155023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalifás aminok előállítására

155023 5 6 megfelelő katalizátor, mint palládium, platina, platinaoxid vagy Raney-nikkel jelenlétében, vagy valamely komplex könnyűfém-hidriddel, mint nátriumbórhidriddel vagy hangyasavval vagy naszcens hidrogénnel kezeljük. 5 Aromás jellegű organikus fémvegyületként pl. valamely alkálifémvegyületet vagy Grignard-reagenst, mint fenillítrumot vagy 2-piridil-lítiumot, valamint fenil-, naftil- vagy kinőlinil-magnéziumhalogenidet használunk fel. 10 Aminocsoporttá átalakítható R szubsztituensen a találmány szerint a következő csoportokat értjük: reakcióképesen észterezett hidroxilcsoport, "főként erős szerves vagy szervetlen savval észterezett hidroxil-csoport, pl. halogén, 15 mint klór- vagy brótnatom, vagy arilszulfoniloxi-, mint p-toluolszulföniloxi-csoport. Az R szubsztituenst tartalmazó vegyületet valamely H—Am általános képletű vegyülettel, vagy ilyen vegyületet szolgáltató reagenssel, mint 20 pl. hexametiléntetraminnal, Schiff-bázissal vagy ftálimidsóval aminocsoporttá átalakítjuk. A fenti reagensek felihasználása esetén a kapott kondenzációs terméket szükséges esetben önmagában ismert módon, pl. hidrolízissel vagy 25 hidrazinolízissel a kívánt aminná alakítjuk. A kapott vegyületekről szubsztituenseket hasíthatunk le, vagy azokba ismert módon szubsztituenseket vezethetünk be. Így például 30 olyan vegyület esetén, amely ugyanazon gyűrűs szénatomon egy aromás jellegű szubsztituenst és egy szabad vagy észterezett hidroxil-csoportot tartalmaz, ez utóbbit kettős kötés képzése közben lehasíthatjuk. Szabad hidroxil- 35 -csoport eliminálását pl. erős savakkal, mint kénsavval vagy foszforsavval való kezeléssel végezhetjük, míg észterezett hidroxil-csoportot pl. egy bázissal, 'mint alkálifémkarbonáttal, vagy piridinnel hasíthatunk le. Ha a végter- 40 mékként nyert vegyület dehidro-származék, úgy azt katalitikusan aktivált hidrogénnel való kezelés útján hidrogénezhetjük. A végtermék aril-csoportjait pedig a megfelelő cikloalkilcsoportokká redukálhatjuk. 45 A végtermékek funkcionálisan átalakított hidroxil- vagy karboxil-esoportjait hidrolizálhatjuk vagy szolvolízisnek vethetjük alá. Aminjellegű végtermék esetén az aiminocsoportot 50 szubsztituálhatjuk, szükséges esetben az aminő-csoport fém-, pl. alkálifémszármazékká való átalakítása után. Az amino-csoport szubsztituálását pl. a megfelelő alkohol reakcióképes észterével, mint halogénhidrogénsav észterével, pl. 55 sósavval, hidrogénbromiddal vagy hidrogénjodiddal, vagy szulfonsawal, mint rövidszénláncú alkán- vagy benzolszulfonsawal, pl. metán-, etán- vagy p-toluolszulfonsawal való reagáltatással végezhetjük. Az amino-csoport helyette- 60 sítése reduktív alkilezéssel is történhet. A reduktív alkilezésnél az amino-csoportot tartalmazó vegyületet a megfelelő oxovegyülettel egyidejű vagy utólagos redukció közben reagáltatjuk az a) eljárási változat szerint. Az 65 aminocsoportot oxidálással, pl. 'hidrogénperoxid, persav vagy perszulfonsav, mint perecetsav, perbenzoesav, monoperftálsav vagy p-toluol-perszulfonsav felhasználásával epoxiddá is átalakítjuk. Olyan amino-csoportot tartalmazó végtermékeket, amelyek hidrogenolízissel lehasítható szubsztituenseket, mint c^aralkil-, pl. benzil-csoportot tartalmaznak, ismert módon úgy alakíthatunk át, hogy a szubsztituenst hidrogenolízissel eltávolítjuk. A fenti jreakcióífolyamatokat önmagában ismert módon, a reakciókomponensekkel szemben iners, vagy a reakciókomponenséket oldó hígítószerek jelenlétében vagy távollétében, katalizátorok, kondenzáló- vagy semlegesítőszerek jelenlétében vagy távollétében, szükséges esetben iners gázatmoszférában és/vagy hűtés vagy előnyösen melegítés és/vagy atmoszférikus vagy emelt nyomáson hajítjuk végre. A reakciókörülményektől függően a találmány szerinti vegyületeket szabad formában vagy sóik formájában nyerjük ki, mivel a találmány oltalmi köre a vegyületek sóit is 'magában foglalja. A kapott sóformájú vegyületekből ismert módon, pl. alkalikus szerekkel vagy ioncserélőkkel való kezelés útján a szabad vegyületeket állíthatjuk elő. A kinyert szabad vegyületeket pedig szerves vagy szervetlen savakkal, főkénT gyógyászati felhasználásra alkalmas addíciós sók képzésére alkalmas savakkal addíciós sókká alakíthatjuk át. Ilyen savakként a következőket soroljuk fel: sósav, hidrogénbromíd, kénsav, foszforsav, salétromsav, vagy perklórsav, továbbá alifás-, cikloalifás-, aromás- vagy heterociklusos-karbon- vagy szulfonsavak, mint pl. hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, maleinsav, hidroximaleinsav, piroraeémsav, fenilecetsav, benzoesav, p-amino-benzoesav, antranilsav. p-hidroxi-benzoesav, szalicilsav, p-aminoszalicilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszulifonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulífonsav, halogénbenzolszulfonsav, toluolszulfonsav, naftalinszulfonsav, szulfamilsav, végül aszkorbinsav, metioninsav, triptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyületek fenti savakkal képzett sói és egyéb sói, pl. pikrátjai is felhasználhatók a kinyert szabad bázisok tisztítására. A szabad bázisokat sóikká alakítjuk át, a sókat leválasztjuk és a bázisokat a sókból felszabadítjuk. Az új vegyületek szabad bázis és sóformája között meglevő szoros kémiai rokonság alapján az előzőekben és a továbbiakban is, ha szabad bázisokról van szó, úgy értelemszerűen és célszerűen ebbe a vegyületek sói is beleértendők, A találmány szerinti új vegyületeket geometriai izomerek formájában, vagy amennyiben ezek asszimmetrikus szénatomot tartalmaznak, úgy különböző racemátkeverékek, racemátok vagy optikai antipódok formájában is kinyerhetjük. A kapott epiméreket vagy racemátkeverékeket az egyes komponensek fizikai kémiai tulajdonságainak különbsége alapján pl. kris-