154620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kis viszkozus folyású - legfeljebb 3% maradó alakváltozású - polikloroprén alapú, szigetelőanyag előállítására

154620 3 4 Az ilyen mértékű viszkózus folyás kedvező ugyan a helyszínen, például tetőszerkezet szige­teléséül történő alkalmazásakor, mivel éppen elegendő nagy viszkózus folyása következtében mindenütt könnyen az épület szerkezethez ido­mítható. Hátrányos viszont a nagy fajlagas terhelésnek kitett helyeken és káros abból a szempontból, hogy ha az épületeknél alig elke­rülhető egyenetlenség, például kavics kerül alá, a szigetelés viszkózus folyása elegendő nagy ah­hoz, hogy maradó alakváltozás jöjjön létre, aminek következtében a szigetelés meghibáso­dik, sőt tönkremegy. Mint ebből kitűnik építőipari szigeteléseknél kívánatos ugyan, hogy a szigetelőanyag egy bizonyos mértékű viszkózus folyással rendel­kezzék,' mivel másként nem alakítható, vagy illeszthető kifogástalanul az épületszerkezethez. Viszkózus folyás értéke azonban egy határon túl nem terjedhet, mert különben a szigetelés maradó alakváltozás következtében megy tönkre. A gumiszigetelés e célra nem vált be. A gu­minak gyakorlatilag nincs viszkózus folyása és nincs maradó alakváltozása. Ezért nem simít­ható kellően a szigetelendő helyre. A vulkani­zált polikloroprén megközelíti a gumi rugal­masságát, viszkózus folyása csekély, maradó deformációja valamivel nagyobb a gumiénál. Ezért bár öregedési tulajdonságai kiválóak (a gumié ebben az esetben igen rossz) a kívánt célra szintén nem alkalmazható. Azt találtuk, hogy az ismert szigetelőanyagok — szigetelőanyagon itt mindenütt az építkezés helyszínén, a felületre alkalmazható lemez, hár­tya, fóliaszerű terméket értünk — hátrányait nélkülöző, rendkívül sokoldalúan használható, időálló, kis viszkózus folyású — 10 kp/cm2 /óra terhelés alatt 20 C°-on legfeljebb 3% maradó alakváltozású — hegeszthető szigetelőanyag ál­lítható elő polikloroprénből és adalék-anyagok­ból, amely vulkanizálás nélkül is a vulkanizált polikloroprén kedvező tulajdonságait -— örege­dés-, időállóság, mérettartás — megközelítő tu­lajdonságokkal rendelkezik. A találmány értelmében a polikloroprént me­chanikusan megmunkáljuk, majd a kívánt al­kalmazási helyének megfelelő adalékok hozzá­adásával keverékét készítünk és azt formaala­kító műveletnek vetjük alá, lemezt, hártyát, vagy fóliát készítünk. Az eljárás abban tér el az ismert eljárásoktól, hogy kiindulási alap­anyagként emulziós polimerizációval nyert, kristályosodó polikloroprént használunk és a formaalakított terméket közvetlenül 20 C° alá, célszerűen 10—5 C°-ra hűtjük. Ezáltal visz­kózus folyása és azzal összefüggően maradó alakváltozása, anélkül, hogy vulkanizálnánk, nagymértékben csökken. Megközelíti a vulka­nizált termékét, de azt mégsem éri el. A meg­felelően megválasztott alapanyag és a forma­alakítást követő hűtés együttesen eredményezi a keletkezett terméknek kedvező viszkózus fo­lyását, amelynek következtében eléggé képlé­keny ahhoz, hogy az alkalmazási helyéhez kel­lőképpen illeszthető legyen, mégis eléggé ru­galmas az egyenetlenségek okozta maradó alak­változás elkerülésére. Mindezek magyarázatát abban találjuk, hogy a mechanikus megmunkálás alatt a poliklorop­rén polimer láncmolekulái szétszaggatódnak, vagy tördelődnek! A szakadás, vagy tördelés helyén szabad aktív gyökök képződnek. E sza­bad gyökök iniciálódási reakció folyamán, ener­getikailag kedvezőbb állapotba izomerizálódnak, amely folyamat a következő példával érzékel­tethető : Cl Cl • I I CH2 —C=CH—CH 2 —CH 2 —C= CH—CH2 -* (lánctördelés) Cl Cl Cl Cl - CH2 —C—CH=CH 2 +CH 2 =C— CH—CH2 A tördeléskor képződött láncmolekulák végén levő gyökök az izomerizáció folyamán mole­kulalánc másik szénatomjára helyeződnek át. Ennek következtében a láncreakció második szakaszában, mivel csupán egyféle polimer van jelen, a szabad gyökök a polimer molekulával reagálnak és elágazásokat képeznek. A elágazásokat tartalmazó polikloroprén anyag viszkózus folyása már ennek következ­tében csökken. A forma kialakító művelet az elágazásokat tartalmazó polikloroprén láncmo­lekulákat orientálja, egyben egymáshoz köze­lebb hozza és ezáltal elősegíti azok térközel­ségbe juttatásával a másodlagos Van der Waals erők érvényesülését, melyek elősegítik, hogy a fonalmolekulák képezte kötegek, rendezett kristályos részekké alakuljanak. A kristályosodásra kedvező hatású a poliklo­roprénnek a szénhidrogén lánchoz kapcsolódó, különálló klórmolekulák okozta poláros tulaj­donsága, ami dipolasszociációt tesz lehetővé. A A dipolasszociáció pedig a térháló pontok lét­rejöttének és a kristályosodási magok kialaku­lásának egyik előfeltétele. A kristályosodási magok kialakulását, ezáltal a kristályosodás se­bességét, a polikloroprén hűtése is elősegíti. Mindezeknek a folyamatoknak az eredménye az, hogy a polikloroprénnek vulkanizálása mel­lőzésével is, a vulkanizált políkloroprénhez ha­sonló jellemző tulajdonságai alakíthatók ki. A szigetelőanyag tulajdonságait, alkalmazási területének megfelelően, adalékanyagokkal mó­dosíthatjuk. Bár a választott polikloroprén már önmagá­ban is eléggé öregedésálló, öregedésállóságának fokozására antioxdánst és a felületére kiván­dorló lágyítóanyagot adagolhatunk. A lágyító, a felületen összefüggő védőréteget képezve, az anyagot a napfénytől és légköri behatásoktól 10 15 20 25 .30 35 40 45 50 55 60 20 -CH2 —C=CH 2 —CH 2 +CH 2 —C= CH—CH2 -«-(izomerizáció) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom