154877. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 1,2-dihidrokinolin-N-karbonsav-származékok előállítására
5 154877 6 előnyös vegyület összetételét a csatolt rajz szerinti V és VI képlettel adjuk meg. Az V képletben R4 (rövidszénláncú)-alkil-gyököt jelent, míg R1 , R 2 és R 3 jelentése hidrogénatom, (rövidszénláncú)-alkil-gyök, klór-, bróim- vagy jódatom, amino-, alkoxikarbonilamino- vagy di-(rövidszénláncú)Halkilamino-gyök. A VI képletben R4 (rövidszénláncú)-alkil-gyököt jelent, míg R1 , R 2 és R 3 mindegyike hidrogénatomot, (rövidszénláncúj-alkil^gyököt, klór-, bróm- vagy jódatomot, amino-, alkoxikarbonilamino- vagy di-(rövidszénlánoú)^alkilamino-gyököt jelent. Különösen előnyös vegyületeknek találtuk az 1,2-dihidrokinolin-N-karíbonsav szénhidrogén-észtereit, főleg a (rövidszénláncú)-alkilésztereket, így a metil-, etil- és n-4propilésztereket.\ A találmány szerinti vegyületek viszonylag korlátozott, de igen előnyös csoportjába tartoznak a VII általános képletű vegyületek — ahol W hidrogénatomot, metil-, amino-, alkoxikarbonilamino-, di^(rövidszénláncú)-alkilamino-gyaköt vagy halogénatomot jelent és 5-ös, 6-os vagy 7-es helyzetben kapcsolódik a gyűrűhöz, X oxigén- vagy kénatomot jelent, R4 (rövidszénláncú)-alkil-gyököt jelent —, továbbá a VIII általános képletű vegyületek, amely képletben W metil-^gyököt, halogénatomot, amino-, alkoxikarbonilamino- vagy di-(rövidszénláncú)-ialkilamino-gyököt jelent, és a gyűrű 5-<ös, 6-os vagy 7-es helyéhez kapcsolódik, X jelentése oxigén- vagy kénatom, n jelentése egész szám egytől háromig bezárólag, és R5 és R 6 hidrogénatomot, (rövidszénláncú)-alkil-, (rövidszénláncú)-alkoxi-, klór-, bróm-, jód- vagy fluoratomot vagy trifluormetil-gyököt jelent. Ugyancsak előnyösnek találtuk e vegyületek nem toxikus, gyógyászatilag elfogadható savas addíciós sóit is. A jelen leírásban használt nomenklatura illusztrálására megadjuk az izopropil-klórtioformiát szerkezeti képletét, amely a következő: S í! Cl—C—O—CH(CH3 ) 2 míg az 1,2-dihidrokinolin^N-tiokarboxilát szerkezetét a csatolt rajz szerinti IX képlet adja meg. A találmány szerinti vegyületek legtöbbjét nem^bázikus amidnak lehet tekinteni, és e ve-^ gyületek nem képeznek rendes, stabilis savas addíciós sókat. Azok a vegyületek, amelyek azonban az 5-ös, 6-os vagy 7-es helyzetben bázikus csoportokat, így amino-, di-(rövidszénláncú)-alkilamino- vagy di-(rövidszénláncú)-alkilarninoalkil-csoportokat tartalmaznak, hasznos, nem toxikus, gyógyászatilag elfogadható savas addíciós sókat képeznek mind a szerves, mind szervetlen savakkal, így pl. glikolsavval, citromsavval, maleinsawal, borostyánkősawal, ecetsavval, aszkorbinsawal, glukonsawal, palmitinsavval, olajsawal, tejsavval, pantoténsawal, kénsavval, sósavval, salétromsavval, foszforsavval, hidrogénbromiddal és hidrogérijodiddal. Figyelemlbe véve, hogy a találmány szerinti vegyületek közül sok folyékony, e sók közül számos különösen értékes a gyógyászati készítmények előállításakor, mert a szilárd, kristá-5 lyos jelleg növeli a kezelhetőséget. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt szubsztituált kinolinokat jól ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Ilyen módszereket foglal össze pl. Victor von Richter „The 10 Chemistry of the Carbon Compounds" (A szénvegyületek kémiája) c. könyve IV. kötetének 226—239. oldalain (Elsevier Publishing Co., Inc., New York, 1947), továbbá a Robert C. Elderfield által. kiadott „Heterocyclic Compounds" 15 (Heterociklusos vegyületek) 4. kötetének 1. fejezete (John Wiley and Sons, Inc., New York, 1952), valamint az E. H. Ródd által kiadott „Chemistry of Carbon Compounds" (Szénvegyületek kémiája) című könyv IV. kötetének 20 (A/ rész, Heterociklusos vegyületek) 584-—627. oldalai (Elsevier Publishing Co., Inc., New York, 1957). Az alábbi képletű •>5 O S II II Z—C—OR 4 és Z—C—OR4 reagenseket — ahol R4 és Z jelentése a fenti 30 — például úgy állíthatjuk elő, hogy foszgént vagy tiofoszgént a megfelelő alkohollal vagy haloalkohollal reagáltatunk az E. H. Ródd által kiadott „Chemistry of Carbon Compounds" (Szénvegyületek kémiája) c. köny 1. kötetének 35 883. és 886—899. oldalain (Elsevier Publishing Co., New York, 1952) leírtak szerint. Sok ilyen vegyületre vonatkozó kivonatot a „Chemical Abstracts" észterként tüntet fel a tartalomjegyzékben „klórhangyasav", „klórtiohangya-40 sav" címszók alatt. ' i A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 45 1. példa: •'•;.• '.»•' ? Etil-il ,2-dihidrokinolm-N-karboxilát előállítása 50 A) 1,2-Dihidrokinölin előállítása .-12,0 g (157 millimól) litÍMmalumíniumhidrid (LiAlHj) 600 ml vízmentes éterrel készített, forrásban levő oldatához cseppenként hozzáad-55 tuk 20,0 g kinolin 100 ml éterrel készített oldatát. Az oldatot 5 órán keresztül forraltuk visszafolyató hűtő alatt, majd szobahőmérsékleten 12 órán át állni hagytuk. A komplexet elbontottuk olyan módon, hogy keverés köz-60 ben, 0 C°-on hozzáadtunk 10 ml vizet és 5 ml 3 n nátronlúgot. A csapadékot leszűrtük és éterrel mostuk. Az egyesített éteres fázist magnéziumszulfát fölött szárítottuk és vákuumban betöményítettük. Így szilárd anyagot 65 kaptunk, amelyet 25 ml vízmentes éterben ol-3
