154698. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolil-alkilkarbamátok előállítására

5 szerként is szerepel. Ily módon a reakció szobahőfokon is lefolytatható zárt edényben, célszerűbb azonban —35 C° és —40 C° közötti hőmérsékleten, vagyis a cseppfolyós ammónia forrpontja körüli hőfokon dolgozni. A reakció 5 befejeztekor azután az ammóniát elforrni hagyjuk, amikoris a visszamaradó l-alkil-5-mtro-2--imidazolilalkil-karbamát a szokásos módszerékkel nyerhető ki és tisztítható. Helyettesítetlen tionokarbamát előállítása esetén azonban 10 jobb eredményeket kapunk, ha 1 mól tionokanbonátra számítva kb. 2 mól ammóniát alkalmazunk és a reakciót szobahőfok körüli hőmérsékleten oldószerben, pl. kloroformban vagy dioxánban folytatjuk le. A melléktermékként 15 képződő fenolt célszerűen éter és petroléter elegyével való extrakció útján távolíthatjuk el; a karbamát ebben az öldószerelegyben lényegileg oldhatatlan. Más aminők alkalmazása esetén a reakciót 20 célszerűen valamely, az adott reakciókörülmények' között közömbös szerves oldószerben folytathatjuk le. Ilyén oldószerként pl. dioxán, kloroform, tetrahidrofurán vagy etilénglikol-dimetiléter használíhatók. Jó eredményeket érünk el 25 a reagálóanyagok ekvimolekuláris mennyiségben való alkalmazása vagy az aminnak feleslegben, 1 mól fenilkarbonátra, ill. feniltionokarbonátra számítva előnyösen kb. 1,5—4 mól menynyiségben való alkalmazása esetén is. A reak- 30 ció szobahőfokon kb. 1—8 óra alatt teljesen végbemegy; az optimális reakciókörülmények a reagáló anyagként alkalmazott amintói függően is némileg változhatnak. 35 A találmány szerinti eljárással nagy termelési hányadokkal kapjuk a (III) általános képletű imidazolalkil-karbamátokat. Előnyös reakciókörülmények között a termelési hányadok meghaladják az elméleti hozam 75°/(rát. 40 Olyan esetekben, amikor a közbenső termékként szereplő (II) általános képletű fenilkarbonát az imidazol-gyűrű 1-helyzetében äciloxialkil-helyettesítőt tartalmaz (ha tehát Rí helyén 45 aciloxialkil-csoport áll), ezt az észtert természetesen hidrolízisnek kell valamely bázis segítségével alávetni, ha végtermékként az l-ihidroxialkilezett vegyületet kívánjuk kapni. Ez a hidrolízis oly módon történhet, hogy az amint 50 feleslegben alkalmazzuk a karbamát-képző reakció során és a reakciót valamely oldószerben, kb. 15 C° és 40 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. 55 A találmány szerinti eljárással előállítható imidazolilalkil-karbamátok jellemző példáiként az alábbi vegyületek említhetők: l-metil-5-nitro~2-imidazolilmetil-karbamát, 60 l-etil-5-nitro-2-imidazolilmetil-p-fluorfenil--karbamát, lH(2-Jhidroxietil)-5-nitro-j2-imidaz-olilmetil-N^(2~<metoxietil)-karibamát, l-(l^metil-5-nitro-2-imidazolil)-etil-karbamát, 65 6 l-metil-5-nitro-2-imidazoliImetil-tionokarbamát, l-propil-5-nitro-2-imidazolilmetil-tiolkaribamát, l-metil-5-nitroj2-iimidazolilmetil-hidroxi~ karbamát, l^(2-hidroxiiprapil)H5-nitro-2-imidazolilmetil--metilkarbamát. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 159 ml száraz piridint és 48,7 g (0,310 mól) l-metil^-thidroximetil-S-nitroimidazolt beviszünk egy keverővel, hőmérővel és adagolótölcsérrel felszerelt lombikba. Az elegyet a szilárd rész oldódásáig szobahőfokon keverjük, majd 0 C° hőmérsékletre hűtjük le. Az oldathoz keverés közben, 80 perc alatt 50,5 g (0,322 mól) fenilkloroformiátot adunk, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét külső hűtéssel 5 C° és 10 C° között tartjuk. A hozzáadás befejezte után a reakcióelegyet 2,5 óra hosszat keverjük 25 C° körüli hőmérsékleten, azután élénk keverés közben beleöntjük 600 ml jeges vízbe. A kapott szuszpenziót 40 percig tovább keverjük, majd a kivált szilárd l-metil-5-nitro-2-imidiazolilmetil-fenilkaribonátot szűréssel elkülönítjük. A kapott szilárd terméket vízzel alaposan mossuk, majd vákuumban 50 C°-on megszárítjuk. Ily módon 82,4 g 92—95 C°-on olvadó terméket kapunk. Metanol és hexán 1 : 3 arányú elegyéből történő átkristályosítás után a tiszta termék 100—100,5 C°-on olvad. 2. példa: 100 ml cseppfolyós ammóniát egy kb. —60 C° hőmérsékleten lehűtött lombikban keverünk és 23,5 g l-metil-5-nitro-2-imidazolilmetil-fenilikarbonátot adunk hozzá. Az elegyet —33 C° és —35 C° közötti hőmérsékletre hagyjuk felmelegedni és visszafolyató hűtő alatti enyhe forrás közben 6 óra hosszat keverjük. Az ammóniát azután 15 óra alatt elforrni hagyjuk és a lombikot 10—14 mm Hg-oszlop vákuum alá helyezzük 10 perc időtartamra, az ammónia utolsó nyomainak eltávolítása céljából. A lombikba azután 25 ml éter és 25 ml petroléter elegyét adjuk és 30 percig keverjük. A szilárd l-metil-5-mtro-n2-imidazolilmetil-karbamátot szűréssel eltávolítjuk, 25 ml 1 : 1 arányú éter-petroléter eleggyel mossuk, majd vákuumban, 40 C°-on megszárítjuk. Ily módon 16,8 g l-metil-5-nitro-2-imidazolilmetil-ka:nbamátot kapunk, amely 161,5—164 C°-on olvad. 5% vizet tartalmazó forró acetonból történő átkristályosítás útján lényegileg tiszta terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 167,5—168,5 Q°. 3