155181. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyers brikettek keményítésére
7 tosságú módszer a brikett-ágyon keresztüli áramlási sebesség meghatározásárai, ezért van szükség arra, hogy felületi sebesség alakjában határozzuk meg a hőátadÓHrészecskék áramlási sebességét. Ha ez a felületi sebesség kisebb, 5 mint kb. 0,30 rn/mp, akikor a szilárd hőátadó-részecskék hajlamosak arra, hogy kiülepedjenek a légáramból és a brikettekre rakódjanak le, eltömve ezáltal az oszlopot és a brikett-ágyat, ami gátolja a brikettek kielégítő JQ módon történő keményedését. Ha viszont a felületi sebesség nagyobb, mint 4,60 m/knp^ akkor egyrészt túlságosan 'megnövekednek a levegőnkompriimálás költségei, másrészt a légáram zavarja a brikettek egyenletes lefelé ha- xg ladását. A szilárd hőátadÓHrészeeskéik nemcsak azért segítik elő a jó hőátadást és hőszabályozást, mert hőátadás következik be a részecskék között, hanem azért is, mert ezek az apró szilárd 20 részecskék, amelyek a brikettek haladási irányával ellenkező irányiban ihaladó légáramban keringenek, szétrombolják, a brikettek felületét körülvevő' holt gázréteget és ezáltal elősegítik a hőátadást a brikettekről a fluidizált 25 állapotban levő finoman elosztott szilárd részecskékre, így lehetővé teszik, hogy ezek a részecskék elvezessék a reakcióhőt, meggátolják a túlságos ihőmérsékleternelkedéseket a brikett-ágyon belül és a reakciózóna hőmér- -C Q sékletét 200 és 290 C° között tartják, szűk, 33 C°-ot meg nem haladó ingadozásokkal. A nyers brikettek tartózkodási ideje a reakciózónáfoan a reakciózóna hőmérsékletétől függően szabályozandó. Ha 2160 C° körüli hőmér- 35 sékleten dolgozunk, a tartózkodási időnek legalább 60 perc körül kell lennie. 230 C° körüli hőmérsékleten dolgozva valamivel hoszszabb tartózkodási időre van szükség, hogy a brikettek maximális szilárdságát elérhessük. 40 Lényegesen hosszabb, pl. kb. 3 órát meghaladó tartózkodási idők azonban már nem előnyösek, mert semmivel sem javítják a végtermék minőségét. Minthogy pedig az ilyen hosszabb tartózkodási idők az eljárás gazdaságosságát is 45 hátrányosan befolyásolják, nem ajánlatos a tartózkodási idő nagyobb mértékű elnyújtása. Előnyösen 202' C és 2Í60 C° közötti hőmérsékleten, kb. 60—.1:20 perc reakició-zón.án belüli tartózkodási idővel dolgozhatunk, 50 A brikettek bármely tetszés szerinti hőmérsékleten bevihetők a reakció-zónáiba, előnyös azonban hia ez ugyanazon a hőmérsékleten történik, amelyen a brikettezési műveletből kilépnek; ez a hőmérséklet rendszerint 66 C° és 55 120' C° között- szokott lenni. A brikett-ágy a Yemence felső részében lefelé történő haladása során hamar eléri a reakcióhőimrésékletet és így közvetlenül a reakció-zónába való belépés előtt már ezen a hőmérsékleten van, a reak- 60 ció-zónáfoan végbemenő hőlképiződés és a kemény ítési reakció exc-term jellege következtében. A reakció-zónán keresztül lefelé ihaladó brikettek hőmérsékletét 200 C° és 2i90 C° között, előnyösen 232 C° és 2(60 C° között tart- 65 8 juk azáltal, hogy alulról egy levegő-áramban finoman eloszlatott szilárd részecskéket tartalmazó áramot vezetünk felfelé a reakció-zónában lefelé mozgó brikettek: térközein keresztül és ezeklet a finoman elosztott szilárd részecskéket a reakció-zóna. felső részéből folytonosan elvezetjük, lehűtjük és léhűtött állapotban visszavezetjük a reakció-zóna alsó részébe; ily tmódon folyamatosan elvezetjük a reakció-zónából a reakciohőt és a reakciÓKzóna hőmérsékletét az említett 200 C° és 290 C° határok között tartjtuk, 33 C°-ot meg nem haladó hőmérsékletgrádienssel a reakció-zóna belépési és kilépési helye között. Előnyös, ha a briketteket a reakció'-zónába oly hőmérsékleten visszük be, amely nem különbözik nagy mértékben attól a hőmérséklettől, amelyen a brikettek a keményítő hőkezelés megtörténté után a reakció-zónát elhagyják. Ez azáltal biztosítható', hogy a briketteket a reakció-zónába való belépés előtt a finoman, eloszlatott hóátadó-anyagnak a reakció-zónából kilépő áramával érintkeztetjük; ily módon a forró hőátadórészecskéket részlegesen lehűtjük és egyúttal a brikettet is felhevítjük. A keményítő hőkezelésnek, alávetett brikettet tömegben nem szabad 1'20 C°-ot meghaladó hőmérsékleten tartani, mert ilyen körülmények között a brikettek gyulladása következik be. Ezért ha a hőkezelési zónát elhagyó keményített briketteket tömegben kívánjuk tartani, akkor a levegő hatásának való kitétel előtt 120 C°-nál alacsonyabb hőfokra kell a brikettet lehűteni. Ezt a hűtést víz ráfecskendezése útján vagy a forró szén-termékek hűtésére általában alkalmazott más ismert módszerekkel végezhetjük. Ha a keményítő hőkezelésből kilépő briketteket ezt követően kokszolni kívánjuk, akkor a kilépő briketteket ezt követően kokszolni kívánjuk, akkor a kilépő brikettet a hőkezelő berendezés kilépő végéből közvetlenü', hűtés nélkül visszük, tovább a kokszolási műveletbe. Szilárd hőátadó részecskék gyanánt előnyösen ugyanolyan kalcinált, részlegesen lepárolt szénrészecskéket használhatunk, amilyeneket a brikettek előállítására használunk. Ilyen hőátadó-részecskék alkalmazásának az az előnye, hogy nem szennyezik a termékként kapott brikettet, e szénrészecskék bőségesen rendelkezésre állnak a brikettgyártási művelet során; a művelet folyamán elporló és finom por alakjában a hőátadás céljaira felhasználásra kerülő részecskéktől elkülönített kalcinált szénrészecskék hasznosíthatók a brikettgyártási műveletbe a nyersanyag egy részeként történő visszavitel útján és így ez az egyébként veszendőbe menő elporló anyag növe'i az eljárás végtermékeként kapott kokszolt brikett hozamát. A találmány szerinti eljárás azonban nincsen kalcinált és részlegesen lepárolt szénrészecskék hőátadóanyagként való alkalmazására korlátozva. Használható erre a célra homok vagy megfelelő szemcsenagyságúra aprított más ásványi anyag is; az e célra alkal-4
