155097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tere-, valamint izotálsav és alifás dikarbonsavak finomszemcsés keverék-poliamidjainak előállítására
3 • Az 1—9. példáknál megkíséreltük a keverékpoliamidoknak a sókból, inert szuszpendálószerben (e célra aromás és alifás szénhidrogéneket .alkalmaztunk) a kiindulási sók és az előállítandó poliamid olvadáspontjai alatti hő- 5 mérsékleten kondenzációs úton történő előállítását. A sók azonban minden esetben összezsugorodtak és a számított mennyiségű víz kis részének ledesztülálása után a lonibik falán és a keverőn nyúlós konzisztenciájú be- io vonat képződött. A 152.825 sz. törzsszábadalmíunk szerinti eljárást továbbfejlesztéseként azt találtuk, hogy finomszemcsés, 50 mól %-ig terjedő mennyiségben alifás dikarbonsavakat tartalmazó, 15 legalább 0,8 viszkozitási számmal rendelkező finomszemcsés keverékpoiliamidok oly módon állíthatók elő, hogy a .kondenzációnál a diaminokat 50 mól %-ig terjedő mennyiségben amidaminokkal helyettesítjük, melyeket szer- 20 ves oldószerben, a difenilészterekkel való polikondenzáció előtt, az alifás dikarbonsavaknak a polikondenzációhoz szükséges teljes diamin•^mennyiséggel vízlehasadás közben, 150 C° feletti hőmérsékleten történő reagáltatásával 25 állítunk elő. Az utőkondenzálás felső hőmérsékleti határát a poliamid olvadási tartományának alsó határa szabja meg, minthogy különben a poliamid-szemcsék egymással összeragadnának és 30 nem kapnánk por alakú terméket. Ez a hőmérsékleti -határ előkísérletekkel könnyen meghatározható. A polimerizációs fok az utóhevítés hőmérsékletével és időtartamával változtatható; a felhasználás követelményeinek 35 megfelelő tulajdonságokkal rendelkező poliamidok előállításához 0,8-as fajlagos viszkozitási számnak megfelelő molekulasúly elérése szükséges. A kondenzálás befejezése után a finom- . szemcsés poliamidot a szuszpenzióból elválasztjuk és valamely könnyen illó folyadékkal — pl. metanollal — mossuk. Ezután a terméket a rátapadó illékony folyadék utolsó nyomainak eltávolítása céljából magasabb hőmérsék- 4 g léten, esetleg vákuum alkalmazása mellett alkalmas berendezésben (pl. szárítóberendezésben) utókezeljük. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál 5 Q kiindulási anyagként előnyösen az izo- és/vagy tereftálsav difenilésztereit alkalmazzuk. E savak alkil-helyetitesített fenolokkal (pl. izomer krezolokkal, xilenolokkal, tercier butilfenolokkal, stb.) képezett észterei is felhasználhatók. 55 Alifás dikarbonsavként a szokásos, poliamidképzéshez alkalmas savak (pl. oxálsav, adipinsav, szelainsav, szebacinsav, dekándikarbonsav és dimer zsírsavak) alkalmazhatók. E savak egyenként vagy keverékeik formája- go ban is felhasználhatók. Diiamin-komponensként a poliamidok előállításánál szokásos alifás, cikloalifás vagy arálifás di.aminok alkalmazhatók, pl. tetrametiléndiamin, hexametiléndiamin, dekameti- ^5 4 léndiamin, 2-metil-ipentametiléndiamin, trimetilíhexametiléndiamin, xililéndiamin, 4,4-diamino-bisz-Jcikldhexilmetán, l-iamino-3-.aminometil-3,5,!5-trimetil-.ciklohexán, stb. Nagyon fontos, hogy az előkondenzálás teljes legyen. Ezt oly módon érhetjük el, hogy az amidképződés egyensúlyát a diairün feleslegének alkalmazásával eltoljuk és ezenkívül a kondenzációban képződő vizet azeotrop desztillációval gyorsan elvezetjük. A víz. maradéktalan eltávolítása céljából előnyösen oly módon járunk el, hogy a desztillátumot a reakció^edénybe való visszavezetés előtt valamely szárítószeren (pl. káliumkairbonáton) vezetjük át. Igen fontos továbbá, hogy az előkondenzálás hőmérséklete az alifás dikarbonsavak aminsóinak megolvadásához elég magas érték legyen. Az előkondenzátumot az amidálás előrehaladtával legtöbb esetben az aromás közegben oldódnak. Nem-tökéletes oldódás esetén az előkondenzátumot erős keveréssel lehető legkisebb cseppekre emulgeáíni kell. A reakciónál oldószerként 'előnyösen aromás szénhidrogéneket (pl. benzol, toluol, xilolok, dietilbenzolok, tetralin, difenil vagy dodecilbenzol) alkalmazhatunk. A kívánt forráspont beállítása céljából a fenti oldószerek elegyét is alkalmazhatjuk vagy nyomás alatt, illetve vákuumban dolgozhatunk. Az alifás dikarbonsavak mennyiségének felső határa 50 mól%. Ezen érték felett oligomer amidok képződnek, melyek kiválnak és a lombik falán ragadós bevonat formájában lerakódnak. Oldószerként különösen előnyösen dieíilbenzal alkalmazható. A dietilbenzol forráspontja 180 C°. Ezen a hőmérsékleten a sókból az amidálás vízlehasadás közben már nagyon gyorsan lejátszódik. A tere- és/vagy izoftálsav difenilésztereivel való utókondenzációnál a felszabaduló fenollal azeotropot képez, mely desztillációs úton könnyen elválasztható. A dietilbenzol továbbá az első lépésben képződő amidaminokat nagyon jól oldja. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállított poliamidok poirszerű szerkezetük következtében a szokásos poliamid-oldószerekben könnyen oldódnak és továbbdolgozhatok; a termékek — amennyiben a poliamidok erre alkalmasak — előállításuk után azonnal fröccsöntő- vagy csigaprésgépre vihetők. A termékek továbbá az örvénylő szinterezéses eljárás segítségével fémek bevonására is felhasználhatók. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Az .alábbi •példákban a polimerizációs fok jellemzésére közölt fajlagos viszkozitási számot a következőképpen határoztuk meg: a poliamid 1%-os oldatának (1 g anyag 100 ml 6O1 :40 arányú fenol-tetrakloretán elegyben) viszkozitását Ostwald-viszkoziméterrel 25 C°-on mértük. 2
