154981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imino-imidazolidin-származékok előállítására
154981 29 30 levő centrummal, és kettőt azonos intenzitással, 73,8 p.p.m.-inéi és 78,4 p.p.m.-nél levő centrummal. Az alsó és a íelső tartomány hányadosa közelítőleg 5 : 4 volt. A proton mágneses magrezonancia a spektrum egy éles szingletet tartalmazott 3,9 p.p.m.-nél (CH3O) és egy széles sávot, melynek centruma 6,7 p.p.m.-nél volt [H—N—(1)]. Az aromásokra vonatkozó AaB^képlet eltorzította az alsó terület (NH), amely 7,25 p.p.m. és 9,3 p.p.m. között jelent meg (3H), és magába foglalta a 8,00 p.p.im. centrum széles sáviként jelentkező B2 részt. Az A 2 rész centruma 7,04 p.p.m.-nél (J = 9 c.p.s.) jelentkezett (2H). Amikor difluor-ecetsavat adtunk a rendszerhez, a magas terület (NH) eltolódott, és éles szingletként jelentkezett 5,65 p.p.m.-inél; az alsó terület (NH) eltűnt, és az aromások jellegzetes A2B2 képet adtaik 7,5 p.p.m.-nél (,T = 9 c.p.s.) levő centrummal (4H). Az utraibolya 'elnyelési spektrum acetonitrilben a maximális elnyelést, lambdamax -ot 220 millimikronnál (epszilon = 16 800) és 278 millimikronnál (epszilon = 17 100) mutatta. 32. példa: 4--(Krotonil-irnino)2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin előállítása R = H; X==— COCH=CHCH3 ; az összes Z = F (izomerekkel és tautomerékkel) Mindenben a 29. példa szerinti módon jártunk el, azzal az eltéréssel, hogy 7,0 g (19,6 millimól) 4-imino-2,2,5,5-tötrakisz-(trifluor^metil)-imidazolidint használtunk, a péklór-benzoil-klorid helyett 2,0 g (20,0 millimól) krotonil-kloridot használtunk, és a reakcióéi egyet 63 órán keresztül forraltuk visszafolyató hűtő alatt. A 4,8 g súlyú szilárd reakciótenméknek kloroformból végzett frakcionált átkristályosításával cisz- és transz-izomereket, továbbá 0,7 g 4-(kro:tonil-imiino)-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin cisz^transz keverékének fehér kristályait kaptuk, 208,8—213,8 C° olvadásponttal. Elemzési eredmény CnHyF^N-jO-ra számítva: Számított: C 31,08; H 1,66: F 53,64; N 9,89 Talált: C 30,86; H 1,73; F 53,13; N 9,68 (cisz-transz elegyre). Az infravörös, továbbá a proton és a fluor mágneses magrezonancia spektrumok konzisztensek voltak. 33. példa: 4-(Heptanoil-immo)-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin (és tautomerjeineik) előállítása R = H; X = — CO(CH2 ) 5 CH 3 ; az összes Z = F Mindenben a 32. példa szerinti módon jártunk el, azzal az eltéréssel, hogy krotonil-klorid helyett 3 g (20 imillimól) n-heptanoilnkloridot használtunk. 5,5 g szilárd terméknek klorid helyett 3 g (20 millimól) n-heptanoil-Jkloridot használtunk. 5,5 g szilárd terméknek kloroformból végzett átkristályosításával fehér tűk alakjában 1,6 g 4-(heptanoil~imino)-2,2,5,5--tetrakisz-(trifhior-metil)-imidazolidint kaptunk, 87,5—88,0 C° olvadásponttal. Elemzési eredmény Cj/jH^F^NjO-ra vonatkoztatva : Számított: C 35,85; H 3,22; F 48,82; N 8,86 Talált: C 35,49; H 3,13; F 48,06; N 8,69 Az infravörös spektrum, továbbá a proton és a fluor mágneses magrezonancia spektrumok konzisztensek voltak. 24. példa: 4-(Diklór-acetil-imino)-2,2,5,5-tetrakisz-(trifluor-metil)-imidazolidin (és tautamerjeinek) előállítása R = H; X = — COCHCI2; az összes Z = F Mindenben a 32. példa szerinti módon jártunk el, azzal az eltéréssel, hogy a krotonil-klorid helyett 25 ml diklór-acetil-Moridot használtunk. 6 g szilárd terméknek éter és pentán elegyéből végzett átkristályosítás útján fehér kristályok alakjában 1 g 4-(diklór-acetil-imino)-2,2,5,5-tetrakisz:-(trifluorHmetil)-imidazolidint kaptunk, 100,2—101,2 C° olvadásponttal (lezárt kapilláris). Elemzési eredmény CgH^Fi^ClaN^O-ra vonatkoztatva : Számított: C23,10; H 0,64; Cl 15,15; F 48,72; N 8,98; molekulasúly 468,06 Talált: C 22,95; H 0,63; Cl 14,91; F 47,71; N 8,95 A tömegspektrum a további csúcsot 467 m/e-nél tartalmazta, a legbőségesebb mennyiségben jelenlevő Cl33 ion alapján. Az infravörös spektrum, az ultraibolya spektrum és a mágneses magrezonancia spektrumok konzisztensek voltaik, és tautomereiket jeleztek. 35. példa: 4-(2,4-Diklór-fenoxi-acetil-imino)-2,2,5,5-tetrakisz-fluor-metilj-knidazolidin (és tiautomerjeinek) előállítása R = H; X = —COCH2OC 6 H 3 Cl2—2,4; az összes Z = F Mindenben a 29. példa szerinti módon járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a p-klór-benzoil-klorid helyett 3,5 g (14,6 millimól) 2,4-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15
