154641. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy aszpergillopeptidáz előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. VIII. 27. (AA—570) Svédországi elsőbbsége: 1965. VIII. 27. Közzététel napja: 1967. XI. 22. Megjelent: 196S. XI. 30. 154641 Szabadalmi osztály: 30 h 1—8 Nemzetközi osztály: A 61 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Eriksson Axel Fredrik Valdemar, Södertälje, Svédország, Svärd Per Olof, Södertälje, Svédország, Jürgens Jörg H., Frankfurt am Main, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Äktiebolaget Astra, Södertälje, Svédország Eljárás egy aszpergillopeptidáz előállítására l A talátaaány tárgya eljárás olyam új aszpergállopeptlMáz és azt .tartalmazó gyógyszerkészítményeik, előállítására, amely képes a vérlemezkéfc ragadósságárt és összetömörülését csökkenteni és ezáltal megakadályozni vénrögök (trombusok) és emjbolusok képződését. A Ibrombus olyan csomó vagy rög egy érben vagy a szív egyik üregében, asmely a 'képződése helyén matrad. tía egy trombust a véráraim magával ragad, és elszállít egy távolabbi érbe, ahol az megakad, és megakadályozza a vérkeringést, akkor embolussal van dolgunk. A trombus és az embolus képződése bonyolult folyamat, és elsődlegesen a'vérílemezkék i(tiromlbocitáfc) tömörüléséből és összeragadásából, másodlagosan a vérplazma megalvadásából, továbbá más (tényezőikből .tevődik össze. A legtöbb tudós egyetért ábfban, hogy a trombusok és emíbolusok keletkezésének fő oka a vérlemezkék funkcionális magatartásának megzavarodásában és tömörülésre való hajlamosságuk lokozódásában rejlik (lásd pl. Hellem, A. és Owren, P. A.: Acta Haemáítologica 31, 230 Ijancet 2, 295 fíl964]). Szöveti sejtekhez vagy kollagén rostokhoz való ragadásuk vagy összetömörülésük után a vérfemezkék szerkezete megváltozik, „viszkózussá" alakulnak, és „fehéri fejet" alkotnak, ez a trombus magja. Az utóbbi éveikben tetemes kutatómunkát fondítoittak a lemezkék ragadás! és tömörüQési mechanizmusának tfelder ütésére. Számos tömörülést előidéző .ágenst (találtak; ezek közül ieg-5 alaposabban a trombint és az adenozindifoszfátot (ADP) tanulmányozták. Olyan anyagokat is találtak, amelyek in vitro és/vagy in vivo rendszerekben akadályozzák a lemezkék ragadását és tömörülését. Állítólag a niamid (l-[2-10 -(benzil-karbamil)-etil] -dzonikotinoil-hidrazin) bizonyos különleges körülmények között hatásos, de ez nincs bebizonyítva. A lemezkéknek felületekhez vagy egymáshoz való ragadási hajlama megszüntethető kokainnal, de olyan nagy 15 koncentrációra van belőle szükség, hogy az halálos lenne az ép állatra. Adenozin vagy adenozinmonofoszfát (AMP) megakadályozza a lemezkék ragadását és tömörülését, de gyorsan eltűnik, ha a véráramba fecskendezzük. Fentolamin-20 nak gyógyászatilag eltűrt adagokban nincs kimutatható hatása a lemezkékre vagy a vérzési időtartamra. Makromolekulák, mint például Dextran (mesterséges vérplazma, baktériumok által polimerizált glukóz) vagy kismolekulasúlyú 25 Polibren szintén gátolják a lemezlcék tapadását és tömörülését. Monojódacetát fél óra alatt szintén megszünteti a lemezkék ragadósságát. Nyilvánvaló, hogy e módszerek egyike sem alkalmazható klinikailag [O'Brien, J. R.: Blood 23, 30 309 (1964)]. 154641