154981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imino-imidazolidin-származékok előállítására
11 elegyhez, majd az elegyet leszűrtük. A szűredéket 10%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítettük, és a kivált szilárd anyagot szűrőn összegyűjtöttük, majd pentánból átkristályosítottuk. Színtelen tűk alakjában 2,48 5 g 3-etil-4-imino-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidint kaptunk, 113—114 C° olvadásponttal (lezárt kapilláris). Az infravörös spektrum 5.96 mikronnál tartalmazott sávot. Az F19 mágneses magrezonancia spektrum acetonban két JQ szeptetet mutatott (J = 4,6 c.p.s.), 73,7 és 75,4 p.p.m.-nél elhelyezkedő centrummal, belső öszszehasonlítási alapként használt OCl3 F-ből. A H1 mágneses magrezonancia spektrum két széles elnyelési sávot mutatott 6,30 és 7,75 p.p.m.- 15 nél (mindegyik l-es terület), egy kvartetet (J = = 7 c.p.s.) 3,54 p.p.m.-nél elhelyezkedő centrummal (2-es terület), és egy triplet et (J = 7 c.p.s.) 1,15 p.p.m.-nél elhelyezkedő centrummal (3-as terület), belső összehasonlítási alapként 20 használt (CEL^Si-ből. Elemzési eredmény C9 H 7 F 12 N 3 -ra vonatkoztatva: Számított: C 28,06; H 1,83; F 59,20; N 10,91 25 Talált: C 28,40; H 2,16; F 58,96; N 11,16 6. példa: n-Dimetil-amino-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-ms- ^o til)-3-imidazolin előállítása R = X = —CH3; az összes Z = F Az előállítás reakcióját a csatolt rajz szerinti 7. reakcióegyenletben adjuk meg. 35 10,0 g 4-imino^2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin és 30 ml dimetil-szulfát (felesleg) elegyét 8 órán át melegítettük 200 C°~ on korrózióálló ötvözettel (Hastelloy védjegy- 40 zett néven ismert) bélelt, 80 ml űrtartalmú autoklávban. Az autoklávot 0 C°-ra hűtöttük és lefúvattuk. A kinyert sötét maradékban (44 g) levő dimetilszulfát-felesleget forráspontján elbontottuk olyan módon, hogy vissza- 45 folyató hűtő alatt fél óra alatt cseppenként 10 ml vizet adtunk hozzá. A reakcióelegyet lehűtöttük, majd híg vizes nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítettük. Éteres extrakció, majd vizes mosás, magnézium-szulfát fölött végzett 5 0 szárítás és az éteres extraktumok bepárlása Útján fehér, félig szilárd anyagot kaptunk, amelyet éter és pentán forró elegyében feloldottunk, majd az oldatot lehűtöttük és szűrtük. A szűredéket preparatív gázkromatográfiás 55 elemzésnek vetettük alá, és a két fő komponenst az oldószerek kizárásával elkülönítettük a távozó gázokból, folyékony nitrogénes csapdával. A szilicium-dioxidos kolonnán először eluált vegyület 3-metil-4-metil-imino-2,2,5,5- 60 -tetrakisz^(trifluor-metil)-imidazolidin volt (kb. 1 g különült el). A másodszor eluált vegyület (0,8 g különült el), amely 30—33 C° olvadáspontot mutatott, az alábbiak alapján 4^dimetil-amino-2,l2 l , l 5,5-tetrakisz-!(trifluor-metil)-3-imid- 6") 12 azolinnak bizonyult: H1 mágneses magrezonancia spektrum, éles (CH3 ) 2 ;N 3,19 p.p.m.-nél és NH sáv 6,05 p.p.m.-né; F19 mágneses magrezonancia spektrum, szeptet-pár (J = 4 c.p.s.) 4-69,4 és +7,78 p.p.m.-nél, belső összehasonlítási alapként használt FCCl3 -ból, 56,4 Mc-nál; infravörös spektrum a gyűrűben, C = N sáv 6,12 mikronnál és éles NH sáv 2,88 mikronnál. Elemzési eredmény CgH7 N 3 F 12 -re vonatkoztatva: (385,17) Számított: C 28,06; H 1,83; F 59,20; N 10,91 Talált: C 28,51; H 2,28; F 59,33; N 10,85 7. példa: A) 3-Etil-4^etil-imino-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin és B) 4-Etil-amino-2,2,5,5-tetrakisz-'(trifluor-metü)-3-imidazolin előállítása A) R = —C2 H 5 ; X = — C 2 H 5 : az összes Z = F B) R = H; X = ^C2 H 5 ; az összes Z = F 20,0 g 4-imino-2,2,5,5-tetrakisz-:(trifluor-metil)-imidazolidin 50 ml dietil-szulfáttal készített oldatát visszafolyató hűtő alatt 75 percen át forraltuk, majd óvatosan 20 ml vizet adtunk a forró reakcióelegyhez a dietil-szulfát feleslegének elbontása céljából. A fekete reakcióelegyet 300 ml vízzel hígítottuk, majd 6 n nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítettük. A szerves fázist vízgőz-desztillációval (teljes térfogat 100 ml) elkülönítettük, és a desztillátumot éterrel extraháltuk. Betöményítés útján egy szilárd anyag és egy olaj 23,8 g súlyú keverékét kaptuk. Az egész mintát újra kezeltük 40 ml dietil-szulfáttal, majd a fenti módon forraltuk visszafolyató hűtő alatt. Ilyen módon 21,5 g olajat különítettünk el. Gázkromatográfiai elemzéssel azt találtuk, hogy az olaj 56% 10,0 perc retenciós idejű anyagból, 33% 12,6 perc retenciós idejű anyagból, 7% 3-etil-4-imino-2,2,5,5-tetrakiszn(trifluor-metil)-imidazolidinből és 2% reagálatlan kiindulási anyagból állt. Preparatív gázkromatográfiával a két fő komponensből tiszta mintákat kaptunk. Az először eluált vegyület (A) 3-etil-4~etil-imino-2,2,5, 5-tetrak;sz-;(trifluor-metil)-imidazolidin volt, amely olajként különült el; nD 23 = 1,3624. Rövid kolonnában végzett desztillációval az alábbi analitikai mintát kaptuk: H1 mágneses magrezonancia: 6.7 tau — wt. 5 multiplet durván két kvartettel, egy másik ráfekvő csúccsal; és 9,0 tau — wt, 6, ahol a két átlapoló triplet centruma 9,01-nél (J = 7,5 c/s) és 9,03-nál (J = = 6,0 c/s) van. CDCl3-ban trifluor-ecetsav és deutérium (két fázis) hozzáadása a 6,7-es csiicsot tiszta kvartetté (wt. 4) és a 9,0-es csúcsot tripletté (yt. 6) változtatta. A tömegspektrum egy további csúcsot mutatott m/e 413-nál. Infravörös spektrum: 3480 cm"1 (NH) és 1705 cm-i (C = N). Elemzési eredmény C11 Hi|F 12 iN 3 -ra vonatkoztatva : 6
