154698. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolil-alkilkarbamátok előállítására

3 154698 4 aroiloxi-vagy szuifoniloxi-gyökis; az ilyen gyö­kök példáiként a 2-hidroxietü-, 24iidroxipropü-, 3jhidroxipropil-, 2-acetoxietü-, 2-benzoiloxipro­pil-, 2-toluolszulfoniloxietil- és hasonló gyökök említhetők. R3 és R 4 a fenti általános képletekben egy­mástól függetlenül hidrogénatomot, rövidszén­láncú alkil-, pl. metil-, etil -vagy butilgyököt, aril- vagy helyettesített aril-, pl. fenil-, naftil-, p-fluorfenil-, p-nitrofenil- vagy p-klórf enil-gyö­köt, aralkil-, pl. benzil- vagy feniletil-gyöiköt, rövidszénlánoú hidroxialkil- vagy alkoxialkil-, pl. 2-b.idroxietil-, 3-metoxipropü- vagy 24udr­oxipropil-gyököt, hidroxil-, amino-, rövidszén­lánoú aikoxi-csoportot, vagy pedig acilcsoportot jelenthet, mely utóbbi lehet rövidszénláncú al­kanoil-, pl. acetil- vagy propionil-csoport, aroil-, pl. benzoü-csoport, vagy pedig szulfonil-, pl. metánszulfonil- vagy p-toluolszulfonü-csoport. Képezhet továbbá R3 és R 4 együtt egy —CH2 —CH 2 —R 5 —CH 2 —CH 2 — csoportot is, amelyben R5 oxigén- vagy kénatomot, —CH 2 — vagy —NR6 — csoportot képvisel, mely utóbbi­ban R6 hidrogénatomot vagy rövidszénláncú al­kilgyököt jelenthet. Ily módon az —NR3 R 4 cso­port egy nitrogéntartalmú gyűrűt, mint morfo­lino-, tiamorfolino-, piperidino-, piperazino­vagy N-alkil-jpiperazino-csoportot is képezhet. A találmány szerinti új eljárás első lépésében egy 1-alkil- vagy lHacüoxialkü-2^(CHR-AH)-5--nitroimidazolt fenoxikarbonükloriddal vagy fenoxitiokarbonilkloriddal reagáltatunk vala­mely erre alkalmas oldószerben, savlekötőszer jelenlétében. E karbonilkloridok ismert és a szakmában gyakran alkalmazott vegyületek, amelyeket a leírásiban a szokásosabb „fenüklo­roformiát", ill. „feniltionokloroformiát" elneve­zéssel fogunk említeni. Savlekötőszerként és egyben oldószerként célszerűen valamely szer­ves tercier amin, mint piridin, pikolin, lutidin, dimetilanilin vagy valamely trialkilamin feles­legét alkalmazhatjuk. Ez azonban nem feltét­lenül szükséges; dolgozhatunk más, az adott reakciókörülmények között közömbös oldószer­ben, pl. tetrahidrofuránban, dioxánban, toluol­ban, kloroformban vagy hasonlókban is, elegen­dő mennyiségű tercier amin vagy alkálifém­hidroxid savlekötőszerként való alkalmazásával. A karbonilkloridot, ill. tiokarbonilkloridot elő­nyösen csekély feleslegben alkalmazhatjuk jobb eredmények elérése céljából, bár kielégítő ter­melési hányadokat érhetünk el lényegileg ekvi­molekuláris mennyiségek alkalmazása esetén is. Igen jó eredményéket kapunk azonban, ha a fenüikloroformiátot, ill. fenütionokloroformiátot kb. 1—10%-os, előnyösen 2—5%^os moláris fe­leslegben alkalmazzuk. Az eljárást általában kb. —15 C°-tól 50 C°-ig terjedő hőmérsékleten foly­tathatjuk le. A reakció exoterm jellegű, ezért előnyös, ha a reagáló anyagokat hidegen, kb. —15 C° és +15 C° közötti hőmérsékleten hoz­zuk össze egymással, majd a reakciót a szoba­hőfoktól -(-50 C°-ig menő hőmérsékleten hagy­juk teljesen végbemenni a kezdeti exoterm re­akció-szakasz lezajlása után. Ilyen körülmények között a kívánt (II) képletű karbonát, ül. tiono­karbonát képződése olyan esetekben, amikor R helyén hidrogénatom áll, V2—5 óra alatt telje-5 sen végbemegy. Ha R helyén metilcsoport áll, akkor a vegyület képződése hosszabb, optimáli­san kb. 30 óra körüli reakcióidőket igényel. A reakció befejeztével a "képződött (II) kép­letű karbonát, ül. tionokarbonát szilárd alakban 10 nyerhető ki, a szokásos módszerek alkalmazásá­val. Ezek a karibonátok, ül. tionokarbonátok víz­ben általában nem oldódnak és így kinyerésük egyik célszerű módja, hogy a reafccióelegyet je­ges vízbe öntjük, amikoris a termék kicsapódik 15 az elegyből. Ha az így kapott közbenső terméket közvetlenül tovább kívánjuk feldolgozni a karb­amát-végtermékké, akkor nincsen szükség e közbenső termék további tisztítására. Nem is előnyös, különösen a fenü-tionokarbonátok ese-20 tében a messzemenő tisztítás, minthogy ez utób­biak instabilitásra hajlamosak. A találmány szerinti eljárásban közbenső ter­mékként szereplő új fenükarfoonátok és fenü­tionokarbonátok, amelyeket a fent leírt módon 25 nyerhetünk, az alábbiak: l-metüj 2-ihidroximetil-5-nitroimidazol-fenil­karbonát, l-etü-2-hidroximetüJ 5-nitroi'midazoMiemltiono-E0 karbonát, l-tpropü-2-ihidroximetil-5-nitroimidazol-fenü-tionokarbonát, l-metil-2n(l-hidroxietü)-5-nitroiimidazol-fenü­karbonát, 25 l-(2-acetoxietü)-2-hidroximetü-5-mtroimidazol­-fenilkarlbonát, l-imetü-2-merkaptometü-5-nitroimidazol-fenü­karbonát. 40 A találmány szerinti eljárás második lépésé­ben a (II) általános képletnek megfelelő fenil­karíbonátoíkat, ül. fenütionofcarbonátokat 1-he­lyettesített-i5-nitro-2-imidazolüalkü4íarbamátok­ká alakítjuk át, valamely aminnal, megfelelő 45 oldószeres közegben történő reagáltatás útján. Az amin megválasztásának nincs döntő jelentő­sége az eljárás szempontjából; alkalmazható ammónia' is, amikoris magát a helyettesítetlen karbamát-, ül. tionokarbamát^alapvegyületet 50 kapjuk; alkalmazhatók továbbá primer vagy szekundér aminők, amikoris a-megfelelő helyet­. tesített karbamáthoz, ül. tionokarbamáthoz ju­tunk. A választott amin határozza meg termé­szetesen a (III) karbamát-végtermék képletében 55 szereplő R3 és R 4 jelek jelentését. Ha az .alap-karbamátot, tehát az Rí és R2 he­lyén hidrogénatomot tartalmazó (III) képletű terméket kívánjuk előállítani, akkor a fenil-60 karbonátot, ül. fenütionokaribonátot -ammóniával reagáltatjuk. Ha valamely l-(rövidszénláneú al­kü)-imidazol-karbonátot, (amelyben M helyén oxigénatom áll) kívánunk előállítani, akkor a reakciót előnyösen cseppfolyós ammónia nagy 6.5 feleslegében folytatjuk le, amely egyúttal oldó-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom