154620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kis viszkozus folyású - legfeljebb 3% maradó alakváltozású - polikloroprén alapú, szigetelőanyag előállítására

MAGYAR X ÉPKÖZT ARS AS AG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. VII. 22. (SE—1325) Közzététel napja: 1967. X. 23. Megjelent: 1968. IX. 30. 154620 Szabadalmi osztály: 39 b 1—11 Nemzetközi osztály: B 29 b Deci mái osztályozás: Sengler Vilmos vegyészmérnök, Kovács Medárd ép. technikus, Budapest Eljárás kis viszkózus folyású — legfeljebb 3% maradó alakváltozása, polikloroprén alapú szigetelőanyag előállítására A mélyépítőipar és a magasépítőipar területén a csapadék-, talaj-, szenny- és agresszív vizek ellen való szigetelés ez iparoknak egyik legnagyobb jelentőségű problémája. Az egyes esetekben alkalmazott szigetelések megoldása, 5 a rendkívül változatos követelményeknek megfelelően, rendkívül eltérő egymástól és nagymértékben függ a rendelkezésre álló, megfelelő, vagy kevésbé megfelelő szigetelőanyagoktól. Az építőiparok nagymértékű fejlődésével io együtt, azzal párhuzamosan, fokozódnak az alkalmazott szigetelőanyagokkal szemben támasztott követelmények is, melyeknek az ismert, szokásos szigetelőanyagok mind kevésbé tesznek eleget. 15 A hagyományos építkezéseknél főként bitumen, vagy kátrány itatású szigetelőlemezeket, ill. ilyen alapú masszákat alkalmaznak. E szigetelőanyagok az újabb építkezések mint pl. a magas házak számára mind kevésbé jöhetnek 20 számításba, mivel azok alapfalszigeteléseinél a fajlagos terhelés a korábban szokásos épületek terheléseinek többszörösére emelkedett. A bitumenes szigetelőanyagok nagy viszkózus folyásúak. Rugalmasságuk gyakorlatilag nincs, ezért 25 már aránylag kis terhelés alatt is idővel maradó alakváltozást szenvednek. Hőérzékenyek, meleg hatására lágyulnak, öregednek-, vízzel elárasztott területen (lejtésmentes tető) korhadnak-, rothadnak. A kátrányos betétes lemezek 30 az ilyen helyeken előforduló nagy terhelési igénybevétel miatt nem alkalmazhatók, hamar tönkremennek. Ugyancsak nem használhatók a mindinkább terjedő rejtésmentes, vagy csak minimális rejtésű tetőfödémek szigetelésére sem. A műanyagok elterjedésével megkísérelték azokat vízszigetelésre is felhasználni. A polivinilklorid fóliák e célra nem váltak be, egyrészt mivel a polivinilklorid hő hatására meglágyul, másrészt, mert a fóliák lágyító anyagot tartalmaznak, aminek elkerülhetetlen vándorlása és elpárolgása következtében a fóliák tönkremennek. Lényeges haladást jelentett a korszerű építészetben széles körben alkalmazásra kerülő, poliizobutilén alapú szigetelő lemez, melynek öregedési tulajdonsága jó. Azonban a polimer sajátságának következtében viszkózus folyása ennek is viszonylag nagy. Mivel láncmolekuláit nem kapcsolják egymáshoz kénhidak, vagy más kémiai kötések, meg van benne a hőre lágyuló műanyagok általános, hátrányos tulajdonsága: tartós terhelés esetén — főleg szobahőmérséklet felett — a láncmolekulái elcsúsznak egymás mellett, ezért maradó alakváltozást szenved. Maradó alakváltozása 5%-nál több. Nagy viszkózus folyása hátrányos tárolása és feldolgozása szempontjából is. 154620