154750. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difenilkarbamidok előállítására

154750 6 dítjuk. A szabad bázis és a sók alakjában levő vegyületek közötti szoros összefüggésekre való tekintettel mindaz, amit a leírásban a szabad bázisokra vonatkozólag mondunk, értelem- és célszerűen adott esetben a sókra is vonatkozr- 5 tatható. A találmány köre kiterjed az eljárás oly ki­viteli alakjaira is, amelyek során valamely, az eljárás egyik lépésében közbenső termékként nyerhető vegyületből indulunk ki és csupán a 10 végtermékig még hátralevő reakciólépéseket folytatjuk le, vagy amelyeknél valamely kiindu­lóanyagot az adott reakciókörülmények között hozunk létre, vagy só alakjában alkalmazunk. így eljárhatunk pl. oly módon, hogy valamely 15 (VII) általános képletű vegyületet — ahol R jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel — előnyösen valamely mono-só, pl. mono-hidroklorid alakjában egy szénsavas-di­halogeniddel, előnyösen faszgénnel reagáltatunk. 20 Ennek során közbenső termékként egy (IV) képletű vegyület képződik, amely azután a fentemlített anilinszármazéknak egy második molekulájával reagálva képezi a találmány sze­rinti karbamid-származékot. 25 A kiindulóanyagként adott esetben felhasz­nálható (VIII) általános képletű parabánsav­származékok — ahol R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — új vegyüle­tek és előállításuk szintén a jelen találmány kö- 30 rébe tartozik. E vegyületeket önmagukban is­mert eljárási műveletekkel állíthatjuk elő, pl. a fentebb leírt eljárások ill. kiindulóanyagaik megfelelő módosításával. így eljárhatunk pl. oly módon, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti 35 (IX) általános képletnek megfelelő vegyületben — ahol X jelentése megegyezik a fenti megha­tározás szerintivel — az X helyettesítőket az említett guanilhidrazon-csoportokká alakítjuk át, pl. a fentebb említett módszerek alkalmazá- 40 sával. Előállíthatók ezek a vegyületek a talál­mány szerinti végtermékek közbenső terméke­ként való alkalmazása útján is, pl. oly módon, hogy egy oly (I) általános képletű vegyületet, amelyben R jelentése a fenti meghatározás sze- 45 rintivel egyező, előnyösen valamely di-só alak­jában, oxálsavval, előnyösen valamely reakció­képes savszármazék, pl. észter vagy halogenid alakjában, különösen pedig oxalilkloriddal rea­gáltatunk. 50 A találmány szerinti eljárás egyéb kiinduló­anyagai általában ismert vegyületek, vagy ha nem is ismertek, önmagukban ismert módsze­rekkel könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárás kündulóanyagai- 55 ként előnyösen oly vegyületeket alkalmazunk, amelyekből a fentebb különösen előnyösnek em­lített végtermékekhez juthatunk. A találmány szerinti eljárással előállítható új ßo vegyületek pl. a szokásos alakú gyógyszerkészít­ményekké alakított állapotban kerülhetnek gyó­gyászati alkalmazásra. Ezeket a gyógyszerkészít­ményeket a szabad vegyület vagy só alakjában alkalmazott hatóanyagnak valamely enterális, 55 parenterális vagy helyi alkalmazásra felhasz­nálható szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony gyógyszer-vivőanyaggal való kombi­nálása útján állíthatjuk elő. Ilyen vivőanyag­ként oly anyagok jöhetnek tekintetbe, amelyek a hatóanyaggal nem lépnek reakcióba, mint pl. a víz, zselatin, tejcukor, keményítő, sztearilal­kohol, magnéziumsztearát, talkum, növényi ola­jok, 'benziilalkoholok, gumi, polialfeiléníglikolok, vazelin, koleszterin és más ismert gyógyszervi­vőanyagok. A gyógyszerkészítmények pl- tab­letta, drazsé, kapszula, végbélkúp, kenőcs, krém, vagy folyékony alakban oldat, szuszpenzió vagy emulzió alakjában állíthatók elő. E készítmények adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanya­gokat, mint tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő­vagy emulgálószereket, oldásközvetítőket, az oz­mózis nyomás befolyásolására alkalmas sókat vagy tompítószereket is tartalmazhatnak. Ad­hatók ezekhez a gyógyszerkészítményekhez to­vábbi, gyógyászati szempontból értékes anya­gok is. A gyógyszerkészítmények a szokásos módszerekkel állíthatók elő és adagolási egysé­genkint előnyösen 10'—50 mg hatóanyagot tar­talmazhatnak. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi­teli módjait közelebbről az alábbi példák szem­léltetik. E példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-f okokban értendők. 1. példa: 39,2 g aminoguanidin-hidrogénkarbonáthoz 60 ml vízben hozzáadunk 61,5 ml 6,17 n sósavolda­tot. Az így kapott aminoguanidin-hidroklorid­oldathoz 29,63 g p,p'-diacetil-difenil-karbamidot, majd ezt követően 20.0 ml dimetilformamidot adunk és az elegyet keverés közben 10 óra hosz­szat 80° hőmérsékleten hevítjük olajfürdőben. A reakcióelegyet ezután leszűrjük, vákuumban fele térfogatra pároljuk toe, majd 150 ml vizet adunk hozzá. Ennek során a lombik tartalma kikristályosodik. A terméket előbb 100 :ml dime­tilformamidból 200 ml víz hozzáadásával, majd 100 ml dimetilformamidíból 200 ml etanol hoz­záadásával átkristályosítjuk. A kapott kristá­lyok 238—24.2°-on bomlás közben olvadnak; az. így kapott termék a (X) képletű p.p'^diacetil­-difenil-karbamid-bisz-guanilhidrazon-hidroklo­rid-dihidrát. 25 g fenti módon kapott dihidrokloridot 1,5 liter forrásban levő vízbe adunk és tiszta oldó­dásig keverjük. Ezután az oldatot leszűrjük, je­ges vízfürdőben gyorsan lehűtjük 30° hőmérsék­letre, majd mielőtt még a dihidroklorid újból kikristályosodnék, egyszerre hozzáadunk 150 ml 2 n nátrium-hidroxidoldatot. Amorf csapadék válik ki, amely a lehűlés során kikristályosodik, Ezt a csapadékot leszívatással elkülönítjük, és a szívószűrőn előbb vízzel, majd etänollal mos­suk. Ily módon kapjuk a p,p'-diacetil-difenil­karbamid-bisz-guanilhidrazont, amely 221—223°­•on bomlás közben olvad. 20,42 g (0,05 mól) p,p! -diacetilHdifenilkar>ba­mid-bisz-guanilhidrazont 250 ml absz. etanolban 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom