155311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos éterek, valamint sók és kvaterner ammóniumvegyületek előállítására

155311 nak, és így az aminoalkiléterek szintézisére alkalmatlanná válnak (J.A.C.S. 52, 1930, 287). Nem minden esetiben kielégítő a termelés sem és egyes termékek igen nehezen tisztíthatok. Azt találtuk, hogy (I) általános képletű 5 gyógyhatású bázísos étereket, amely képletben R hidrogénatomot, 1—12 szénatomszámú egyenes vagy elágazó láncú alkilgyököt, adott esetben egy vagy több — azonos, vagy különböző — haiogénatommal, alíkil^, trifluoiralkil-, alk- io oxi-, és/vagy alkilmenkapitocsoporttal helyettesített fenilgyököt, A egyenes vagy elágazó rövidszénlánicú alkiléngyaköt, Z pedig amino-, al'kdlamino-, dialkilaminogyökat, vagy 5—8 tagú telített, esetleg egy további heteroatoimot 15 tartalmazó gyűrűs alkiléniminocsoportot jelent, mely utóbbi alíkil-, alkoxi-, hidroxialkil-, acil-, vagy aciiloxialkil-«;soporttal helyettesítve is lehet, n 3—7, m pedig 0—4 egész számot képvisel, valamint sóikat, illetve kvaterner amimó- 20 niumvegyületeiket úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű dioxa-spiroalkánt, — ahol n és A jelentése a fentieknek megfelelő — valaimely (III) általános képletű szerves fémvegyület kb. ekvivalens mennyiségével — 25 a képletben R és m jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, M pedig alkálifématomot vagy egy — Mg — halogén^csoportot képvisel — poláros oldószerben, célszerűen valamely éteriben reagáltatunk, majd a kapott 30 vegyületet elbontjuk, s az így keletkező (IV) általános képletű glikol-imonoétert — ahol A, R, m és n jelentése ugyancsak a fenti meghatározás szerinti — közvetlenül, vagy valamely reakcióképes észter-, vagy alkálifém-számna- 25 zékká történő átalakítás után egy (V) általános képletű aiminnal — ahol Z jelentése a fentiek szerinti — reagáltatjuk és adott esetben az így kapott (I) képletű bázisos éterben, amennyiben ennek Z csoportja helyettesíthető 40 nitrogénatoimot vagy hidroxil-esoportot tartalmaz, ezt a csoportot önmagáiban ismert módon acilezzülk vagy alkilezzük és/vagy adott esetben a terméket savval képezett gyógyászatilag alkalmazható sóvá, vagy kvaterner szármia- 45 zékká alakítjuk át. A (II) általános képletű dioxa-spiro-alkánokat önmagában ismeretes módon állíthatjuk elő, pl. cikloalkanolok és megfelelő allkámdio- 50 lok reagáltatásával, p-toluolsziulfonsav katalizátor jelenlétében, azeotrop desztilláció segítségével (Ber. 71 B, 103«, 1&03), nehézfém-katalizátorok, elsősorban M0O3, TiCl/,. SnlCl/,,, vagy AICI3 jelenlétében (Compt. rend. 251, 196(0, 55 2191, és 255, 1962, 2978). Egyes újabb eljárások szerint e vegyületeket ioncserélő gyanta alkalmazásával egyidejűleg azeotrop desztillációval 105° hőmérsékleten állították elő. Érdekes eljárás az a szintézis, amelynek so- 60 ran cikloalkanon és glikol mellett gliikolszulfit is van a reakcióélegyiben. Ebben az esetben dioxános oldatban száraz sósavgáz jelenlétéiben hajtják végre a reakciót. (Qhem. Ber. 93, 1930, 1249). 65 A szakirodalomban rendelkezésre álló csekély utalás azt állítja, hogy a ciklusos aeetál-típusú vegyületek C—O kötése Gragnard-vegyületek hatására nem, hasad fel (Rec. taav. 81, 1962i, 2318). Ezzel ellentétben legújabban azt találták, hogy benzolos közegben forralás közben elsősorban rövidszénláncú alkil-Grignard-vegyületekkel (metil-, butil-) egyes dioxaspiroalkánok helyettesített glikol monoéterekiké alakíthatók át (Rroc. Obem. Soc. 1964, p. 416). Ez a módszer 100*/0

-os Grignard reagens felesleggel, csak benzolos közegben (oldószercserét alkalmazva) igen hosszú reakcióidővel, és a vegyületek korlátozott körére alkalmazható. Megjegyezzük, hogy az általunk előállított 1-alkil-, aril-, ill. aralkiä-l-'(omega-hidroxi-alkoxi)^cikloalkánolk — melyeiket a szafoadalom példái között ismertetünk részletesebben — a szakirodalomban többnyire eddig le nem írt monoszUbsz'tituált glikolok. Előnyös az eljárás olyan kiviteli módja, amelynél a (II) általános képletű dioxa-spiro-cifcloalkánt (III) általános képletű szerves maginézium-halogeniddel reagáltatjuk éteres, előnyösen dibutiléteres oldatban, majd az étert a reaikdióelegyből kidesztilláljük. A II. és III. vegyület reakcióját jó eredménnyel hajthatjuk végre etiléterben is. Étermentes közegben is végezhetjük a (II) és (III) általános képletű vegyületeik reagáltatását olyan módon, hogy poláros oldószerként alkalmazott kumolban reagáltatjuk a (II) képletű dioxa-spiro-alkánt valamely R-'(CH2)mhalogén összetételű vegyületből és magnéziumból in situ előállított (III) képletű Grignard-vegyülettel. A (II) és (III) képletű vegyületek reagáltatásával kapott termék (IV) képletű glikol-monoéterré bontására előnyösnek találtuk az enyhén savanyú, vagy közel semleges oldatban, célszerűen ammóniuimklorid-oidatban végrehajtott hidrolízist. A (IV) képletű vegyületeket dehidratáló katalizátor, előnyösen aluimíniumoxid jellenlétében is reagáltathatjuk az (V) képletű aminnial, vagy pedig előibb a (IV) képletű glikol-imonoéter reakcióképes észterét, előnyösen az irodalomban eddig ismeretlen, általunk először előállított mezil-, vagy tozil-észterét állítjuk elő oly módon, hogy vagy közvetlenül reagáltatjuk a (IV) képletű vegyületeket a megfelelő savhalogeniddel savmegkötő anyagok, előnyösen piridin jelenlétében, vagy a (IV) képletű glikol-monoéter alkáliíórnvegyületét állítjuk elő alkálifémmel, alkáliaimiddail, alkálialikoholáttal, alkálihidriddel, alkálihidiroxiddal vagy alkálioxiddal végrehajtott reakció útján, és az így kapott szuibsztituáit glikol-ailkáliféin-vegyületet reagáltatjuk a megfelelő saivhálögeniddei, majd a (IV) vegyület ily imódon kapott reakcióképes észterét — előnyösen kipretparálás nélkül — reagáltatjuk tovább az (V) képletű aminnal. Egyes származékok szintézise esetén kedvezőnek találtuk azt a módszert is, amely szerint 2