154894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására
: V 154894 3 - - - * 4 pott (la) vagy (lb) képletű bázisokat kívánt esetben savakkal képezett sóikká alakítjuk. A kiindulási anyagként felhasznált (V) képletű epoxidok a (IV) képletű halogérihidrinekből hiidrogénihalogenid elvonással állíthatók elő. A találmányunk tárgyát képező eljárás fent ismertetett két foganatosítási módját, valamint a (IV) és (V) képletű kiindulási anyagok előállítását az „A" képletsorban tüntetjük fel. A (II) képletű halogénketonok előállítása például oly módon történhet, hogy valamely alkalmas kis szénatomszámú .alkil-gyökkel helyettesített szalicilaldehidet alkálisójává alakítunk, a sót klóracetonnal hozzuk reakcióba, és a kapott kis szénatomszámú alkil-gyökkel helyettesített-2^acetil4benzofurá:nt klórozzuk, vagy brómozzuk. A szalicilaldehidet oly módon alakíthatjuk alkálisójává, hogy azt valamely alkáli-hidroxid kis szénatomszamu alifás alkohollal képezett oldatával, például etanolos káliumhidroxid-oldattal kezeljük. A képződött alkáli-só reakcióját a klóracetonnal célszerűen inert szerves oldószerben, pl. kis szénatomszámú alifás alkanolban, mint etanolban hajtjuk végre. A klórozást célszerűen szulfurilkloriddal, és a brómozást előnyösen brómmal végezzük el inert szerves oldószerben, pl. éterben. Eljárhatunk oly módon is, hogy kupribromiddal etilacetát-kloroform elegyben brómozunk. A (II) általános képletű halogénketonok igen jelentős képviselői az S helyén inetil-csoportoí tartalmazó vegyületek, különösen a 2-klór-aeetil-l5, 1 6-dimetil-benzofurán, a 24dóracetil-6,7^dimetil-benzofiurán, a 2-klóracetil-4,6--dimetil-benzofurán, a 2-klóracetil-5,7-dimetil-benzofurán és a 2-klóracetil-6-mctil-benzofurán. A (II) képletű halogénketonok redukcióját célszerűen valamely alkáli-bórhidriddel 20 C°on, vagy ennél magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A halogénketont célszerűen valamely kis szénatomszámú alifás alkoholban, pl. etanolban, vagy vizes dioxániban oldjuk; e célra azonban más, az adott reakciókörülmények között semleges oldószerek is felhasználhatók. A redukciót alumíniumizoproipiláttal is elvégezhetjük izopropanolban, mikoris előnyösen magasabb hőmérsékleten dolgozunk. A (IV) képletű halogénhidrin és a (III) képletű amin -reakcióját célszerűen oly módon hajtjuk végre, hogy a halogénhidrint legalább 1 mól aminnal savmegfcötőszer jelenlétében melegítjük. Az alkalmazott hőmérséklet pl. 50— 100 C°. Savmeglkötőszerként pl. alkálikarbonátok, piridin, vagy előnyösen a (III) képletű amin feleslege alkalmazható. A (III) képletű amint a (IV) képletű halogénhidrin 1 móljára számítva előnyösén legalább 2 mól mennyiségben alkalmazzuk. A reakcióelegy melegítése inert szerves oldószerben, pl. etanolban történhet. Amennyiben a savmegkötőszer oldása nem teszi szükségessé, az' oldószer alkalmazása mellőzhető. A melegítés továbbá zárt edényben is elvégezhető, és ez a foganatosítási mód különösen könnyen illékony (III) képletű aminők alkalmazása esetén előnyös. A (III) képletű aminként előnyösen izopropilamint alkalmazhatunk, azonban más alkilaiminok (pl. izobutilamin) is alkalmazást nyerhetnek, i A (IV) általános képletű halogénhidrinek hidrogénhalogenid-elvonással célszerűen oly módon alakíthatók (V) általános képletű epoxidokká, hogy a halogénhidrint szobahőmérsékleten valamely kis szénatomszárnú alifás alkoholban (előnyösen metanolban) oldott, vagy valamely nempoláros szerves oldószerben (pl. benzolban) szuszpendált alkálihidroxiddal (előnyösen káliumhidroxiddal) kezeljük. A (V) képletű epoxid és a (III) képletű amin (előnyösen: izopropilamin) reakcióját az epoxid és az amin pl. 50—100 C°-os hőmérsékleten végrehajtott melegítésével végezhetjük el. A (III) képletű amint előnyösen feleslegben alkalmazzuk; A reakció azonban szobahőmérsékleten, inert szerves oldószerben (pl. benzol) bórtrifluorid-éterát jelenlétében is elvégezhető. A (IV) általános képletű halogénhidrinek, vagy az (V) általános képletű epoxidok (III) általános képletű aminokkal végrehajtott reakciójánál (I) képletű, kis szénatomszámú alkil-gyökkel helyettesített, a 2,3^helyzetben kettős kötéssel rendelkező 2-[2-i(kis szénatomszámú alkilamino^l-hidroxi)etil]-benzof uránokat kapunk (la). A keletkező termék azonban — bizonyos esetékben — melléktermékként a megfelelő izomer 2-(l-kis szénatomszamu alkilamino-2Jhidroxietil)^vegyületet is tartalmazhatja. A melléktermék elválasztása ismert módszerekkel, pl. alumíniumoxidos kromatográfiával, vagy a bázisok, illetőleg savakkal képezett sóik frakcionált kristályosításával történhet. Az (la) képletű vegyületek (IIb) képletű vegyületekké történő katalitikus hidrogénezését célszerűen szobahőmérsékleten, normál nyomáson, Pd-szén katalizátor jelenlétében végezhetjük el. A találmányunk tárgyát képező eljárás további foganatosítási módja szerint azon (I) képletű vegyületek, melyek képletében az (S)„ megjelölés 4-, 5-, 6-, vagy 7->kis szénatomszámú alkil-belyettesítést, 4,5-, iß-, 4,7-. 5,6-, vagy 6,7-di-4ris szénatomszámú aLkil-helyettesítést, vagy 4,5,6-, vagy 4,6,7-tri-kis szénatomszámú alkil-helyettesítést jelent, a (VI) általános képletű vegyületek egy-vagy kétlépéses katalitikus hidrogénezésével állíthatok elő (mely képletben R jelentése kis szénatomszámú alkil-csoport, S1 jelentése klór- vagy bróm-atom az 5 vagy 7 helyzetben, vagy az 5 és 7 helyzetekben, és S2 jelentése az (S)n jelentésénél megadott.) A (VI) képletű kiindulási anyagok előállítása a megfelelő helyettesített halogén-keton alkáli-bóirhidriddel végrehajtott redukciójával, és a képződött halogénhidrin (III) képletű aminnal savmegkötőszer jelenlétében elvégzett reakciójával történhet. A (VI) képletű kiindulási anyagok jelentős képviselői azon vegyületek, ame-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 •'.