155108. lajstromszámú szabadalom • Fitopatogén baktériumokat ölő szer

155108 (I) képlet egyértelműen meghatározza. Ebben a képletben A előnyösen 2—6 szénatomszámú aliifás szénhidrogénláncot, kiváltképpen 2—6 szénaitomszámú alku- vagy alkenilgyököt jelent. Ezeket az alifás láncokat fenilgyök, oxigén- 5 vagy kénatom szakíthatja meg. R' előnyösen hidrogén vagy 1—2 szénatomszámú alkilgyök. R" ariigyökként előnyösen fenil- vagy naftilgyököt tartalmazó arilmetil-csoportot jelent. Ezek a gyökök előnyösen klór-, brómatommial, 10 nitro-, 1—i2> szénatomszámú alkoxi- és/vagy 1—12 szénatomszámú alkilcsoporttal vannak helyettesítve. R" továbbá 1—4 szénatomszámú alifás szénhidrogéngyököt, kiváltképpen 1—4 szénatomszámú alkil-, 2—4 szénatomszámú 15 alkenil és alkinilcsoportot jelenthet. Ezek a gyökök előnyösen klór- és bróimiatommal van helyettesítve. X az (I) képletben klór és bróm, Z pedig aniont jelent, amely a pentahalogénfenilamin-ammóniumHkiationnal vízben legalább 20 0,0ll%jig oldódó sót képez. Ilyen anionok a klór, bróm, jód, alkuszukat és toluolszulfonát. Az anion kémiai szerkezeténeik itt nincs jelentősége. Az új pentahalogénfenil-a:min-amimóniúm 25 sók előállíthatók, ha a (II) képletű N-^pentahalogénifenilaminok — ahol A, R', R" és X jelentése a fenti — alkilezőgyokként R" gyököt tartalmazó alkilezőszerrel, adott esetben hígítószer jelenlétében reakcióba visszük. 30 Ha kiindulási1

anyagokként N'Hpentaklórfenil-N1

,'N

2

,

l

N

2

-trimetiWhexíametiliéindiamint és 2,4--diizopropil^benzilkloridot használunk, a reakció az A reakcióvázlat szerint megy végbe. A reakcióiba vihető pentahalogénifenildiamin- 35 -származékok pl. a következők lehetnek: N1

ipentaklóirifenil4N

2

,N

2

^dimetil-etiléndi

l

amin N1

-pentaklórfenilHN

2

-allilHN

2

-metil-etiléndiamin N 1

Hpentaklóirfenil-ÍN

1

,N

2

,EN

2

-trimetil*0 -trimetilénddamin N1

-pentaklórfenil-iN

2

,N

2

Hd!Íetil-trTmetiléndlarnin N1

-pentaktórfeinil-JN

1

,N

2

,iN

2

-triimetil--itetrametiléndiamin N1

-penitia!klórifenil-.N

2

,N

2

-dimetil- 45 -Ihexaimetiléndiamin N1

-pentaklóiifenil-iN

1

,!N

2

,!N

2

-trimetil-Ihexiaimetiléndiiamiiin Ni-pentaklórfenil-N^Na-dimetil-'N^benzil-ihexaimetiléndiíamin 50 N1

-pentaklórfenil-N

2

,N

2

-diallil--hexametiléndiaimin N1

-pen!tabró;mlfenil-'N

2

,!N

2

-jdimetil -ihexaimetiilénidiaimin {Ní-pentaklórlfeniy-amiinoetil^^^dimetil-ö- 55 -'N2

,íN

2

^dimetil-aminoetil-benzol A kiindulási anyagként alkalmazott, résziben alkilezett N^-ipentahalogénfenil^diaminoIk eddig nem váltak ismeretessé. Ezek a vegyületek kü- 60 lönféle eljárásokikai előállíthatók. Előállíthatók a megfelelő N-pentahalogénfenildiaiminoknak hangyasav és formaldehid keverékével történő metilezése útján. 65 Előállíthatók továbbá, ha ismert módon N2

,N

2

-diszufosztituált, illetve N^N^iNZ-triszufosztituált alkiléndiaminokat hexaklórbenzollal a 2 8i2i9 164 sz. amerikai szabadalmi leírásból ismert .módon reakcióiba viszünk. Az NHpentahalogénfenilaimin-amrnóniuimsóknak az N^pienitafclóirfenildiaminefcből történő előállítására az összes szokásos alkilezőszerek, melyek alkilező-gyökként R"-t tartalmaznak használhatók. így a következő alkilezőszereket alkalmazhat juk: Allilklorid 1 -klórmetilnaf talin Etilbromid Dietilszulfát Benziljodid 2,5-Diizopropilibenzilklorid Butil jodid 3 ^-Diiklórfoenzilklorid 3-klórallilklorid 2,4HDimeti]ibenzilklorid 2,5 Dimetilfoenzilklorid 4-Izododecilbenzilklorid Metánfoszifonsavdipropilészter Metilklorid 3-Nitro.benzilklorid Propargilklorid Toluolszulfonsavmetilészter Trimetilffoszfát Az allkilezés során Ihígítószerként alkoholok, minit butanol, nitrilek, miint acetonitril, éterek, mint dioxán és dibutiléter, valamint aromás és alifás szénhidrogének, mint benzol, xilol, ciklohexán és metilciklohexán jönnék tekintetbe. Az NHpentahalogémfenilamin-ammóniumsók alifás és ciklaalifás szénhidrogénekben többnyire oldhatatlanok, így könnyen elválaszthatók. A találmány szerinti eljárás kivitelezése során 1 mól N^pentalhalogénidiamiint klb. 1—3 mól, előnyösen 0,95—1,1 mól alkilezőszerrel reakcióba viszünk. A reakciáhőmérsékletet széles tartományban változtathatjuk. Általában 20—130, előnyösen 70—110° között dolgozunk. Különleges eseteikben, például alacsony forrpontú alkilezőszerekkel, mint metil-, allil- és propargilkloriddal történő alkilezés során előnyös a reakciót nyomás alatt lefolytatni. A nyomást ebben az esetben az alkilezőszer parciális nyomása szabja meg. A reakciótermékek feldolgozása során előálló nehézségek elkerülése céljából a nedvességet szigorúan kizárjuk. Az előállított vegyületek legtöbbje igen higroszkópos. Az alábbi példákban néhány hatóanyagnak a találmány szerinti előállítását részletesebben ismertetjük. 1. példa: .121 g N1

-pentaklórfenil-!N

1

,!N

2

-dimetil-:N

2

-benzilhexametiléndiamintt (0,251 mól) és 56 g cisz, transz-Hl,3-diklórpropént (0,505 mól) elegyítünk és 18 órán át 80°-on tartjuk. A viszkózus tömeg 200 ml könnyűbenzin hozzáadására kristályosodik, 2 óra múlva a kristályokat leszivatjuk és 300 ml könnyűbenzinnel mossuk. Nagy-2