155031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiazin-származékok előállítására
155031 7 8 Az eljárás b) változata esetében szükséges (IVg) általános képletű kiindulóanyagokat, olymódon nyerhetjük, hogy pl. valamely oly (Ilg) általános képletű vegyületet, amelynek képletében X halogénatomot, hidroxil-, alkoxi-, alkanoiloxi- vagy alkiltio-csoportot képvisel, valamely R—N = C = O általános képletű izocianáttal (ahol R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) reagáltatunk. A (IVg) általános képletű vegyületek helyett a b) eljárásmód szerinti reakció során az említett karfoaniidok funkcionális származékait, pl. a karbamid-csoport helyett ennek valamely előtermékét, mint karbodiimíd-, guanidinovagy klónbangyasavamidin-csoportot tartalmazó vegyületeket is felhasználhatjuk kiindulóanyágként. Míg az említett (IVg) általános képletű vegyületek savakkal vagy vízlehasítószerekkel való kezelése során benzoxazinokat kapunk termékként, kénhidrogénnel vagy szervetlen szulfidokkal, pl. alkáliszulfidokkal vagy foszforpentaszulfiddal vagy ezek elegyeivel való reagáltatása esetén a megfelelő benzotiazinokhoz jutunk. Ezt a reakciót 50 C° és 200 C° közötti, előnyösen 80 C° és 160 C° közötti hőmérsékleten, adott esetben sav hozzáadásával és valamely szerves oldószer, pl. aromás színhidrogén, mint benzol, toluol vagy xilol, vagy pedig alifás vagy aromás klórozott szénhidrogén, mint széntetraklorid, tetrakloretán vagy klórbenzol jelenlétében folytatjuk le. Különösen előnyös a piridin alkalmazása oldószerként. Az alkalmazott oldószer f orrpontjától, valamint a szükséges reakcióhőmérséklettől függően a reakciót — különösen kénhidrogén alkalmazása esetén — adott esetben nyomás alatt folytathatjuk le. Az oly (IVg) általános képletű karbamidszármazékok, amelyekben X helyén szulfhidril-csoport áll, vízlehasítószerekkel, mint szervetlen savhalogenidekkel vagy savanihidridekkel való kezelés útján is átalakíthatók a kívánt végtermékké. A c) eljárásmód esetében a (VI) általános képletű aminokkal vagy ezek sóival való reagáltatásához kiindulóanyagként szükséges (Vg) általános képletű vegyületek pl. olymódon állíthatók elő, hogy valamely, a (Ilg) általános képletnek megfelelő vegyületet az a) eljárásmód szerint tiokarbamiddal reagáltatunk. Ilymódon oly (Vg) általános képletű vegyülethez jutunk, amelyben R3 helyén anrinocsoport áll. Ha oly (Ilg) általános képletű vegyületeket, amelyekben X helyén halogénatom, hidroxil-, szulfhidril-,vagy alkanoiloxHcsoport áll, bázisok, mint alkálilhidroxidok jelenlétében széndiszulfiddal vagy alkálixantogenátokkal reagáltatunk (pl. a J. pharm. Soc. Japan 57, 54, 1937; C. 1937 II 2840 közleményben leírthoz hasonló módon), akkor oly i(Vg) általános képletű vegyületeket kapunk, amelyekiben R:) helyén szulfihidrilcsoport áll. A kapott merkaptovegyületek adott esetben alkilezhetők, amikoris az R.-; helyén S-alkil-esoportot tartalmazó terméket kapunk. Az i(V;g) általános képletű oly vegyületek, amelyekben R;s helyén klór- vagy brómaíom áll, előállíthatók pl. oly (Vg) általános képletű vegyületekből, amelyekben R3 aminoesoportot képvisel, Sandmeyer-reakció útján (pl. a Helv. chim. Acta 32, 63—88, 1949 közleményben leírthoz hasonló módon). A c) szerinti reakciót 20 C° és 250 C°, előnyösen 80 C° és 200 C° közötti hőmérsékleten, 15 perctől 24 óráig terjedő reakcióidővel folytathatjuk le; a reakciókörülmények megválasztása során az alkalmazott (Vg) általános képletű vegyület reakcióképessége irányadó. Oldószer vagy higítószer alkalmazása a reakcióhoz célszerű, de nem feltétlenül szükséges. Oldószerként főleg aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol és xilolok, alifás vagy aromás klórozott szénhidrogének, mint kloroform, tetrakloretán vagy klórbenzol, továbbá éterek, mint tetrahidrofurán, dioxán. glikoldimetiléter vagy dietilénglikol-dietiléter jöhetnek tekintetbe; alkalmazható azonban oldószerként a reakcióban résztvevő amin feleslege is. Az alkalmazott amin és az oldószer forrpont]ától, valamint a szükséges reakcióhőmérséklettől függően a reakció adott esetben zárt edényben is lefolytatható lehet. Az (lg) általános képletű benzotiazinoknak a d) eljárásmód szerint, R:i helyén aminocsoportot tartalmazó (Vg) általános képletű vegyületek és a (VII) általános képletű alkoholok reakcióképes származékai reagáltatása útján történő előállításához szükséges reakcióképes alkoholszármazékokként elsősorban 'balogenidek, mint kloridok, brómidok vagy jodidok, továbbá szulfátok, karbonátok, alkil- vagy arilszulfonátok, mint pl. metiljodid, dimetilszulfát, etiljodid, benzilbromid, allilbromid, dimetilaminoetilklorid, piperidinopropilklorid, bisz-i(dietilaminoetilkarbonát), etiltoluolszulfonát jöhetnek tekintetbe. Az alkilezés a szokásos módon, bázisos kondenzálószerek, mint alkálikarbonátok, alkálihidroxidok, alkálialkoholátok, alkáli- vagy földalkáliamidok vagy- hidridek jelenlétében kerülhet lefolytatásra. Az e) eljárásmód esetében kiindulóanyagként valamely, adott esetben az Rx és R2 " gyökökkel helyettesített 2-acilaimino-benzotiazin-származék, pl. a megfelelő alifás acilaminoszármazékok, mint 2-aeetilamino-, 2-propionilamino-, 2i-butirilamino-, 2-krotonoilamino-, viagy aromás acilamino-, mint 2-benzoilamino~4-fenil-4H-3,l-bemzotiazin-szái-mazékok alkalmazhatók. Felhasználhatunk azonban kiindulóanyagként halogénezett alifás acilvegyületeket, pl. 2--klóracetil- vagy 2^klórbutiril-4»fenil-4iH-;3,:l^benzotiazin-származékokat is. Ezek az aeilvegyületek a szokásos módon, a 2.-amihoibenzotiazin-szár.mazékok acilezése útján állíthatók elő, pl. olymódon, hogy valamely adott esetben az Rj és R2 " gyökökkel helyettesített !2i -ami:no-4-ifenil-4H-i3,il-benzotiazint savkloridokkal, pl. acetilkloriddál, proptanikloriddal, krotonilkloriddal vagy a megfelelő anhidri-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
