154981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imino-imidazolidin-származékok előállítására
154981 9 10 rítottuk, és 100 C°-on szublimáltattuk (10 mm). Ilyen módon 5,79 g 4-imino-i2,5-bisz(trifluor-metil)J 2,, i 5-biszi(trifluor-metil)-imidazolid i nt kaptunk fehér, kristályos por alakjában, 142—144 CG olvadásponttal; (lezárt kapilláris; B-termék). A B-termék F19 mágneses magrezonanciája acetonban azt mutatta, hogy a termék két izomer elegyéből állt, amelyek közül az egyik túlsúlyban volt. A CF3 terület komplex multipletet mutatott +i7i2,8 p. p. m.-nél (3F) és komplex multipleteket kb. 1 : 2 arányban 77,1 és 77,7 p. p. m.-nél (mindkettő együtt, 3F); a CF2 H terület két dubletet (J = 54 c. p. s), amelyek további komplex multipletekre hasadtak, +127,0 és +131,0 p. p. m. középpontokkal. A H1 mágneses magrezonancia két tripletet mutatott (J== = 54 c. p. s.), két vállal, melyeknek központja tau = 3,56 és tau = 3,08-nál volt (mindegyik IH); széles abszorpció tau = 5,12-nél (IH) és nagyon széles abszorpció tau = 3,0-nál (2H). Az infravörös abszorpció 5,97 mikronnál mutatott sávot C=:N-re. Elemzési eredmény C7 H 5 F 10 iN 3 -ra vonatkoztatva : Számított: C 26,18; H 1,57; F 59,17; N 13,08 Talált: C 2.6,49; H 1,45; F 59,15; N 12,92 A kiindulási anyagként használt pentafluorizopropilidén-imint úgy állíthatjuk elő, hogy fenil-izocianátot pentafluor-acetonnal reagáltatunk trifenil-foszfin-oxid jelenlétében 200 C°-on és így N-fénil-pentafluor-izopropilidén-imint kapunk. Ezt a terméket először ammóniával, azután foszior-^pentoxiddal reagáltatjuk, és így a kívánt pentafluor-izopropilidén-imint kapjuk. 4. példa: S-IMetiW-imino-S^jSjo-tetrakisz-^trifluor-metil)-imidazolidin és 3-metil-4-metil-imino-2,2,5,5--tetrakisz-í(trifluor-jmetil)-imidazolidiin előállítása R = CH3 ; X = H és — CH 3 ; az összes Z = F metil-származékból (először eluált komponens) állt. A két vegyületet pentánból végzett frakcionált kristályosítással különítettük el. Az átkris-5 tályosítás előrehaladását gázkromatográfiával követtük, és mindegyik komponens átkristályosítását 99%rnál nagyobb tisztaságig végeztük. A tiszta 4-imino-3^metil-j 2,2,5,5-tetrakisz^(trifluor^metil)-imidazolidint a kevésbé oldható 10 komponensként kaptuk (az eredeti 2,3%) színtelen tűk alakjában, 12I1-H122 C° olvadásponttal (leforrasztott kapilláris). Az infravörös spektrum 5,95 mikronnál mutatott sávot C = N-re. Az F19 mágneses magrezonancia acetonban 15 szeptetet mutatott (J = 4,6 c. p. s.) 73,6 p. p. m.nél elhelyezkedett centrummal, és egy multipletet 75,4 p. p. m.-nél, belső standardként használt CCIsF-ből. A H1 mágneses magrezonancia (CD3 ) 2 CO-ban szeptetet mutatott (JJJJ-= 0$5 c -20 P- s.) 3,12 p. p. m.-nél (3-as terület) és két széles abszorpciót 8,1 és 5,95 p. p. m. nél (mindegyik l-es terület). Elemzési eredmény C8 H 5 F 12 N 3 -ra vonatkoztatva : 25 Számított: C 25,89; H 1,36; F 61,43; N 11,32 Talált: C 25,:92; H 1,54; F 60,73; N 11,92 A tiszta 3-metil-4-metil-imino-2,2,5,5-tetra-30 kiszH(trifluor-metil)-imidazolidint a legoldhatóbb komponensként kaptuk (az eredeti 73%) fehér, kristályos por alakjában, 48—49 C° olvadásponttal. Az infravörös spektrum 5,92 mikronnál mutatott sávot C = N-re. Az F19 35 mágneses magrezonacia spektrum acetonban egy szeptet-párt mutatott (J = 46 c. p. s.) 73,6 és 75,4 p. p. m.-nél, belső vonatkozási alapként használt CCl3 F-ből. A H 1 mágneses magrezonancia spektrum (GD3 ) 2 íCO-ban szingleteket 40 mutatott 3,33 és 3,02 p.p.m.-nél (mindegyik 3-as terület) és egy széles abszorpciót 6,25 p.p.m.-nél (l-es terület), belső vonatkozási alapként használt (CH^iSi-bol. Elemzési eredmény CgBjF^Ns-ra vonatkoz-45 tátva: Az előállítás reakcióit a csatolt rajz szerinti 5. reakcióegyenletben adjuk meg. 10,0 g 4-imino-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin 20 ml dimetil-szulfáttal készített oldatát gyorsan forrásig (kb. 188 C°) melegítettük. Cseppekben 50 ml vizet adtunk a forró reakcióelegyhez, hogy elbontsuk a dimetil-szulfát feleslegét. Ezután a kapott oldatot lehűtöttük és kb. 135 ml 10%.-os nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítettük. Az elkülönülő fehér, szilárd anyagot elkülönítettük, szűrőn összegyűjtöttük, vízzel alaposan mostuk, majd levegőn szánítottuk. Ilyen módon a metilezett származékokból 9,42 g nyers keveréket kaptunk. Az „Apiezon L" néven ismert kőolajzsírral 95 C°-on impregnált tűzálló kerámiával töltött oszlopon végzett gázkromatográfiás analízis azt mutatta, hogy az elegyet 73% dimetil-származékból (másodszor eluált komponens) és 23% mono-Számított: C 28,Ű6; H 1,83; F 59,20; N 10,91 Talált: C 28,30; H 1,89; F 58,51; N 10,65 50 5. példa: 3-Etil-4-imino-2,2,5,5-tetrakisz^(trifluor-metil)-imidazolidin előállítása 55 R — C2 H S ; X — H; az összes Z = F Az előállítási reakciót a csatolt rajz szerinti 6. reakcióegyenletben adjuk meg. 60 5,0 g 4-iminoJ2,2,5,5-tetrakl isz^(trifluor-imetil)-imidazolidin és 10 ml dietil-szulfát elegyét 5 perc alatt forrásig (kb. 200 C°) melegítettük, majd óvatosan vizet adtunk a forró reakcióelegyhez, hogy elbontsuk a tri etil-szulfát fe-65 leslegét. 1,0 g aktív szenet adtunk a reakció-5
