154716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására
0 154716 10 savba, majd becsepegtetünk 4,47 ml (0,083 mól) cc.kénsavat. A reakcióelegyet szoibahőfokon reagáltatjuk 12 órán keresztül. Ekkor vékonyrétegkromatográfiás ellenőrzés szerint á nitrálás lefutott. A reakcióelegyet 45 g jégre öntjük, 60 ml 40%-os nátriumhidroxiddal pH=10-ig lúgosítjuk, 5 x 30 ml diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetános extraktumokat egyesítjük, nátriumszultfáton szárítjuk, csökkentett nyomáson bepárologtatjuk. 4,6 g nitrált salétromsavészter izomer keveréket kapunk, amelyben spektrofotometriás meghatározás szerint az izomerek aránya: 4-nitro izomer: . 5-nitro izomer = = 57 :43. b) 10£ g 2-metil-imidazolt (1,22 mól) az 1. sz. példa szerint átalakítunk l-(2-hidroxietil)-2--metil-imidazollá. A terméket átkristályosítás nélkül visszük további reakcióba. Fenti nyers terméket jeges hűtés közben beadagoljuk 530 ml (12,2 mól) 96,7%-os salétromsavba, keverés közben. Egy órás szobahőmérsékleten történő kevertetés után, a rendszert vékonyrétegkramatográfiásan ellenőrizve meggyőződünk az észterképződés lefutásáról. Ezután további keverés köziben 20—30 C° hőmérsékleti intervallumban 134 ml (2,5 mól) cc. kénsavat csepegtetünk a reakcióelegybe. A nitrálási reakciót 48 órán át szobahőmérsékleten vezetjük. Ekkor a vékonyrétegtkromatográfiás ellenőrzés tanulsága szerint a reakció lefutott. A reakcióelegyet 800 g jégre öntjük, majd savas állapotban 2 x 140 ml kloroformmal extraháljuk. Ezután a savas vizes oldatot 1340 ml 50%-os nátriumhidroxiddal pH=10-ig lúgosítjuk, majd 4x500 ml diklórmetános vonadékokat egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, csontszénnel derítjük, csökkentett nyomáson bepároljuk. 72,6 g nitrált észter keveréket kapunk. Spektrofotometriás meghatározás szerint az izomerek aránya- 4-nitro izomer: 5-nitro izomer = 58 : 42. c) 17,1 g. (0,1 mól) l-(24iidroxietil)-2-nietil-imidazol salétromsavésztert keverés közben 39,4 ml (96%-os) (0,9 mól) salétromsavba csepegtetünk jeges hűtés közben. Ezután 10,25 ml" (0,193 mól) cc. kénsavat, s 4,75 ml 60%-os perklórsavat (0,05 mól) csepegtetünk a rendszerbe. Ezután a reakcióelegyet 20—25 C°-on tartjuk 10—15 órán át. (A reakció lefutását vékonyrétegkromatográfiásan ellenőrizzük.) A nitrálás végeztével a reakcióelegyet 100 g jégre öntjük és 50 ml kloroformmal extraháljuk. Ezután a vizes-savas oldatot 50%-os nátriumhidroxid oldattal pH = 10-re állítjuk, majd 3 x 100 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített metüénkloridos frakciókat magnéziumszulfáton szárítjuk és bepárologtatjuk. 6,9 g izomer nitrált salétromsavészter keveréket kapunk. Spektrofotometriás meghatározás szerint az izomerek aránya: 4-nitro izomer: 5-nitro izomer = 60 : 40. 5. példa: l-{2-hidroxietil)-2-imetil-4-nitro-imidazol^salétromsavészter és l-^(2-ihidroxietil)--2-metil-5-nitro-imidazól-salétromsavészter. 12,6 g (0,1 mól) l~(2-hidroxietilH-metil-imidazolt beadagolunk 17,05 ml (0,4 mól) salétromsavba (99%-os) keverés közben 0 C°-on, jeges vizes hűtés közben. Ezután 20—25 C°-on, másfél 5 óra alatt 20,4 g (0,144 mól) foszforpehtoxidot adunk a reakcióelegybe. 12 órás szóbahőn vezetett kevertetés után még 2,1 ml (0,05 mól) (99%-os) salétromsavat viszünk a rendszerbe, 48 órás kevertetés után a reakcióelegyet 50 g 10 jégre öntjük, majd 40%-os káliumhidroxiddal pH = 10-ig lúgosítjuk. Ezután 5 x 50 ml diklórmetánnal extrahálunk. Az egyesített extraktumot nátriumszulfáton szárítjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk. 16,8 g nitrált észter-keve-15 réket nyerünk, melyben az izomerek aránya: 4-nitro izomer: 5-nitro izomer = 49,7 : 50,3. 6. példa: 20 l-i(2-hidroxietil)-2-metil-imidazol-salétromsavészter. 20,5 g 2-metil-imidazolt oldunk 62 ml etilénglikol-klórihidrinben. A reakcióelegyet 3 órán át 25 135—140 C -on visszafolyatjuk, majd a glikol-klórhidrint le desztilláljuk. 51,8 g barnás olajat nyerünk. Ezt 109 ml ec.salétromsavval elegyítjük 0—10 C° közötti hőmérsékleten, keverés közben. A keverést szobahőmérsékleten 2 órán o0 át folytatjuk, majd a reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. — A reakcióelegyet 200 g jégre öntjük, 2 x 50 ml metilénkloriddal extraháljuk, majd 20 C° alatt 430 ml 20%-os nátriumhidroxiddal pH = 10-ig lúgosít-35 juk. A rendszert 4 x 80 ml kloroformmal extraháljuk, magnéziumszulfáton szárítjuk és bepárologtatjuk. A nyert l-<2-hidroxietil)-2^metil-imidazol-salétromsavészter halványsárga olaj — tisztítás nélkül további reakcióiba vihető. 40 A termiéket hidrokloridja, pikrátja alakjában azonosítjuk. 7. példa: 45 • l-(2-nidroxietil)-;2-metil-imidazol-salétromsavészter. 80 ml absz. etanolban oldunk 4,6 g (0,2 mól) 50 fém-nátriumot. A rendszerbe 16,4 g (0,2 mól) 2nmetil-imidazolt adunk. Az oldatba 15—20 C°-on keverés közben 44 g (1,00 mól)etilénoxid-gázt vezetünk 3 óra hosszat. Ezalatt a hidroxietilezés vékonyrétegkromatográfiás el-55 lenőrzés szerint lényegében végbemegy. A rendszer pH-ját 15%-os absz.alfeoholos sósavval kb. 7-re állítjuk. A kivált sót kiszűrjük. Az etanolt csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. Ezután 1 mm Hg nyomáson 37 g olajat 60 desztillálunk le a rendszerről a 30—80 C° hőmérséklettartományban. — A desztilláció során visszamaradt olajat, mely az l-<(2-hidroxietil)^2-j metil-imidazolt tartalmazza, 15—20 C°-on keverés köziben 86 ml (2,00 mól) 98%-os sa-65 létromsavban oldjuk. Szobahőmérsékleten 1 5
