155023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalifás aminok előállítására

7 tályosítással és/vagy kromatografikus úton szétválaszthatjuk. A racemátokat ismert mó­don az optikai antipódokra választjuk szét pl. optikailag aktív savakkal való reagáltatással, a diasztereomer sók elválasztásával és kívánt esetben a kapott sókból a bázis felszabadításá­val. A találmány szerinti eljárás olyan változa­tokra is kiterjed, amelyekben az eljárás tet­szés szerinti lépésében nyert közbenső termé­ket kiindulóanyagként alkalmazzuk és a még hiányzó eljárási lépéseket kivitelezzük, vagy az előállítási folyamatot tetszés szerinti lépés­ben megszakítjuk; vagy a kiindulóanyagokat a reakció közben képezzük, illetve a reakció­komponenseket származékaik, pl. sóik formá­jában használjuk fel. A találmány szerinti el­járásban főként olyan kiindulóanyagokat al­kalmazunk, amelyekkel a fentiekben kiemelt, különösen értékes vegyületek előállítása lehe­tővé válik. A kiindulóanyagok vagy ismert vegyületek, vagy ismert módszerekkel előállíthatók. így például 3,4,5-ihelyzetben aromás jellegű szubsz­tituensekkel triszubsztituált ciklohexanonszár­mazékot úgy állítunk elő, hogy 1,2-íhelyzetben aromás jellegű szubsztituenst tartalmazó etil­keton-származékot 1-helyzetfoen aromás jellegű szubsztituenst tartalmazó /11 -2-alkanoilvegyület­tel célszerűen alkálifémalkoholát, mint nátri­umetilát jelenlétében reagáltatunk. Az így ka­pott 3,4,5-helyzetben aromás jellegű szubszti­tuenst tartalmazó 3-hidroxi-ciklohexanonszár­mazékot pl. erős savval való kezeléssel dehidra­tálhatjuk, majd katalitikus hidrogénezés után a kívánt 3,4,5-ihelyzetben szubsztituált ciklo­hexanonszármazékot nyerjük. A kapott ter­mék redukciója útján, például komplex di­-könnyűfémhidrides, mint lítiumalumíníum­hidrides vagy nátriumbórhidrides kezeléssel a megfelelő 1-hidroxi-származékot nyerjük. A hidroxi-esoport az R szubsztituenssé alakítható át pl. halogénezőszerrel, mint tionilkloriddal vagy tionilbromiddai, foszíortribromiddal vagy trifeniloxifoszfordikloriddal való kezeléssel vagy aromás szulfokloriddal, mint toluolszulfonilklo­riddal vagy brómbenzolszulfoniikloriddal való reakció útján. A kiindulóanyagok előállítására irányuló egy további el járás változat aldolkondenzációból áll. ahol olyan bisz-acil-rövidszénláncú alkánvegyü­letet használunk fel kiindulóanyagként, amely­ben a karbonilcsoportokat legalább két szén­atom választja el egymástól és amelyek egy éterezett hidroxil-csoportot tartalmaznak. Ilyen vegyület pl. az l^-dibenzoilpropán vagy 1,3--dibenzoil-2-benziloxipropán. A kiindulóanya­got aromás jellegű metil-csopörttal szubsztituált vegyülettel, mint toluollal vagy pikolinnal al­dolkondenzációnak vetjük alá és a kapott cik­loalkándiolt dehidra tálas útján a megfelelő cikloalkadién-származékká alakítjuk át. Ez utóbbi folyamatban nyert olyan közbenső ve­gyületet, amely éterezett hidroxil-esoportot nem 8 tartalmaz, például piridinben krómtrioxiddal való reagáltatással telítetlen ketonná oxidálha­tunk, ez utóbbi hidrogénezéssel a kívánt telí­tett ketonná alakítható át. Az előbbi dehidrati-5 zálásnál nyert éterezett hidroxil-icsoportot tar­talmazó közbenső származékot hidrolizálhatjuk vagy hidrogenolízisnek vetjük alá, pl. kataliti­kus hidrogénezéssel, amikoris a telített ciklusos alkoholt nyerjük. 10 A kiindulóanyagként használt ketonokat a következő módszerekkel is előállíthatjuk: ß és /j'-helyzetben aromás jellegű szubsztitu­enst tartalmazó konjugált alkadienonokat, pl. • 15 dibenzilidénacetont Michael-kondenzációval aro­más jellegű metil-csoporttal szubsztituált ve­gyülettel reagáltatjuk. További módszer sze­rint l,24ielyzetben aromás jellegű szubsztitu­enst tartalmazó etilénvegyületet, 1-helyzetben 20 aromás jellegű szubsztituenst tartalmazó 1,3-bu­tadiénnel Diels-Aider kondenzációnak vetjük alá. a kapott 3,4,5-helyzetben triszubsztituált ciklo­hexánszármazéfcot epoxidáljuk pl. hidrogénper­oxiddai, majd a kapott epoxidot reduktív hasí-25 tásnak vetjük alá, adott esetben a nyert ciklo­hexanonszármazékot a megfelelő ketonná oxi­dáljuk. Aromás jellegű szubsztituenssé! mono-, di­\0 vagy triszubsztituált cikloalkanon kiindulóanya­gok előállítására az alábbi módszereket ismer­tetjük: Valamely alkánmolekularészben aromás jel­legű szubsztituenst tartalmazó alkándikarbon­,._ savésztert, pl. /npiridü-pimennsav-, vagy ß.ß'­-difenil-;:'-piridil-'pimelinsav-dimetilésztert Di­eckmann-féle kondenzációnak vetünk alá. a kapott ciklusos ketonsavat pedig pl. pirolízis­sel dekarboxilezzük. További módszer szerint . az alifás molekularészben aromás jellegű szubsztituenst tartalmazó alifás diketont, pl. 3--fenii- vagy 3-piridil-2y4-pentadk>nt vagy a­fenil- vagy a-piridil-a-benzoll-acetofenont acet­ecetsavas szintézisnek vetjük alá, majd a keto­,„ -csoporton lehasítást és dekarboxilezést vég­zünk, adott esetben pedig a kapott kondenzá­ciós terméket hidrogénezzük. A megfelelő ciklopentanon-kiindulóanyagokat pl. a megfelelő 'Ciklohexaiionszármazékokból ál-50 Htjuk elő Wallach-féle gyűrűszűkítéssel. E mód­szer értelmében a ciklohexanonszármazékot brómozzuk, a kapott dibromidot alkáliákkal ke­zeljük, dekarboxilezzük és a kapott 1-hidroxi­-ciklopentanon-karbonsavat oxidáljuk. 55 A megfelelő cikloheptanon-kiindulóanyagokat szintén a ciklohexanonszármazékokból állíthat­juk elő diazometán segítségével végzett gyűrű­bővítéssel. A ciklooktanon kiindulóanyagokat ciklohexanonból nyerjük oly módon, hogy az 6o enamin-kondenzációs terméket a propiolsav­etilészterrel reagáltatjuk, a 2-karibetoxi-ciklo­oktanonszármazékot először hidrolizáljuk, re­dukáljuk, majd dekarboxilezzük. A találmány szerinti vegyületek előállítására 65 jellemző a) eljárásváltozat első lépése előtt az 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom