154534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a difenil bázisosan helyettesített étereinek előállítására

3 154534 4 köt jelenthet — a benzilcsoportot lehasítjuk és/vagy az acilcsoportokat hidrolizáljuk, és adott esetben a kapott bázisos vegyületet valamely optikailag aktív savval reagáltatjuk és a kapott termékből az optikailag aktív báziso­kat felszabadítjuk és adott esetben a kapott racem vagy optikailag aktív bázist valamely fiziológiai szempontból elviselhető savval képe­zett sóvá alakítjuk. Az így előállítható (I) általános képletű ve­gyületek, valamint optikai izomérjeik és sóik értékes farmakológiai tulajdonságokat mutat­nak, különösen pedig az adrenerg idegrendszer béta-receptorainak ahtagonistáiként igen hatá­sosak. A fenti a) eljárásmód esetében izopropil­aminnal reagáltatható (II) általános képletű ve­gyületek példáiként az alább felsorolt fenolok glicid-éterei említhetők: 2-hidroxi-difenil, 2-(2'­-metoxifenil)-fenöl, 2-(2,-«toxifenil)-fenol, 2-(2'­-ö~propoxifeml)-fenol, 2~{2'-izopropoxifenil)-fe­nol, 2-<(2'-n-butoxifenil)-fenol, 2-(2'-szek.butoxi­fenil)-fehol, 2-(2'-iterc.butoxifenil)-fenol, 2-(2'­-benziloxifeml)-fenol és 2H(i2'-hidroxifenil)-fenol. Az izopropilamin-gyök bevitele pl. oly módon történhet, hogy a reakcióban résztvevő két anyagot valamely oldószer, mint alkohol, ben­zol, toluol, dioxán, tetráhidrofurán vagy dime­tilformamid jelenlétében vagy oldószer nélkül reagáltatjuk egymással. Az eljárás egy előnyös kiviteli alakja esetében a két reagáló anyagot alkoholban oldva, felemelt hőmérsékleten rea­gáltatjuk - egymással. A reakcióhőmérséklet a szobahőfoktól az alkalmazott oldószerforrpont­jáig terjedhet. ., A kiíndulóanyagként felhasználásra kerülő '(It) általános képletű glieid-éterek önmagukban ismert módszerekkel, állíthatók elő, pl. oly mó­don, hogy'•. valamely orto-fenil-fenolt alkáli je­lenlétében, víz, víztartalmú vagy vízmentes szer­ves oldószer alkalmazásával vagy oldószer nél­kül epíklórhidrínnel reagáltatunk. A b) eljárásmód esetében kiíndulóanyagként a fent említett fenolok gammá-halógén-bétá­-propiléterei kerülhetnek, mint (III) általános képletű, vegyületek alkalmazásra. Halogénatom (előnyösen klór vagy b.róm) helyett gamma­-heiyzetben kénsavészter- vagy szulfonsavészter­-csoport is állhat.. Ezek a. kiindulóanyagok pl. oly módon állíthatók elő, hogy valamely o-fenil­'-fenolt savas reakciókörülmények között epi­klórhidrinnel reagáltatunk, vagy valamely (II) általános képletű epoxidot halogénhidrogénsav, kénsav vagy szulfonsav segítségével felhasítunk. Előállíthatók azonban e vegyületek az o-fenil­-fenol megfelelő glicerin-éterének részleges ész­terezése útján is. Az izopropilaminnal való rea­gáltatást valamely erre alkalmas oldószer, pl. alkohol, benzol, toluol,, dioxán, tetráhidrofurán vagy dimetilformamid alkalmazásával vagy éneikül folytathatjuk le. Dolgozhatunk szoba­hőfokon is, előnyösen azonban melegítjük a reakcióelegyet, általában az oldószer forrpont­jáig. A felszabaduló sav, pl. halogénhidrogén­sav lekötése céljából valamely savlekötőszer, pl. tercier amin, alkálihidroxid vagy alkálikar­bonát jelenlétében, vagy pedig az izopropilamin kétszeres moláris mennyiségének alkalmazásával dolgozhatunk. A c) eljárásmód esetében (IV) általános kép­letű aminként a fent említett fenolok gamma­-amino-béta-Mcfcroxi-ppopilétereit átkakaézhat­juk. Ezek az aminők só alakjában is felhasznál­hatók. Az izopropilhalogéniddef, előnyösen klo­riddal vagy bromiddal, vagy pedig az izopro­panol kénsav- vagy szuKonsavészterével, tehát az (V) általános képletű vegyülettel való rea­gáltatás a b) eljárásmód esetében megadotthoz hasonló reakciókörülmények között történhet. A kiindulóanyagiként felhasználásra kerülő (IV) általános képletű aminők pl. oly módon állít­hatók elő, hogy valamely (II) általános képletű epoxidot ammóniával reagáltatunk. Előállítha­tók azonban ezek a vegyületek a (III) általános képletű halogénvegyületek ammóniával való reagáltatása útján is. A d) eljárásmód esetében ugyanilyen (IV) át talános képletű aminokat aceton jelenlétében katalitikusan gerjesztett hidrogénnel hidrogénez­hetünk. Katalizátorként előnyösen Raney-nikkel, platina vagy palládium alkalmazható. Általában valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint metanol, etanol vagy izopropanol jelenlétében dolgozhatunk. Eljárhatunk azon­ban oly módon is, hogy előbb a (IV) általános képletű amint acetonnal kondenzáljuk a meg­felelő Schiff-féle bázissá (azometinné); ez az azometin el is különíthető, de közvetlenül to­vább is reagáltatható. Ezután vagy a fent em­lített módon katalitikus hi-drogénezéssel redu­kálunk, vagy nátriumbórhidriddel vagy lítium­alumíniumhidriddel végezhetjük a redukciót. Más komplex fémhidridek, valamint alumínium­amalgám is alkalmasak erre a célra. A d) el­járásmód azonban oly módon is lefolytatható, hogy a megfelelő (VI) általános képletű, Y he­lyén oxigénatomot tartalmazó aminoketonokat alkalmazzuk kiindulóanyagként. Az eljárás le­folytatása ugyanúgy történik, mint az amino­propanolok esetében, minthogy a redukció so­rán — akár egy reakciólépésben, akár az azo­metin képzése és esetleg elkülönítése után — a ketocsoport az azometin-kettőskötéssel egyidejű­leg redukálódik. A kiindulóanyagként felhaszná­lásra kerülő aminoketonok előállítása pl. a (IV) általános képletű aminopropanolok enyhe oxi­dációja útján történhet. Az e) eljárásmód esetében a (VII) általános képletű aminoketonok ugyancsak a fent emlí­tett módon, katalitikus hidrogénezés útján re­dukálhatok. Lefolytatható azonban a redukció lítiumalumíniumhidriddel vagy más komplex szénhidridekkel, vagy Meerwein—Ponndorf sze­rint alumíniumizopropiláttal is. A ketonok elő­állítása pl. oly módon történhet, hogy valamely l-halogén-i3-(2'-fenil-fenoxi)-propanon-(2) vegyü­letet izopropilaminnal reagáltatunk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom