154971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolszármazékok és azokat tartalmazógyomirtószerkészítmények előállítására

154971 előnyösen szobahőmérsékleten vagy kb. 100 C°ig való hevítés köziben. Azokat a II általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Z hidrogénatomot képvisel, a 2-acilamino-tiazolok előállításának is- 5 mert módszerei szerint készíthetjük, például az E. Pedley (idézett hely) által a 2-acetamido-tiazol vagy az Ueda, Ueda és Toyoshima által [Yakugaku Zasshi 79, 9)20 (1959), Chem. Abs. 53, 21888c] a 2^ropionamido-tiazol előállítására 10 leírt módon 2-amino-tiazolnak egy III képletű savval, savanhidriddel, savhalogeniddel, észterrel vagy tioészterrel való reagáltatásával — ebben a képletben Y halogénatomot vagy hidroxi-, alkoxi- vagy alkiltiocsoportot vagy 15 R• CO • O-csoportot jelent (R jelentése azonos a fentivel) —. A reakciót adott esetben közömbös szerves oldószer, például egy aromás szénhidrogén (pl. benzol, toluol, xilol) vagy egy keton (pl. aceton) és egy savlekötőszer, pl. egy 20 alkálikarbonát, -hidrogénkarbonát, vagy -h'idroxi, vagy egy tercier bázis, pl. trietilamin, piridin vagy 'kmolin, jelenlétében hajthatjuk végre. Azok a II általános képletű vegyületek, ame- 25 lyek képletében Z HgCl- vagy HgO-CO-CH3-csoportot képvisel, előállíthatók azokból a megfelelő II általános képletű vegyületekből, amelyek képletében Z hidrogénatomot képvisel. E célból a vegyületet higany(II)kloriddal vízben, SO higany(II)acetáttal vízben, majd egy alkálikloriddal, például nátriumkloriddal kezelve olyan vegyületté alakítjuk át, amelynek képletében Z HgCl-Jcsoportot jelent, vagy a vegyületet higany-acetáttal kezeljük ecetsavban, szükség 35 esetén kb. 100 C°-ra való hevítés közben. b) Az I általános képletű tiazolszármazékok előállíthatók továbbá a IV általános képletű 2-amino-5-halogénbiazoloknak egy III általános képletű vegyülettel való acilozása útján, amikor 40 is a reakciót az előbbiekben a II általános képletű vegyületek előállítására közölt módon hajtjuk végre. A IV általános képletű 2-amin>o~5-halogén- 45 tiazolok a megfelelő 2-acetamido-5-halogéntiazoloknak híg vizes savval való hidrolizálásával állíthatók elő, például mint azt E. Pedley (idézett hely) 2-amino-j5-klórtiazolnak a 2-acetamidoJ54dó;rtiazolból való előállítására vonatko- 50 zóan leírta. Az alábbi példák szemléltetik a vegyületeknek a találmány szerinti előállítását. •1. példa: 55 4,18 g ciklopropánkarbonilkloridot [készült Cloke és munkatársai szerint, J. Amer. Chem. Soc. 53, 2791 (1931)] 40 perc alatt hozzácsepegtetünk keverés közben 5,38 g 2-amino-ö-klór- 60 -tiazolnak (készült E. Pedley szerint, idézett hely) 4 ml piridinnel és 100 ml vízmentes acetonnal készült oldatához, miközben a hőmérsékletet jégfürdő segítségével +5 C°-on tartjuk. Ezután a reakciókeveréket visszafolyató 65 hűtő alatt 1 óra hosszlat melegítjük, lehűtjük, és az aceton t csökkentett nyomás alatt 40iC°-ot meg nem haladó hőmérsékleten eltávolítjuk. A kapott maradványt 200 ml vízzel eldörzsöljüik, szűrőre visszük, 500 ml vízzel mossuk és két ízben 50 ml víz és 150 ml etanol elegyéből átkristályosítva 5,73 g 5-klór-2^iklopropánkarbonamido-tiazolt kapunk 208—210 C°-on olvadó fehér tűk alakjában. 2. példa: 10,8 g 2-ciklopropánkarbonamicfco-tiazolt feloldunk 900 ml forró vízben, és a forró oldathoz egy adagban 19,0 g higanyacetátot adunk. A keveréket gőzfürdőn keverés közben 30 percig melegítjük. Ezután 200 ml tömény vizes nátriumklorid oldatot adunk hozzá, lehűtjük, és szűrőre visszük. A szilárd anyagot sorjában 500 ml vízzel, 500 ml metanollal és 500 ml acetonnal mossuk, és megszárítjuk. 23,82 g 5rklórhigany-2-ciklopropánkarbonamido-tiazolt kapunk 300 C° fölötti olvadásponttal. 23,83 g 5-klórihigany^2-ciklopropánkarbonamido-tiazolt porítunk, és 13«£- g jódot és 14,0 g káliumjodidot tartalmazó 500 ml vízben szuszpendáljuk, majd a keveréket keverés közben 6 óra hosszat 100 C°-on melegítjük. Lehűtés után a kicsapódott szilárd anyagot elválasztjuk, 30 ml telített vizes nátriumtioszulfát-oldattal mossuk, és kétszer a lehető legkisebb mennyiségű metanolból átkristályosítva 11,31 g 5-jód-2-ciklopropánkarbonamido-tiazolt kapunk halvány rózsaszín, 223—225 C°-on olvadó tűk alakjában. A fenti előállítási eljárásban használt 4,16 g 2-ciklopropánkarbonamido-tiazolt (op. 163— 166 C°) az 1. példában 5-klór-2-ciklopropánkarbonamido-tiazomak az előállítására leírt módon kapjuk, a 2-amino-5-klórtiazolt 2-aminotiazollal (4,00 g) helyettesítve. 3. példa: 8,4 g 2-eiklopropánkarbonamido-tiazolnak 50 ml vízmentes kloroformmal készült oldatához fél óra alatt cseppenként hozzáadunk 8 g brómot, miközben a hőmérsékletet jégfürdő segítségével 5 és 10 C° között tartjuk. Ezután a keveréket visszafolyató hűtő alatt 2 óra hosszat melegítjük, majd éjjelen át állni hagyjuk, és a kloroformot vízfürdőn elpárologtatjuk. A szilárd maradványt 30 ml tömény vizes nátriumtioszulfát-oldattal eldörzsöljük, szűrőre visszük, és kétszer a lehető legkevesebb metanollal átkristályosítva 7,Í52 g 5-bróm^2-ciklopropánkarbonamido-tiazolt kapunk 216—218 C°-on olvadó fehér tűk alakjában. 4. példa: 5i60 g jódnak 3 1 jégecettel készült szuszpenziójába keverés közben kb. 1 óra hosszat klórt vezetünk, amíg az eredeti súlya 157 g-mal