155020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 19-nor-androsztánsor delta4,9,11-tirénjeinek előállítására

155020 8 ml brótrifluorid-éteráttál elegyítjük. 20 perc múlva a reakcióelegyet nátriuimihidrogénkarbonát-oldatra öntjük, metilénkloriddal extxaháljuk és vízzel mossuk. A szárított és vákuumban bepárolt szerves kivonatot 15 g ko- 5 vasavgélen (Merck) kromatografáljuk; ekkor a toluol-eíilacetát-eleggyel (19:1) eluált frakciókból metilénklorid-éter-pentán elegyből való átkristályosítás után 145 ,mg 3-oxo-17/3--benzoiloxi-./1!l

'

9

'

11

-19-nor-and

i

rosztatriént ka- 10 punk, amelynek olvadáspontja 149,5—151 C°. A trién alkoholos oldatban 231 m/i-nál és 340 mu-nál adszorpciós sávot mutat (f = 21000, ill. 30 600). 15 2. példa: 800 mg, 1. példa szerinti 3-oxo-17/í-benzoiloxi-/1(510

''

9

<

11

>-19-nor-androsztadién kristályos monoepoxid keverékét 24 g semleges, II. akli- 20 vitású alumíniumoxidon kromatografálunk. A toluol-etilacetát eleggyel (19:1) eluált frakciókból éter-pentán-elegyből való átkristályosítás után 78 mg 1. példa szerinti, nem egységes A kristályterméket kapunk. A további toluol- 25 -etilacetát (9:1) eleggyel eluált frakciókból metilénklorid-éter elegyből végzett átkristályosítás után 190 mg 3-oxo-lla^hidroxi-17/;-benzoik>xi~/l4>

9

-19-nor-androsztadiént nyerünk, melynek olvadáspontja 181—182 C°. IR spek- S0 truim (oldószer: metilénktorid): 2,75/x (ihidroxil); (benzoát); 6,02/*, + 6,23'/* + 8,30« (dienon). 10 mg hidroxidienont 0,1 ml metilénkloridban és 0,4 ml éterben 0,01 ml bórtrifluorid-éterát segítségével feloldunk és 20 percig az £5 elegyet szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az 1. példa szerint feldolgozzuk, így éterből való átkristályosítás után a 3-oxo-17/?-benzoiloxi- J4

.9.ii-I9-nor-andro'sztatriént kapjuk, amely az 1. példában nyert vegyülettel keverve nem 40 mutat olvadáspontcsökkenést. 3. példa: 4 g 1. példa szerinti 3-oxo-17/j-benzoiloxi- 45 -/

l

5<10);9<11)

-19-nor-androsztadién kristályos monoepoxid-keveréket 40 ml metilénkloridban és 160 ml abszolút alkoholban oldunk, utána keverés közben 8 ml bórtrifluorid-éterátot adagolunk az' oldathoz. Az oldatot 20 perc állás 50 után 250 ml telített nátriumhidrogénkarbonátoldatra öntjük és metilénkloriddal háromszor extraháljuk. A szerves kivonatot vízzel mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk, majd 200 g kovasavgélen (Merek) kromatografáljuk. 55 A toluol-etilacetát (49:1) eleggyel eluált frakciókból eternpentanbol való átkristályosítás után 790 mg 9,ll-dehidro-ösztron-17-benzoátot kapunk, amelynek olvadáspontja 103—108 C°. Az ibolyántúli tartományiban az alkoholos 60 oldatban 220 m/t-nál (s = 24 000) és 262 mc-inál (18 600) és 300 m/x-nál (« = 2800) mutat jnaximumokat. A toluol-etilacetát (19:!) elegygyel eluált frakciók a 3-oxo-d7/j-foenzoiloxi-,/|4'

9

'

u

~l'9-nor-iandro'Sztatriént tartalmazzák, 55 amelyből kristályosítás után 660 mg 149— 150,5 C° olvadáspontú terméket kapunk. 4. példa: 4 g 3-oxo-17/í-benzoiloxi-/l5

<

10

>'

9

<

n

>-19-nor-androsztadiént 80 ml metilénkloridban oldunk és 2,24 g 85%-os m-klórperbenzoesavval éjszakán át kb —8 C°-on állni hagyjuk és így ep oxidáljuk. Az 1. példában leírtak szerint feldolgozzuk, amikoris 3,81 kristályosított monoepoxid-keveréket kapunk. 1 g monoepoxid--keveréket toluolos oldatban 30 g semleges, II. aktivitású alumínium-oxidon adszorbeálunk. Az eluálást 100—100 ml toluol és toluol-etilacetát (49:1) eleggyel végezzük. Egy óra múlva az oszlopot 1,8 liter toluol-etilacetát (9:1) eleggyel mossuk és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot (960 mg) 10 ml metilénklorid és 40 ml éter elegyében oldjuk, majd keverés közben 2 ml bórtrifluorid-éterátot adunk hozzá. -15 perc múlva 80 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldatot adagolunk hozzá és metilénkloriddal háromszor extraháljuk. A kivonatot vízzel mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk, majd 50 g kovasavgélen (Merck) kromatografáljuk. A toluol-etilacetát (19:1) eleggyel eluált frakciókat metilénklorid-éter-pentán-eiegyből átkristályosítju'k. 470 mg 3-oxo-17/j-benzoiloxi-_•|-'.»-ii_ -19-nor-androsztatriént nyerünk, amelynek olvadáspontja 150—151 C°. A kapott kristályos monoepoxid-keverék anyalúgjából kinyert 550 mg bepárlási maradékot az előbbiekhez hasonlóan először alumíniumoxidon adszorbeáljuk, majd bórtrifluorid-éteráttal komplexszel kezeljük. Kovasavgélen végzett kromatografálás után így 130 mg 150—151 C° olvadáspontú 3-oxo-17/?-benzoiloxi-/1/

'>

!)

'

,1

J19-nor-androsztatriént kapunk. A teljes hozam a felhasznált kiinduióanyag súly 50° ir

ának felel meg. Azonos eredményhez jutunk akkor is, ha a persavas oxidáló oldatból a nyers monoepoxid-keveréket elkülönítjük és kristályosítás nélkül közvetlenül a leírt módon kromatografáljuk, majd bórtrifluorid-éteráttal reagáltatjuk. 5. példa: A 3-oxo-7ö-metil-17/j-benzoiloxi-/J5(io);B!n)_i9. -nor-androsztadiénből kapott nyers monoepoxid-keveréket a 4. példa szerint először alumíniumoxidon adszorbeáltatjuk, majd bórtrifluorid-éteráttal kezeljük. Ekkor kovasavgélen való kromatografálás után a 3-oxo-7!

a-metil-17/?-ibenzoiloxi-zl4

'

9

'

11

-19-nor-anidrosztatriént kapjuk. A kiindulóanyagként használt 3-oxo-7a-metil-17/

S

J

benzoiloxi-zJ

5

<i

(

»;

9

(

11

>-19-nor-androsztadiént az alábbi módon állítjuk elő: 18,75 g 7GHmetilösztronj

metiléter 180 ml tetrahidrof'iuránban képzett oldatához keverés közben, nitrogénáraimban. —16 CQ

-on 2 g lítiumalumíniuimhidridet adunk, 45 perc múlva 4