154977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxo-7-fenil-1,2,3,4,6,7-hexahidro-11bH-benzo(a)kinolizinek előállítására

154977 temér ammóniumsóvá alakítjuk át ill. a kapott savval képezett addíciós sóból az (I) általános képletű bázist felszabadítjuk. A fenti képletek meghatározásában említett alkilcsoport metil-, etil-, propil-, izopropil-, n- 5 -butil-, izobutil-, szek.butil- vagy tercJbutilcsoport, az alkoxiesopor.t pedig metoxi-, etoxi-, propqxi- vagy izopropoxiesoport lehet. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása előnyösen valamely (II) képletű 3,4-dihidro- i0 -izokiinolinnak (ül. egy ilyen vegyület valamely sójának) metilvinilketonnal vagy az aceton valamely Mannich-bázisával (ill. egy ilyen Mannioh-bázis valamely, előnyösen kvaternér sójával) való reagáltatása útján történhet. 15 3,4^dihidro4zokinolrnként előnyösen a csatolt rajz szerinti (Il/a) — (H/l) általános képleteknek megfelelő • vegyületek alkalmazhatók; e képletekben R', R" és R'" egyenlő vagy különböző jelentésűek lehetnek éspedig hidrogén- 20 atomot, fluor-, klór- vagy brómatomot, 1—4 szénatomos alkilgyököt vagy 1—3 szénatomos alkoxigyököt, R' és R" együtt pedig egy metiléndioxi-csaportot is képviselhetnek; a (11/a) —• (II/c) képletekben pedig a benzolgyűrűk a 25 fentebb megadott módon helyettesítve is lehetnek. A találmány szerinti eljárásban kiindulóanyagként felhasználható 3,4-dihidro-izokinoli- 30 nok példáiként a helyettesítetlen 4wfenil-3,4-dihidro-izokinolin mellett még a következő 3,4--dühidro-izokinolinok említhetők: 3-metilJ

4-tfenil-, 35 3-n-propil-4-ifenil-, 4-metil-4-fenil-, 4-n-butil-4-fenil-, 4-jp-tolil-7-nietil-, 4-/(p-izopropilifenil)-7-izopropil-, 40 4^(p-metoxifenil)-6-metoxi-, 4H(p-fluonfenil)-7^fluor-, 4-'(p^klórfenil)-'6-klór-, . 4-(p-klórfenil)-7-klór-, 4-(p-brómfenil)-7-bróm-, - 45 4-«f eniM3,7-metiléndioxi-, 4-fenil-6jmetoxi-, 4-jp-tolil^6,l

7-dimetoxi-, 4-i(3,4-dimetillfenil)-6,7-dimetil-, 4-(3,4-metiléndioxifenil)^6,7-metiiéndioxi-, 50 4-i(3,4-<dimetoxifenil)-6,7-dimetoxi-3,4-dihidro-4zokinolin. Az aceton Mannieh-bázisaiként előnyösen az alábbi vegyületek jöhetnek tekintetbe: 55 1 -dimetilamino-but anon^3, l-dietilamino-butanon-3, l-piperidino-butanon-3, l-morfolino-Jbutanon^S, 1 -pir rolidino-butanon-3. Az ilyen Mannich-bázisok kvaternér sóinak jellemző példáiként elsősorban a metojodidok és metobromidok említhetők. 60 65 A (II) általános képletű vegyületnek metilvinilketonnal való reagáltatása előnyösén a (II) képletű vegyület hidrokloridjának oldószer nélkül kb. 100 C° hőmérsékleten való 1—2 órai hevítése Útján történhet. Hidroklorid helyett természetesen a (II) képletű vegyület más sói, pl. a hidrobromid is használhatók; alkalmazhatjuk — bár általában kevésbé jó eredménnyel — szabad bázis alakjában is a (II) általános képletű vegyületet. Lefolytatható a reakció valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében is. Oldószerként bármely olyan oldószer, alkalmazható, mely egyrészt eléggé poláris ahhoz, hogy a kiindulóanyagokat oldani tudja, másrészt nem tartalmaz „aktív" hidrogénatomokat, mert különben mellékreakciókat adhat a metilvinilketonnal. ' Oldószerként elsősorban rövidszénláncú alkoholok, mint metanol, etanol, izopropanol, propanol vagy terc. butanol jönnek tekintetbe. Oldószer alkalmazása esetén rendszerint az oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsékleten dolgozunk. Metilvinilketon helyett az említett Mannich,-bázisok valamelyike is alkalmazható. Előnyösen oly módon járunk ilyenkor el, hogy a Mannich-bázis kvaternér sóját a (II) általános képletű bázissal vagy ennek valamely sójával a fent megadott körülmények között, oldószer nélkül vagy valamely közömbös oldószerben, pl. etanolban hevítjük. Alkalmazhatjuk a Mannich-bázis acetátját is. A fent leírt reakciók végbemeneteléhez általában 1/2 ^- 48 órai idő szükséges. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók a (III) általános képletű dikarbonsavészterek rntrarnolekuláris észterkondenzációja útján is. A (III) általános képletű észterek jellemző példáiként az l-karboximetil-2-i(2-karboxietil)-4-fenil-l,2,,3,4-tetrahidro-izokinolin metil-, etil- vagy tere.butilésztere, valamint ezeknek a (H/a)— (II/l) általános képletekhez hasonló módon helyettesített származékai említhetők. Az észterkondenzációt önmagában ismert módon, a (III) általános képletű észter valamilyen kondenzálószerrel, pl. alkálialkoholáttal, bórtriifluoriddal vagy nátriumhidriddel való kezelése útján folytathatjuk le. A ciklizálás célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, mint benzolban, éterben vagy toluolban mehet végbe. Az eljárás egyik előnyös kiviteli alakja esetében a (III) általános képletnek megfelelő diésztert száraz benzolban, nátrium-etilát jelenlétében hevítjük, a képződő alkohol folyamatos azeotrop eltávolítása mellett. Az így közbenső termékként kapott (IV) ill. (V) általános képletű 2-oxo-l- vagy -3-karbalkoxi-vegyületet — e képletekben az általános jelek jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel és a benzolgyűrűk a fent megadott módon helyettesítve is lehetnek — önmagában ismert módon elszappanosítjuk és dekarboxilezzük. A karbalkoxi-csoport ill. cso\