154952. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzo(a)kinolizin-származékok előállítására

3 pl. a 2nformilamino-3-izobutilH9,íÍ'0-dimetoxi-l,i2, 3,4,í6,7-ihexahidro-benzo[a]kinolizin szedatív ha­tást mutat. A találmány szerinti új vegyületeket több­féle módon állíthatjuk elő. A legcélszerűbb 5 eljárás abból áll, hogy valamely II. általános képletű 2-amino-benzo[a]kinolizint, — ebben a képletben R1; R 2 és R a jelentése az I. képlet­re fentebb megadottakkal megegyezik — a megfelelő savkloriddal az I. képletnek meg- 10 felelő savamiddá átalakítjuk. Amikor R4 je­lentése egyenes vagy elágazott szénlánoú alkil­-csoport, savklorid helyett a megfelelő savat vagy savanhidridet is használhatjiuk. Amikor R4 jelentése hidrogén, hangyasavat használunk. i5 A savamidot só vagy kvaterner származék alakjában izolálhatjuk, de utólag is készíthe­tünk belőle sót vagy kvaterner származékot. A II. általános képletű 2-amino-Jbenzo[a] kinolizin vegyületeket a megfelelő 2-hidroxi- 20 •imino-benzo[a]kinolizin vegyületekből önmagá­ban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. A savamidok kialakításához felhasznált sav­kloridok az I. képletben szereplő R4 fentebb részletezett jelentése szerinti egyenes vagy 25 elágazott szénlánoú alkilkarbonsavakból, vagy ciklusos vagy heterociklusos-csoportot vagy csoportokat vagy ezek helyettesített származé­kait tartalmazó karbonsavakból, illetve alkil­vagy alkilénkarbonsavakból készíthetők el. so A savamid készítése aminból és a savklorid­ból indifferens oldószerekben, pl. benzolban, kloroformban, diklóretánban történhet, célsze­rűen savmegkötő szerek jelenlétében. A sav­megkötőszer szerves tercier bázis, pl. piridin, 35 trietilamin, vagy bázikus anorganikus vegyü­let, pl. nátriumkarbonát, nátriumhidrogénkar­bonát lehet. Szerves tercier bázisok esetében a savmegkötő feleslege képezheti egyidejűleg az oldószert. 40 Amikor R4 jelentése egyenes vagy elágazott szénláncú alkilicsoport, a savamidot aminból és savból illetve savanhidridből is készíthetjük. Oldószerként a megfelelő sav illetve savan­hidrid feleslegét használjak. 45 A találmány szerinti új savamidok vízben nem oldódó vegyületek, de a szokásos szerves vagy szervetlen savakkal, mint ecetsavval, bor­kősawal, citromsawal, foszforsawal, metán­szulfonsavval, sósavval vagy brómhidrogénsav- 50 val vízben oldódó, kristályos sókat képeznek. Az I. általános képletű vegyületeket gyó­gyászatilag nem toxikus savakkal képezett sók (klórhidrát, szulfát, foszfát, etánszulfonát, fumarát, maleát, szukcinát, tartarát, aszkonbat) 55 alakjában, vagy kvaterner vegyületté alakítva alkalmazhatjuk. A sókat, illetve a kvaterner származékokat önmagukban ismert módszerek­kel állíthatjuk elő. 60 Jelen találmány magában foglalja az I. általános képletű vegyületek izomer jeit és az izomerek keverékeit is. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: g5 4 1. példa: 2HFormilamino-3-izobutil-9,10-dimetoxi-!l,2,3,4,i6, 7-hexahidro^benzo [a] kinolizin 5 g (0,0157 mól) 2-amino-3-izobutil-9,10-di­metoxi-l,i2,!3,4,ß,7-benzofa]kinolizinihez 2 g (0,0(43 mól) 98—,lűö%-os hangyasavat csepegte­tünk hűtés köziben. A reakcióelegyet 3 órán át forraljuk 160 C° külső fürdőhőmérsékleten. A hangyasav feleslegét vákuumban ledesztillál­juk, a maradékot melegen benzolban felvesz­szük, és 10%^os nátriumkarbonát-oldattal meg­lúgosítjuk. A kivált kristályokat leszűrjük, benzolból kristályosítjuk. Termelés: 3,5 g, op.: 198—200 C°. 2. példa: 2iAcetilamino-3-metilH9,íl0-dimetoxi-l,í2,3,4,6,7--íiexahidro-benzofajkinolizin 5 g (0,0181 mól) 2-,amino-3-metil^9,10-.dimet­oxi-l,2,3,4,6,7-benzo[a]kinolizin, 25 ml abszolút benzoics, és 2,22 g (0,0212 möl) trietilamino ol­datához keverés közben hozzácsepegtetjük 1,57 g (0,02 mól) acetilklorid 10 ml abszolút benzol­lal készített oldatát 5° alatti hőmérsékleten. Fél órán át 0-—5° közötti hőmérsékleten tart­juk az elegyet, majd 2 órán át rázatjuk szo­bahőmérsékleten. Másnapig állni hagyjuk. Az anyagot 10 percig forraljuk, majd jeges víz­re öntjük és benzollal extra'háljuk. Csak rész­ben megy oldatba, ezért leszűrjük. Ezt a ki­szűrt anyagot, valamint a benzoics fázis be­párlási maradékát benzolból kristályosítjuk. Termelés: 3,5 g, op.: 226—227 C°. 3. példa: 2-Acetilamino-3-etil-9,10-dimetoxi-l,2,3,4,6,7--hexahidro-benzo[á] kinolizin 5 g (0,01172 mól) 2-amino-3-etil-9,il0-dimetoxi­-l.a.S^.ßJ-'hexahidro-benzoCalkinolizin és 2,02 g (0,02 mól) trietilamin 25 ml abszolút benzolos oldatához keverés közben hozzácsepegtetjük 1,5 g (0,019 mól) acetilklorid 10 ml abszolút ben­zollal készített oldatát 5 C° alatti hőmérsékle­ten. A reakciókeveréket másnapig szobahőmér­sékleten állni hagyjuk, majd fél órán át for­raljuk. Az elegyet jeges vízre öntjük, a ka­pott keveréket benzollal extraháljuk, majd az egyesített és megszárított benzolos kivonatokat bepároljuk. A maradékot etilalkohol-etilacetát keverékéből kristályosítjuk. Termelés: 3,2 g, op.: 221-^222 C°. 4. példa: 2HPropionilamino-3-izobutil-9,íli 0-dimetoxiwl,2,3, 4,6,74iexa, hidro-benzo[a]kmolizin a) 5 g (0,0157 mól) 2-amino-3-izobutil-9,!l0--dimetoxi-il, 2,3,4,8,7 -hexahidro-benzo[a]kinolizin-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom