. Koronária-tágító hatásuk a pranilamin hatásának felel meg. A találmány szerinti eljárás bemutatására az alábbi példákat ismertetjük, anélkül azonban, hogy találmányunkat a közölt példákra korlátoznánk : 1. (IV) általános képletű glikol-monoéterek előállítása. a) 12,15 g (0,5 mól) Mg-forgács, 300 ml i-propilbenzol, és 0,5 mól (II) általános képletű dioxaspiroeikloalkán forró elegyéhez néhány jódkristályt adunk, majd keverés és lassú viszszacsepegés közben 2 óra alatt beadagolunk 0,5 mól R^(OH2)m-balogén általános képletű vegyületet. További 1 órán át visszafolyatás köziben forraljuk az elegyet, majd lehűlés után 300 ml telített NH4CI oldattal összerázzuk. Elválasztás után a szerves fázist izzított MgSO^on szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot vákuumban frakcionáljuk. A főpárlatként kapott 1-alkil-, aril-, ill. aralkil-l-i(ß-hidiroxi-alkoxi)-cikloalkánt szükség esetén ismételt vákuumfrakcionálással tisztítjuk. Termelés: 48—74%. b) 14,4 g (0,6 mól) Mg-ból és 0,6 mól R-(CH2 ) m -halogén általános képletű vegyületből, absz. éteres közegben (III) általános képletű Grignard-vegyületet készítünk és 0,6 mól (II) általános képletű dioxaspiroeikloalkánt adagolunk hozzá. Ezután a fölös étert ledesztilláljuk, míg a belső hőmérséklet a 80—90 C°-ot el nem éri. Ekkor a fűtést megszüntetjük és a reakcióelegyet hagyjuk szobahőfokra visszahűlni. A komplexet vizes ammóniumklorid-oldattal megbontjuk, a vizes részt éterrel extraháljuk majd az egyesített éteres fázist bepároljuk. A maradékot vákuumban frakcionáljuk. Termelés: 64—87%. c) 60 g (0,86 g atom) lítiumból és 0,4 mól R-í(CH2)m -klór általános képletű vegyületből 300 ml albsz. éterben R^(CH2 ) m -Li általános képletű vegyületet készítünk. Tartalmi meghatározás után ekvivalens mennyiségű (76—95 %) II általános képletű dioxaspirocikloallkán 50 ml absz. benzolos oldatát csepegtetjük keverés közben az előzőleg elkészített és +5 C° alá hűtött R-(CH2) m -Li oldathoz, kb. 2 óra alatt; majd további 2 óra alatt forráspontig melegítjük a reakcióéi egyet és 1 órán át ezen a hőmérsékleten reagáltatjuk. Ezután 50 ml jegesvízzel megbontjuk a Li-alkoholátot, a szerves fázist elválasztjuk és MgS04 -on szárítjuk, majd bepároljuk. A maradékot vákuumban frakcionáljuk. Termelés: 64—90%. Az la), b), illetve c) módszerrel végzett előállításhoz a (II) általános képletű kündulóvegyületet az idézett (Ber. 7H, B 1803) módszerrel állítottuk elő. Ezen módszerrel az alábbi eddig le nem írt dioxaspiroalkánokat is előállítottuk. 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
